DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak annak a társadalomnak van jövője, amelyik gondoskodik az idősekről, elismeri azokat az értékeket, amelyeket hosszú életük során teremtettek, és biztosítja számukra a nyugodt öregkort is. A jelenlegi kormányzat ennek szellemében folytatja munkáját. Tisztában van azzal, hogy lehetőségei korlátozottak, de ismerve a mozgásterét, mindent megtesz a nyugdíjasok anyagi biztonságáért. Akik értékeket teremtettek, azoknak joguk van, hogy öregkorukra is élvezzék munkájuk gyümölcsét.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány elfogadott programjának megfelelően arra törekszik, hogy a nyugellátások általános színvonala növekedjen Magyarországon. A cél az, hogy a hazai nyugellátások színvonala fokozatosan közelítsen az európai szinthez. Nem hagyható figyelmen kívül a gazdaság mozgástere, a nyugdíjak vásárlóértékét is csak a gazdaság mozgásterének függvényében lehet emelni, de lényeges a folyamatosság, és az, hogy kisebb és nagyobb lépések minden évben történjenek.

(9.30)

E tekintetben az elmúlt esztendőkben a korábbiaknál nagyobbakat sikerült lépnünk. A kormány első intézkedései közé tartozott, hogy 2002 júliusában 19 ezer forint összegű egyszeri juttatást folyósított a nyugdíjban, valamint a nyugdíjszerű szociális ellátásban részesülők számára. Azért tartotta szükségesnek ezt az intézkedést, mert kompenzálni kellett a nyugdíjas-társadalom korábban elszenvedett veszteségét. Ezt a nyugdíjasok az előző kormányzati ciklusban szenvedték el, 1999-ben, amikor az akkori parlamenti többség a nyugdíjemelés módszertanát a nyugdíjasok számára hátrányosan változtatta meg. Ennek következtében 1999-ben átlagosan 4 százalékponttal alacsonyabb emelésben részesültek a nyugdíjasok.

A korrekció és egyéb intézkedések hatására a nyugellátások összege 2002-ben 15,8 százalékkal emelkedett, ami azt eredményezte, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke 10 százalékkal nőtt. A 10 százalékos reálérték-emelkedés kiszámításánál figyelembe vettük azt a fogyasztói kosarat, ami a nyugdíjasok vásárlásaira jellemző. A kormány fontosnak tartja, hogy az éves nyugdíjemelés mértékének meghatározásakor figyelembe vegye a nyugalomba vonult emberek speciális élethelyzetét, változó fogyasztási szokásait. Ennek megfelelően a nyugdíjas fogyasztói kosárra számított inflációs ráta a meghatározó az éves nyugdíjemelés mértékénél. Sajnáljuk, hogy a korábbi időszakban ezt nem sikerült a parlamenttel elfogadtatni - mármint a '98 és 2002 közötti periódusban.

Tisztelt Országgyűlés! Amit a kormány megkezdett a hivatalba lépését követően, 2002-ben, azt folytatta a következő évben, 2003-ban is: tavaly a nyugellátások nominális összege két részletben, összesen 10,8 százalékkal emelkedett; választási ígéreteinek megfelelően a kormány hozzálátott a 13. havi nyugdíj bevezetéséhez, tavaly novemberben egyheti plusznyugdíjat vehettek kézhez a nyugdíjasok. A 13. havi ellátás összege négy év alatt folyamatosan emelkedik, 2006-ra a teljes havi nyugdíjat folyósítják a nyugdíjasoknak, mármint a 13. havi, teljes havi nyugdíjat, ez akkor több mint 8 százalékos nyugdíjemelésnek felel majd meg.

Mindezeket összevetve: az 53. heti nyugdíjat is figyelembe véve tavaly a nyugdíjak reálértéke ismét jelentősen, 8 százalékot meghaladó mértékben emelkedett. A kormány az idén is arra törekszik, hogy a nyugdíjasok járandóságukért a korábbiaknál többet vásárolhassanak, januárban így 6,3 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, de ha ezt az évközi folyamatok indokolják, novemberben ismételt kiegészítő nyugdíjemelésre fog sor kerülni.

Idén a 13. havi nyugellátás havi összegének felét már kézhez kapják a nyugdíjasok. A parlament ezen döntését nemrég hozta meg, és egyheti összeget májusban, a második heti összeget pedig novemberben kell majd kifizetnie. Sajnálni tudom csak, hogy ez a 13. havi nyugdíj kifizetésével kapcsolatos előterjesztés annak idején, 2001-ben, amikor Takács Imre képviselőtársunk benyújtotta a parlamenthez, nem kapta meg az akkori parlamenti többségtől azt az esélyt sem, hogy a parlamentben tárgyaljunk róla. A mintegy 2 millió 700 ezer nyugdíjas, akit az ez évi kétheti ellátás mintegy 26-27 ezer forinttal érint átlagosan, gondolom, méltányolja ezt az értéket.

Mindezeket figyelembe véve a nyugellátások reálértéke idén is számottevően emelkedni fog, és az újsághírekkel ellentétben szeretném azt is megemlíteni, hogy természetesen a novemberi második heti nyugdíj fizetésénél, értelemszerűen, ha lesz korrekció a harmadik negyedévi adatok alapján, akkor annak a kifizetésére is sor kerül.

A kormánynak nemcsak az a felelőssége, hogy a jelenlegi nyugdíjasok életfeltételeinek javításáért mindent megtegyen, gondoskodnia kell a jövőbeni nyugdíjasokról is. A fejlett Európában a nyugdíjrendszerek szempontjából mindenütt gondot jelent, hogy a társadalmakban egyre inkább nő az idősek aránya, a jelenlegi rendszerek többsége ugyanis úgy működik, hogy a dolgozók járulékbefizetéseiből kapják meg havi járandóságukat a nyugdíjasok.

Megoldást az ilyen felosztó-kirovó rendszerek mellett a tőkefedezeti magánnyugdíjpénztárak terjedése hozhat, vagyis amikor a dolgozók saját jövőbeni nyugdíjukra fizetnek be egy pénztárba, és így biztosítják öregkori járandóságuk egy részét. Magyarországon a reform '97-98-ban megkezdődött, és eredményei ma már érzékelhetőek.

A magán-nyugdíjpénztári rendszerbe igen sokan léptek át, a pénztártagok száma jelenleg meghaladja a 2,3 milliót. Az aktív biztosítottak mintegy 60 százaléka egyaránt tagja az állami és a magán-nyugdíjpénztári rendszernek, közülük 1,6 millióan önkéntesen választották a magán-nyugdíjpénztári rendszert is. A magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott vagyon meghaladja az 500 milliárd forintot jelenleg. E rendszer népszerűsége jelzi, hogy az öngondoskodás igénye az emberek többségében megvan, hajlandó azért áldozni, hogy öregkorára is megfelelő jövedelemmel rendelkezzen.

E rendszer kialakítása, működtetése azonban csak úgy volt lehetséges, hogy a magánnyugdíjpénztárba belépők befizetéseit, amelyek most hiányoznak az állami nyugdíjrendszerből, a költségvetés évről évre jelentős összegben pótolja. Az ugyanis nem engedhető meg, hogy a reform miatt a mai nyugdíjasok kárt szenvedjenek, kevesebb pénzt kapjanak. Az ilyen jellegű költségvetési kiadások évente közel 1 százalékponttal növelik az államháztartás GDP-arányos hiányát, ez a jelentős költség azonban hosszabb távon megtérül, hiszen működőképes marad a magyar nyugdíjrendszer. És bár további reformlépésekre van szükség, Magyarország ezen az úton már elindult, és remélhetőleg tartósan is ezen az úton marad. Így kapcsolódhat a kormányzat az értékteremtő nyugdíjasokhoz értékőrző módon.

Tisztelt Országgyűlés! A kormányzat erőfeszítései a nyugdíjasok által teremtett értékek megőrzésére kettős: egyrészt mindent megtesz annak érdekében, hogy a jelenlegi nyugdíjasok havi járandósága értékálló, egyre növekvő mértékű legyen; másrészt a reform révén hosszú távon értékőrző rendszereket alakít ki. Az ilyen reformok azonban nem lehetnek egy kormányzati ciklus feladatai, szükséges, hogy amit az egyik kormány megkezdett, a másik folytassa, és éppen az idősödő társadalom biztonsága érdekében semmiképpen ne rombolja. Az ebben rejlő felelősségét valamennyi kormánynak föl kell ismernie, és remélem, hogy Magyarország következő kormányai is ekként fognak eljárni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu