DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A ma délelőtt nagyjából és egészében arról szólt, hogy a politika felelőssége, hogyan élnek meg most a nyugdíjasaink, mennyi pénzt kapnak, milyen árakat fizetnek, tehát túlnyomó többségében az anyagiakról, az anyagiakról és ismét csak az anyagiakról ejtettünk szót. Bár elhangzott - ez kétségtelen -, az ember pénzből él; tudjuk, hogy ez nagyon fontos.

Mindannyiunknak tudnunk kell azt, hogy ezen kívül még vannak olyan értékek is - ha már az értékteremtő nyugdíjasokról beszélünk, nem mehetünk el amellett, hogy ne említsük meg -, amelyek legalább olyan fontosak számukra, így számunkra is fontosaknak kell lenniük, amelyekről nem esett szó, és amelyekért ugyanúgy felelős a politika, felelősek vagyunk mi mindannyian, mint az ő megélhetésükért.

(13.50)

Ez, tisztelt képviselőtársaim, az egymás iránti tisztelet, illetve annak a hiánya, amitől, higgyék el, legalább annyira szenvednek az időskorú lakótársaink, honfitársaink, mint attól, hogyha magas gázszámlát kézbesítenek nekik, hiszen ezen segíteni lehet, segíteni kell, és segítünk is, amennyire erőnkből telik, akkor is, ha tudjuk, hogy nem tettünk meg mindent. Ez elhangzott szinte minden képviselőtársam szájából, tudjuk, hogy nem tettünk meg mindent, és még rendkívül sok feladat vár ránk, hogy segítsük a helyzetüket, és nagyon remélem, hogy ebben az előttünk álló két évben még többet fogunk tudni tenni.

Többet tudunk tenni értük, de a tiszteletet szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy amiben hiányt szenvednek, az ez. Példát pedig nekünk kell adni, mint ahogy volt rá példa ma is, a ma délelőtt folyamán, néhány szívet melengető jelenet, néhány mozzanat, de bizony voltak olyan megnyilvánulások, ami elkeserített; elkeserített engem is, aki itt ülök, és bizonyára elkeserítette azokat is, akik a televízió előtt ültek.

Képviselőtársaim! Nekünk kell példát adni arra, hogy a másik embert tisztelnünk kell. Csak így várhatjuk el azt is, hogy az idős korosztály… Bizonyára láttak már zebrán tétován átmenő idős nénit, akire rádudáltak, és kemény szavakkal hívták fel a figyelmét, hogy hogyan kell közlekedni; bizonyára voltak már úgy közértben, hogy a kis kosarát rossz helyre tevő idős bácsira bizony olyan módon szóltak rá a vásárlásban részt vevő társai, hogy pironkodnia kellett. Számtalanszor kerülnek ilyen helyzetbe idős honfitársaink az országban. Kérem, ahhoz, hogy ezt a viselkedést elkerülhessük, hogy mindenki megadja a másiknak a kellő tiszteletet, ahhoz itt nekünk kell példát adni. Annál is inkább, mert aki ismeri kicsit az időslélektant, tudja nagyon jól, hogy ezeknek az idős embereknek az egyik fő problémájuk a bizonytalanságérzés. A bizonytalanság magukban, a bizonytalanság a környezetükben, a bizonytalanság a többi emberben, és ehhez kell nekünk segíteni.

Ezen az úton elindult ez a kormányzat, elindultak az én képviselőtársaim is az új szolidaritási törvény kidolgozásával és nagyon-nagyon széles társadalmi vitájával. Remélem, hogy fogunk találni olyan megoldást az ellenzék segítségével is, ami bizonyára jobbá teszi az idős emberek életét.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu