DR. KATONA BÉLA (MSZP): Onnan folytatnám, ahol Béki Gabriella abbahagyta: nagyon jó lenne, ha a mai vitanap tényleg a nyugdíjasok érdekét szolgálta volna. Nagyon jó lenne, mert azt hiszem, hogy nincs aktuálisabb politikai téma manapság Magyarországon, amit akár hetente napirendre tűzhetnénk, mint megvizsgálni a nyugdíjasok helyzetét. Nem hiszem, hogy ha bármelyik párt politikusa belenéz a tükörbe, azt mondhatja, hogy mi a rendszerváltás óta mindent megtettünk a nyugdíjasok érdekében, és a maximumot adtuk nekik. Sem az MDF, sem a Fidesz, sem a szocialisták nem lehetnek elégedettek azzal, amilyen ma a nyugdíjasok helyzete ebben az országban.

Ezért sajnálom nagyon, hogy a mai vita egy része is teljesen fölösleges vagdalkozásokkal telt el. Nem akarok visszautalni számokra, és cáfolni azokat. Összesen két megjegyzésre hadd reagáljak. Amikor azt mondta Pokorni Zoltán vezérszónokként - aki azóta persze nem vesz részt a vitában, mert körülbelül ennyire érdekelte a többi vitarésztvevő véleménye -, hogy megalázó, hogy a nyugdíjasoknak most előrehoztuk az 53. heti nyugdíj kifizetését: mi az, hogy megalázó? Az, hogy találtunk egyébként közösen egy jó megoldást, hogy decemberben is kapjanak egy hetet, meg májusban is kapjanak? Mi ebben a megalázó a nyugdíjasok számára? - szeretném kérdezni.

Összesen egy olyan adat van, amit azért cáfolnék. Imre Zsolt azzal riogatta a nyugdíjasokat, hogy nem fogják megkapni a kompenzációt novemberben a törvény szerinti módon, mert nincs rá fedezet a költségvetésben. Kérem, tisztelt tévénéző nyugdíjasok és rádióhallgatók! Ezt a hazugságot már semmiképpen ne higgyék el, mert soha nem volt a költségvetésben erre fedezet, mert nem lehetett előre kiszámolni, és ugyanúgy, ahogy hála istennek, akár a Fidesz-kormány idején, akár eddig a mi kormányunk idején, most is meg fogják kapni novemberben azt a kompenzációt, ami a törvény szerint jár nekik.

De szeretnék visszautalni arra, amit Vidor Györgyi hozzászólásában nagyon fontosnak tartok. Beszéltünk sokat a pénzről, beszéljünk arról is, hogy ezek a valóban értékteremtő nyugdíjasaink mennyivel nagyobb tiszteletet érdemelnek tőlünk, politikusoktól is, a fiataloktól is. Mennyire szükségük van arra, hogy tényleg ne nyugdíjasoknak hívjuk őket, hanem továbbra is tanárnőnek, mérnök úrnak vagy szomszéd úrnak nevezzük őket, mert ezzel is tudunk segíteni abban, hogy valóban méltóképpen éljék le nyugdíjaséletüket. Ha egy kicsit, akár a vitából, a vita hangneméből mindenki levonta magának a tanulságot, hogy hogyan kellene a nyugdíjasainkkal törődni, hogyan kellene velük beszélni, hogyan kellene kiterjeszteni azt a gondoskodást, amit tudunk nekik adni, akkor tényleg lehet, hogy nem volt fölösleges. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu