SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Mielőtt a hozzászólásomat megkezdeném, hadd reagáljak Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony hozzászólására.

Tisztelt Képviselő Asszony! Talán nem kellene úgy tenni, mintha a spanyolviaszt most találtuk volna fel. Szeretném emlékeztetni a képviselő asszonyt, hogy többször beszéltünk már a kistérségi szociális fejlesztési programokról, és speciel a kistérségi szociális fejlesztési programok voltak azok, amelyek keretet biztosítottak a jelzőrendszeres házi gondozószolgálat kialakításához. Ennek a programnak az elindítója pedig az a Szociális és Családügyi Minisztérium volt, amelynek a volt minisztere, Harrach Péter miniszter úr most is a teremben ül.

De ha már egyébként erről a kérdéskörről beszélünk és az idősek biztonságáról a szakosított ellátóotthonokban, akkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az önök kormánya volt az, amely az 1993. évi III. törvény, a szociális törvény módosításánál a határidőket, anélkül, hogy teljesítette volna egyébként a szakosított ellátás területén a feladatait, kitolta 2006-ra, 2007-re és 2008-ra. Persze ez jó taktika, áttoljuk egyébként a választási cikluson túl, aztán majd lesz, ahogy lesz. Ha egyébként megfelelő lenne a szociális érzékenység, akkor, tisztelt képviselő asszony, a címzett támogatások odaítélésénél, amelyekről éppen tegnap vitáztunk, nem csökkenő tendenciát láthatnánk az elmúlt évhez képest, hanem növekvő tendenciát, és többek között a nem önkormányzati szociális szférának is megfelelő címzett támogatás odaítélését tartanák fontosnak. Ez nem így történt.

No, de vissza az eredeti témához! Fontosnak tartom, hogy a mai vitában röviden áttekintsük a nyugdíjak alakulását az elmúlt 15 esztendőben. A havi ellátás nominális összegét egy főre vetítve, ha 1990-et 100 százaléknak vesszük, akkor ez 2002-re 665 százalékkal emelkedett. A fogyasztói árindex, ha 1990-et 100 százaléknak vesszük, akkor ez 2002-ben 719 százalékra növekedett. A nyugdíjak reálértéke, ha 1990-et 100 százaléknak vesszük, ez 2002. december 31-ére 92,5 százalékra csökkent. A minimálnyugdíj reálértéke, ha 1990-et 100 százaléknak vesszük, ez 2002-re 65 százalékra csökkent. Ebben a 19 ezer forintos juttatás is benne van.

A 2003. évi adatok ehhez képest bizonyára szerény mértékű javulást mutatnak, de a probléma nyilvánvaló: a mai nyugdíjak reálértéke az 1990. évi szint alatt van, holott ennek ma minimum 20 százalékkal meg kellene haladnia az 1990. évit, minimum el kellene érnie a GDP növekedésének azóta bekövetkezett változását. Ezért javasolja az MDF évek óta, hogy az európai uniós belépésig minden nyugdíjas 10 ezer forint általános nyugdíjemelésben részesüljön, amit a kormánykoalíció rendre leszavaz, szociális érzékenységét bizonyítva. Sok pénz, de előteremtése elsősorban szándék kérdése, ez pedig hiányzik.

Az elmúlt 15 évben a nyugdíjasok elszegényedtek, függetlenül a kormányok gazdasági diadaljelentéseitől, a látványos szóvirágoktól - a nyugdíjasok helyzetének javítására tett intézkedések nem hozták meg a szükséges eredményeket. Hozzáteszem, a '80-as évek végén, tehát a bázis időpontjában a nyugdíjak jelentős elértéktelenedése ment végbe, mivel az MSZP jogelődje a '80-as években megfeledkezett a nyugdíjak valorizálásáról. Az inaktivitás, a munkából való kiválás tehát már akkor elindította a nyugdíjasokat az elszegényedés útján.

A társadalom legszegényebb rétegei közé akkor elsősorban a nyugdíjasok, az idős emberek tartoztak. Az, hogy időközben a társadalom jóléti kettészakadása következtében a szegények között megjelentek az aktív háztartások, elsősorban a gyermekeket nevelő családok, a mára riasztó mértékű gyermekszegénység, nem ad felmentést a kormányoknak arra, hogy a nyugdíjasok helyzetének megoldására nem történnek átfogó intézkedések. A mai nyugdíjasok egész életciklusát tekintve továbbra is megmarad az alapkérdés: miért kell a magyar időseknek az évek múlásával nemcsak egyre rosszabb egészségügyi, de jövedelmi és ennek következtében társadalmi helyzetbe is kerülniük?

Az előző hozzászólásokban elhangzott, hogy az egészségügy helyzete folyamatosan javul. Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzék meg 2004 áprilisában a fekvőbeteg-ellátást! 15 százalékkal csökkent a hbcs összege, és innentől kezdve folyamatosan el fognak szegényedni a kórházak; nemcsak rossz likviditási, hanem katasztrofális gazdasági helyzetbe kerülnek.

Tehát a nyugdíjasoknak nem vagy csak korlátozottan elég a megélhetésükhöz a nyugdíj, megtakarításaik pedig a szocializmus gátlástalan kizsákmányolása és értelmetlen vagyonpolitikája következtében nincsenek, tőkefelhalmozásra nem volt módjuk. A kormány csak ünnepélyes pillanatokban gondol a 3,2 millió nyugdíjasra, és ezek az ünnepélyes pillanatok feltűnően egybeesnek a választásokkal. Ezt a cinikus gondolkodást tükrözi, hogy a kormánynak hirtelen eszébe jutott, ki kellene fizetnie az 53. heti nyugdíjat, az EU-választások előestéjén, május végén. Majd rátérek ennek figyelemreméltó indoklására is.

Természetesen annak ellenére, hogy a nyugdíjas-infláció 2004 februárjában az előző évinek a 8,4 százaléka volt, a nyugdíjemelés pedig csak 6,3 százalékos, azt az ellenzéki módosító indítványt, amelyik azt mondta, hogy most és azonnal segítsünk a nyugdíjasoknak az 53. heti nyugdíj kifizetésével, önök már nem támogatták. Tudják, ez már az ellenzék áprilisi javaslata lenne, és nem lehetne májusban-júniusban emlékeztetni arra, hogy mi voltunk a jóságos tündérek.

A Magyar Demokrata Fórum természetesen egyetértett azzal, hogy ez a kifizetés megtörténjék, bár, mint ahogy mondtam, jobban örült volna annak, ha a kormány bemutatta volna, hogy mindez hogyan érinti a költségvetést. Kicsiben ugyanaz történt, mint 2002 nyarán az önkormányzati választások előtt: amikor a választások befolyásolásáról van szó, az MSZP-SZDSZ-kormányzat talál pénzt, ha a nyugdíjasok helyzetének megoldásáról kellene intézkedni, akkor nem.

Nem igaz ugyanis, hogy a költségvetés szempontjából mindegy, mikor fizeti ki a 36 milliárd forintot a kormányzat, a likviditás menedzselése ugyanis akár sokba is kerülhet adott esetben. Valószínűleg most sem lesz ez olcsó. Kevésbé dicsekszik viszont a kormány azzal, hogy az 54. heti nyugdíjat csak 2005 januárjában kívánja kifizetni, vagyis ez csak a nyugdíjasok 2005. évi jövedelmében jelentkezik, holott 2004-re ígérték mindezt. Ennek oka a közszféra 13. havi bérének 2005. évre történő áttolásával együtt nyilván a likviditási-bevételi gondokból ered, a nemzetgazdasági gondok támasztják ezt alá.

A kormánynak közben, úgy látszik, volt egy őszinte pillanata is, ez az 54. heti nyugdíj kifizetésének indoklásában volt tetten érhető. A kormány ugyanis a nyugdíjasok esetében belátta, hogy a sodródó gazdaságpolitika, az ebből eredő túladóztatás - itt elsősorban az áfára gondolunk -, az energiaátsorolások és áremelések, gyógyszerárak emelkedése, a közműdíjak emelkedése, az elszaladó infláció és mások nehéz, illetve tömegesen reménytelen helyzetbe hozták a nyugdíjasokat, fizetőképességük érdekében sürgősen lépni kell. Így tehát helyesen értelmezi a jóléti fordulat eredményeit.

(12.00)

De sajnos, a többi szerény jövedelmű réteg, így a gyermekeket nevelő családok elszegényedését rezzenéstelen arccal nézik, és lesöpörték az MDF-nek a gyes, a gyet, a gyed növelésére vonatkozó javaslatait. A családi pótlék emelése sem érte el a 2004. évi infláció szintjét. A kapkodó lakáspolitika pedig nehéz helyzetbe hozta az azt korábban igénybe vevő családokat, és itt nem az érintett kormánytagokra gondolok. Ezeket a szerény jövedelmű rétegeket, az elszegényedés erősödését ebben a körben miért nem veszi észre a kormány?

Ezzel az indokolással, ami az 53. heti nyugdíjra vonatkozik, komoly baj van. Az 53. és az 54. heti nyugdíjnak a célja eredetileg a reálnyugdíj emelése volt - ezzel az MDF is egyetértett -, és nem a szándékosan eleresztett infláció kompenzálása egy jelentős választói körben.

A Magyar Demokrata Fórum ezért azt javasolja, hogy a kormány térjen vissza az eredeti célkitűzéséhez, mégpedig úgy, hogy a svájci indexálási rendszernek megfelelő eltérést, vagyis a bérkiáramlásból és az infláció növekedéséből eredő eltérést az első negyedévre számítsa ki, és ezt mielőbb fizesse ki a nyugdíjasoknak, hiszen ez a törvény értelmében jár. Miért kell egy rosszul tervező kormányt a 3,2 millió nyugdíjasnak meghiteleznie? Ezért a Magyar Demokrata Fórum az elkövetkezendő napokban egy országgyűlési határozati javaslatot fog ennek a kérdésnek a rendezése érdekében benyújtani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu