DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A kormány által beterjesztett T/9698. számú törvényjavaslatot, annak elfogadását bizonyos módosításokkal - és ezt már itt rögtön az elején szeretném leszögezni - a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciója támogatja.

Támogatja, mert azt gondoljuk, hogy folytatni indokolt azt a folyamatot, ami többek között a Horn-kormány időszakában elfogadott azon törvényekhez kapcsolódik, mint a környezet védelméről szóló törvény, illetőleg a természet védelméről szóló törvény, ami azt bizonyította, hogy a Magyar Köztársaság környezet- és természetvédelmi ügyekben elkötelezett.

(11.10)

Európai értelemben is, sőt bizonyos szempontból talán világviszonylatban is előremutató törvényekről van szó, amit a '94-98-as ciklusban, a Horn-kormány időszakában elfogadott a tisztelt Ház.

Fölvetődik a kérdés, hogy akkor mi szükség a módosításra. Természetesen, ahogy az élet és a tudomány is fejlődik, mi pedig közeledünk az Európai Unióhoz való csatlakozás végső időpontjához, ezek a törvények folyamatosan felülvizsgálatra szorulnak. Mindez az alapminősítést nem befolyásolja. A feladatunk most az, hogy egy olyan törvénymódosítást támogathatunk csak, amelyik ezt a jó minőségű természet- és környezetvédelmi joganyagot ebben a minőségében fenntartja.

Engedjenek meg itt néhány észrevételt abban a vonatkozásban, hogy vajon kemény avagy puha-e a magyar környezetvédelmi jogalkotás. Azt gondolom, és nemcsak én személyesen, hanem a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja is, hogy ebben a vonatkozásban önmagában egy-egy rendelkezésnek a vizsgálata bizonyára tévútra vezet. Én magam egyébként a rendkívül kemény szabályozás híve vagyok, elsősorban is azért - mint ahogy megfogalmazódott számtalan esetben itt a Házban a környezet- és természetvédelmi ügyekben -, mert bizony olyan dolgok sorsáról döntünk, mint környezetünk, természetünk, a bennünket körülvevő élővilág, vizeink, levegőnk, talajunk, amit mi jó esetben csak kölcsönkaptunk unokáinktól, tehát a felelősségünk óriási. Ez pedig azt jelenti, hogy nem szabad könnyelműen bánni ezekkel, és amikor az ember nem tudja, nem ismeri a következményeket teljeskörűen, akkor a legjobb eljárás az óvatos eljárás, ez pedig szabályozási szinten természetesen keményebb szabályozást kell hogy jelentsen.

Ugyanakkor van egy másik, rendkívül fontos dolog, ami ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban is mint igény és gondolat megfogalmazódik. Ez pedig az, hogy a környezetünkért való felelősség közös, mindannyiunk közös ügye. Nem a hatóság ügye, nem a jogalkotó ügye, nem a gazdálkodó ügye, de nem is a zöld civil szervezetek ügye, hanem mindegyiké külön-külön, de leginkább együtt. Azaz együttműködéssel lehet megvalósítani kitűzött céljainkat.

Ebben a vonatkozásban azt gondolom, hogy a beterjesztett törvényjavaslat bizonyos értelemben úttörő. Úttörő abban a vonatkozásban, hogy ezt az igényt nemcsak megfogalmazza, hanem ennek bizonyos hatósági, tervezési, rendeleti összefüggéseit is megjeleníti. Nem lehet diktátum. Miközben egy oldalról keményen kell szabályozni, más oldalról nem lehet diktátum az, hogy hogyan is kell megvédeni a természetet. Ugyanis az a fajta - ismerjük ezt a kifejezést - sötétzöld megközelítés, amelyik a gazdaság teljes körű kizárásával gondolja megvédeni a természetet, azt gondolom, nem modern, nem a XXI. századhoz és nem Magyarországhoz való. Együtt kell működnünk. Nem lehet igaza egyoldalúan és kizárólag a természet változatlanul tartását hirdető elveknek, ugyanúgy, mint ahogy az már bebizonyosodott, hogy nincs igaza annak a gazdálkodói szemléletnek sem, hogy mindenféle következmény nélkül az ember a saját képére formálhatja a természetet. Valahol a kettő között kell megtalálnunk nekünk törvényhozási értelemben az arany középutat, a helyes eljárási rendet. S ha így nézzük, akkor nem lehet elég kemény - mármint a tekintetben, hogy minden óvatosságot kell hogy tartalmazzon -, és nem lehet elég puha annak érdekében, hogy valamennyi szereplő érdemi közreműködését igényelje. Ezeknek az elveknek szerintünk nem rossz megoldása a beterjesztett törvényjavaslat.

Azonban szeretném megjegyezni, hogy miközben a törvényjavaslat a későbbiekben elfogadandó tervekhez, programokhoz környezeti vizsgálatot ír elő, ezenközben örültünk volna - és azt gondolom, ez a dolog még pótolható -, ha a beterjesztett törvényjavaslathoz a megfelelő hatásvizsgálatok azért itt megjelentek volna, és fontosnak tartanánk, hogy legalább a szakbizottsági szinteken megismerhetőkké váljanak még a parlamenti vita lezárása előtt azok a rendelettervezetek, amelyekre helyénvaló módon csak a felhatalmazó szabályt tartalmazza jelen pillanatban a beterjesztett törvényjavaslat.

Maga a törvényjavaslat formai értelemben három fejezetre oszlik: az első fejezet a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény módosítását tartalmazza nyolc paragrafuson keresztül, a második fejezet a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosítását tartalmazza, a 9-24. §-ig, és a záró rendelkezés a 25. §.

Elhangzott itt a bizottsági előadók szájából, hogy az első, a környezetvédelmi törvény módosítása alapvetően a “Tervek, programokö irányelvhez kapcsolódik. Egy másik összefüggés, másik téma ebben a nyolc paragrafusban a zajtérkép, illetve a zajos irányelv életbe léptetése.

Ezzel kapcsolatban engedjenek meg nekem megosztani egy élményt. Képviselői fogadóórámon fordulnak meg emberek, és a főváros különösen az a hely, ahol egyszerre valamilyen vágányos, sínen járó tömegközlekedési eszköz, mondjuk, HÉV-, vagy mondjuk, kamionforgalom is van; ott bizony a jelenlegi zajos szabályozással nagyon nem elégedettek az emberek. Nehéz azt elfogadni tényleg - és a zajos irányelv kapcsán erről érdemes szót váltani -, hogy úgy, akkor és oly formában kell például a zajt a lakásban mérni, hogy bezárt ajtó mellett, magyarán annak a lakásnak az élvezhetőségét egyébként korlátos módon. Tehát azt gondolom, hogy a zajos irányelv Magyarországon való életbe léptetése egy dolog, helyénvaló, de ez adjon alkalmat arra, hogy a zaj kezelésével kapcsolatos szabályainkat is az élethez igyekezzünk igazítani. És lássuk be, hogy az ember nemcsak aludni tér haza ma már lakásába, sokkal gazdagabb emberi igények kielégítését szolgálja egy lakás; többek közt, ha erkély van, akkor oda is szeretne kimenni az ember, és nyilván a bezárt lakásban mért zaj mit sem mond arról, hogy mennyire élvezhető az erkélyen való kinn ülés lehetősége, mondjuk, a délutáni órákban.

A második fejezet a természet védelméről szóló törvény módosítása. Erényének hozzák föl a beterjesztők és sokan a támogatói is a mostani jogszabály-módosításnak, hogy a jelenlegi 9 százalékról 20 százalékra fog bővülni a valamilyen módon védettnek tekinthető területek aránya. Szeretnék rávilágítani egy fontos, ezt hitem szerint megelőző gondolkodásmódra. Nevesen: azért van nekünk a környezet védelméről meg a természet védelméről törvényünk, hogy az az ország 100 százalékán érvényesüljön. Az együttműködés is, amire az előbb utaltam, azt az igényt követeli meg, hogy ne csak a rezervátumokban jusson eszünkbe megvédeni a természetet, hanem mindennapi tevékenységünket kell úgy alakítani, hogy az mindenhol - akár a jogilag védett vagy fokozottan védett területnek minősített területen, akár az ilyen, védettséget nem élvező területeken is - kifejthesse a hatását. Szigetként megvédeni a természetet lehet, csak igazából nem sok értelme van. Ennek megfelelően azt gondoljuk, hogy az ország 100 százalékára érvényes szabályok mellett valóban továbbra is lesznek olyan területek, amelyeken bizonyos megfontolásokból még következetesebb felügyeletre van szükség.

(11.20)

Ezt a felügyeletet jól fogja szolgálni, ha az immáron lassan tíz éve - nem, kicsit túloztam -, több mint fél évtizede meg nem alkotott kártalanítási rendeletek végre megszületnek. Arról van ugyanis szó, hogy lássuk, mennyibe is kerül, mert ez is fontos, lássuk, hogy mennyibe is kerül egyik vagy másik terület ilyen-olyan védettsége. Mert az sem szentírás, mondják sokan, hogy annak érdekében, hogy egy bizonyos egyedet megvédjünk, nem biztos, hogy a legnagyobb területet kell védettség alá vonni. Lehet, hogy elegendőbb lenne egy kisebb körzet vagy terület, nyilván az adott élőlény, egyed élőhelyigényeihez igazodva, és ehhez aztán illeszkednie, idomulnia kell magának az ingatlan-nyilvántartásnak is.

Azt gondoljuk, rendkívül fontos fejlemény a javaslatban, hogy a kártalanítási szabályok az eddig gyakorlatban végrehajthatatlan tulajdonoshoz kötését oldják a szabályoknak, és a földhasználóra helyezik igazából a hangsúlyt. Ez, ismervén a magyar földhasználati gyakorlatot, jóval életszerűbb. Egyidejűleg sokkal inkább találja meg azt a jogalanyt, azt a személyt, azt a szervezetet, akivel vagy amellyel szemben adott esetben a felelősség is érvényesíthető. Ezzel együtt is azt gondoljuk, hogy a kártalanítási szabályok mielőbbi kormányrendeleti szintű megjelenítése mellett legalább ennyire fontos, hogy köttessenek meg, köttethessenek meg azok a használati megállapodások, amelyekkel a gazdálkodó nem valamilyen elszenvedett korlátozásként akarja megvédeni a természetet, hanem megegyezik a hatósággal a tekintetben, hogy mit és hogyan kell megvédenie, és megkapja ennek az ellenértékét. Helyénvalóan egyébként ezt a szituációt a törvényjavaslat úgy kezeli, hogy ha ilyen módon oldják meg a felek a dolgot, akkor értelemszerűen kártalanításnak helye nincs. Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy még mindig jobb az a szabályozás, amely a felek együttműködésére és a közösen elérhető célokra helyezi a súlyt, szemben azzal, hogy el kell szenvednem valamely hatóság korlátozó előírásait.

Nagyon gyorsan fut az idő, nagyon sok fontos gondolat van ebben a törvényjavaslatban, különösen a természetvédelmi törvényre vonatkozó módosító részekben. Nyilván a részletes vita keretei között a benyújtott módosító javaslatok alkalmat teremtenek ezeknek a megbeszélésre. Itt és most szeretnék előrehozni azonban egy fontos dolgot. Jogot alkotunk, mégpedig a Magyar Köztársaság területén legmagasabb rangút: törvényt. S amikor törvényt alkotunk, óhatatlanul figyelemmel kell lennie a törvénynek más jogi érdekekre is. Nevezetesen a tulajdonosi érdekekről szeretnék szólni, mégpedig a természetvédelmi törvény módosítására vonatkozó részben igen gyakran emlegetett ingatlan-nyilvántartási vonatkozásokról.

Ezek egy részét aggályosnak lehet tekinteni a tulajdonosi oldalról, hiszen mint tudjuk, egy ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, amely ráadásul valamelyes korlátozásokat tartalmaz, az ingatlan értékét befolyásoló tényező, itt bizonyos garanciális erősítésekre megítélésünk szerint szükség van.

Befejezésül: a törvényjavaslat 25. §-a éppen egy olyan lehetőséget ad, hogy a törvény hatálybalépése előtt már folyamatban volt, készülő programok vonatkozásában a miniszter dönthesse el, hogy most kell vagy nem kell ilyen környezeti vizsgálat. Remélem, a legtöbb esetben pozitív lesz a válasz, azaz környezeti vizsgálattal kapjuk ezeket a programokat és terveket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu