DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Mielőtt a lényegre térnék, Turi-Kovács Béla megjegyzést tett, hogy sajnálja, hogy ilyen későn és ilyen gyér érdeklődés mellett tárgyaljuk a törvényt.

1990 óta egynéhány kárpótlási törvénnyel és földtörvény-módosítással találkoztam ebben a Házban, de egyetlenegy sem volt, ami este 9 óra előtt kezdődött volna meg. Igaz, éles és kemény viták voltak, amelyben 10-15 ehhez hozzáértő vagy esetleg jobb elfoglaltság híján a parlamentben időt töltő képviselő vett részt. Igaz, azok eltartottak reggelig, de túl nagy eredményt nem hoztak, hiszen már ’92-ben, amikor a kárpótlási törvény tárgyalása folyt, élénk vita merült fel, hogy a kárpótlás során a föld mennyire vihető be mint különleges vagyontárgy abba a körbe, amire bárki, bármilyen feltételekkel licitálhat, illetve az így megszerzett föld mennyire lehet majd a falusi mezőgazdasági tevékenységet végzők megélhetési forrása, és mennyiben fog spekulatív célokat szolgálni.

’92-ben nagyjából eldőlt a dolog, amikor kiderült, hogy a földtulajdon mintegy kétharmada nem azoknak a tulajdonába került, akik ebből élnek és ezt használják, hanem természetesen az akkori spekulatív célokkal is, ha valaki befektetési szándékkal ment el licitálni, akkor az földre licitált, és nem egyéb állami vagyonra, mert ez tartós és az értéke feltételezhetően nőni fog.

Ez volt az, ami ’94-re azt a feszültséget eredményezte, amikor is ’94 áprilisában az első korlátozást meg kellett hozni a külföldiek földvásárlásának érdekében, ugyanis 1994 áprilisáig mindenféle külföldi állampolgár korlátozás nélkül vásárolhatott Magyarországon földet. Nos, aki korán ébredt, az akkorra meg is tette, illetve bizonyos bérleti szerződéseket meg is kötött. Ezt később igazolta az az akció, amelyet előző kormányunk földművelésügyi minisztere az úgynevezett zsebszerződések ügyében indított; nem nagy eredményt és nem nagy sikert ért el vele.

Aztán 2001-ben az előző kormány, amikor a tőke szabad áramlásáról szóló fejezetet letárgyalta az Európai Unióval, elérte azt a derogációt - egyébként nagyon helyesen és tiszteletre méltó módon -, amelyik hétéves moratóriumot engedélyezett a külföldiek magyarországi földvásárlására. Később Koppenhágában ezt még egy hároméves helyben lakással, illetve magyarországi tartózkodással, letelepedéssel sikerült konkretizálni, és így a szabályokat szigorítani annak érdekében, hogy a magyar termőföld ne nagyon menjen itt szabad kézbe.

(22.10)

Azt azonban meg kell jegyezni, hogy azok a földtulajdonosok, akik a saját földjükön ma is mezőgazdasági tevékenységgel foglalkoznak, nem nagyon fontolgatják a föld külföldinek történő eladását, mert nekik ez az életfeltételük. Viszont azok, akik ezt nem sajátjukként használják, hanem bérbe adják… - és meg kell jegyezni, hogy Magyarországon jelen pillanatban a mezőgazdasági területeken gazdálkodók több mint fele bérleti jogviszonyban teszi ezt, és itt kapcsolódnék ahhoz a felvetéshez, amely az elővásárlási jogoknál a bérlő előtérbe helyezését kifogásolja. A bérlők jelen pillanatban 99 százalékban magyar belföldi állampolgárok, és 1 százalék az, amely külföldi bérlőként használja ezt a földet. Ha a magyar termőföld több mint 50 százalékára a bérleti jogviszonyt az elővásárlási jognál nem úgy szabályozná a törvény, ahogy ezt most is teszi, akkor lenne itt nagy baj, kérem szépen, mert akkor a magyar bérlő kiszorul, mert nincs elővásárlási joga, és abban a pillanatban ab start előnybe kerül a külföldi földvásárló. Úgyhogy helyesnek és jónak tartom azt a szabályozást, hogy az elővásárlási sorrend nem változott meg, ehhez a törvény nem nyúlt, amelyben a bérlőt, a helyben lakó magángazdálkodót, az egyéni gazdát, a családi gazdálkodót és a Nemzeti Földalapot jelöli meg, és mindezek után érkezhet a külföldi, még akkor is, ha ezekkel a szabályokkal most hét év, illetve három év moratóriumot kap, és egy hosszú helybenlakást, valamint mezőgazdasági tevékenységgel való foglalkozást írunk neki elő.

Ami itt szakmai fölvetés volt az eddigi ellenzéki vélemények közül, az egy volt: Kékkői Zoltáné. És ezzel bizony foglalkoznunk kell. Kékkői Zoltán két nagyon fontos dolgot mondott. (Dr. Géczi József Alajos: Nem létezik!) Lehet, hogy ön mint rendes, Dél-Alföldön gazdálkodó képviselőtárs ezt kétségbe vonja, én meg pont az ellenkezőjét állítom, ugyanis ő két dolgot mondott. Nem politikai szempontokat hozott föl, hanem szakmai szempontokat, és ezt ajánlanám mindenkinek megfontolni.

Az egyik az volt, hogy a mezőgazdasági termelésből származó jövedelmet milyen biztosítékok mellett kell a törvényben úgy meghatározni, hogy valóban a kijátszási lehetőség korlátozva legyen. Valamint fölvetette a szakképzettség kérdését, amely ebben a Házban körülbelül ötvenszer került már szóba a földtörvény módosításánál, hogy a föld egy olyan megismételhetetlen, pótolhatatlan tárgy, amellyel azért tudni kell bánni, és nem biztos, hogy jó, ha ráeresztjük a földre azokat, akik…. - én emlékszem azokra a vitákra, amikor egy ideig még arról szólt a történet, hogy ha Ózdon baj van a kohásszal, akkor abból majd mezőgazdasági termelő lesz. Hát nem nagyon lesz mezőgazdasági termelő, mert ez nem olyan, hogy kimegyünk, és öt perc alatt megtanuljuk! Ebben élni kell, bele kell születni. Nyilvánvalóan azon el lehet gondolkodni, hogy akik már huzamosabb ideje mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, és koruknál fogva már beiskolázásra nem szoríthatjuk őket - a szőlő- és bortörvényben megoldottuk ezt a dolgot -, ha a szőlészetnél előírjuk a szakképzettséget - gondolom, a szőlő is a mezőgazdaság része -, akkor bizony az általános mezőgazdasági tevékenységnél is meg lehet tenni.

Egy dologra azonban figyelni kell: ha mi a szakképzettséget és a mezőgazdasági termelésből származó jövedelmet százalékhoz kötjük, és azokat a szigorító szabályokat behozzuk, amelyekre Kékkői Zoltán utalt, a moratórium letelte után nincs különbség. Abban a pillanatban tehát a magyar földtulajdonosnak, magyar földvásárlónak is ugyanezen feltételeknek meg kell felelni, tehát ezt megfontolásra ajánlom az Országgyűlésnek, hogy most a magyar termelőre nézve előírhatjuk-e a mezőgazdasági termelési százalékot, amit most Kékkői úr felhozott, illetve a szakképzettséget. Azt mondom, nem egy ördögtől való dolog ez. Szerintem ezt egy fokozatos átmeneti idővel nyugodtan be lehetne vezetni.

A másik dolog, amiről úgyszintén szó volt, az úgynevezett elsődleges és másodlagos lakhely. Kérem szépen, Magyarországon most - és azt gondolom, ezt elég sokan tudják, akik közigazgatásban dolgoztak -, ha a külföldi állampolgár lakóingatlant akar venni, azt mindenféle különösebb procedúra nélkül megteheti, a közigazgatási hivatalok a jegyzők javaslatára ezt meg szokták adni, hacsak valaki nem nagy bűnöző; illetve azoknak is megadják, csak az egy más kör, ugye - tehát meg lehet szerezni. (Közbeszólásra:) Meg lehet szerezni! Nézzük meg, hányan szereznek évente lakóingatlant! Ahhoz képest, hogy a külföldieknél az elsõdleges lakhely megszerzéséhez már nem lesz ilyen engedély, az európai uniós tagországok állampolgárainak ez nem jelent problémát.

A másodlagos lakhelynél négyéves határidõ fenntartása indokolt, mert nyilvánvalóan nem életvitelszerûen akar itt tartózkodni, üdülõt akar venni vagy tanyát akar venni, illetve termõföldnek nem minõsülõ mezõgazdasági területet.

Aminek örülök, hogy hosszas viták után sikerült ebbõl az elõterjesztésbõl végül is kivenni a védett területek tulajdonjogának megszerzését. Tehát megnyugtató, hogy a hatályos, most elõttünk lévõ tervezet azt mondja ki, hogy a termõföldnek minõsülõ védett vagy védelemre tervezett földet sem külföldi, sem pedig európai uniós állampolgár nem szerezheti meg. Ezzel tehát ez a természetvédelmi, illetve környezetvédelmi elõírás maradéktalanul érvényesül.

Azt javaslom tisztelt képviselõtársaimnak, hogy ezt az elõterjesztést - tekintettel arra, hogy ez két kormány együttes munkájának az eredménye - fogadják el. Az anomáliák, amelyek mindenki számára megfogalmazhatóak, ez tizennégy év termése, azzal most már együtt kell élni, és a lehetõ legszûkebbre kell szorítani azt a lehetõséget, ami esetleges kijátszására vagy visszaélésére enged következtetni az esetleges végrehajtásnak, és ebben nyilván figyelembe kell venni olyan szakmai megfontolásokat, amiket Kékkõi képviselõ úr az elõbb a felszólalásában mondott.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu