DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Soltész Miklós képviselőtársam gondolatát folytatva, azt hiszem, valamennyien beláthatjuk: a családon belüli erőszak megszűnésének, csökkenésének az egyik legfontosabb feltétele az, hogy a társadalom morális állapota megjavuljon, hogy a gyermekek elé, a családon belül élők számára olyan magatartásmintákat közvetítsünk, amelyekből hiányzik az erőszak. Több felszólaló után én már szükségtelenül utalnék a média felelősségére; sokat bántottuk már itt őket néhány reklámfilm miatt. Engedjék meg, hogy a továbbiakban ezt a kritikát ne folytassam, de kétségtelen, hogy a legfontosabb üzeneteket erejénél és hatalmánál fogva mégiscsak a média képes közvetíteni a televíziófüggő fiatalok számára.

A családon belüli erőszak nem egyik napról a másikra alakul ki. Azokra a brutális bántalmazásokra, amelyekről többnyire a bűnügyi tudósításokból értesülhetünk, nem egyik napról a másikra kerül sor. Házassági együttélés esetén egy hosszú folyamat eredménye, amíg az első pofon elcsattan, amíg a házasfelek a tettlegesség eszközéhez folyamodnak. Ebből következik, hogy meg lehet és meg kell ezt a folyamatot szakítani. Észlelései esetén annak a kisebb közösségnek beleszólási lehetősége van abba, hogy ez a folyamat idáig ne jusson el. Különösen, ha a pedagógusok, a gyámügyi szakemberek egy kisebb közösség jelzéseit komolyan veszik, a család belső ellentétei nem juthatnak el odáig, hogy kezet emeljen valamely házastárs a másikra.

Házasság felbontását tárgyaló bírók tudnak számot adni tapasztalataikról, de engedtessék meg talán, hogy én is mint korábban az ügyvédi hivatást gyakorló szakember, néhány tapasztalatomat megosszam önökkel e törvényjavaslathoz kapcsolódóan. Ugyanis a távoltartás intézménye megfelelő szabályozás mellett betöltheti a rendeltetését, elérheti azt a közös célt, amelyet itt valamennyien megfogalmazunk, de ennek az új jogintézménynek az alkalmazása visszaélésszerűen is megtörténhet. Emlékezzünk arra az időre, amikor a bírói gyakorlat két látleletet követelt meg a bántalmazottól, s ha az a házasság felbontása iránti perben két látleletet fel tudott mutatni, annak a - vegyük a tipikus példát - férjnek nem sok esélye volt arra, hogy abban az akkori időben tanácsi bérlakásban megmaradjon. Néhány ezer forint ellenében lakáshasználati jogát megszüntették, rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználónak nyilvánították, és a lakás elhagyására kötelezték azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Amikor ilyen lehetőséget vetít a jog valamely házasfél elé, mondjuk, a bántalmazott elé, akkor nyilvánvalóan szinte felkínálja a lehetőséget, hogy sérelmeit felnagyobbítsa, adott esetben provokáció szintjén eljusson a helyzet odáig, hogy egy horzsolást rögzítő látleletet bizonyítékként a házasság felbontása iránti perben fel tudjon használni.

Természetesen ezt a fajta eljárást és megoldást nem szabad támogatnunk, ugyanakkor az agresszív, a családi közösség békéjét feldúló, családtagjaival szemben tettlegességet is tanúsító házastársnak vagy családfőnek el kell távoznia a lakásból. Ezzel az alapelvvel egyetértünk, mert a mai gyakorlattal szemben nem a bántalmazottat, általában tipikusan a gyermeket és az anyát kell a lakásból kimenteni, hanem - és talán ez az egyetlen helyes elv ebben a törvényben - az agressziót tanúsító bántalmazót kell a lakás elhagyására kötelezni. Tehát tulajdonképpen a törvényjavaslatnak ez a gondolata helyes, hiszen megfordítja azt a helyzetet, ami jelenleg még a gyakorlat. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy kellően garanciális elemeket nem tartalmaz a törvényjavaslat arra vonatkozóan, hogy azok a visszaélések, amelyeket az előbb említettem, ne következzenek be.

A bizottsági kisebbségi véleményt ismertető előadóként már utaltam arra, hogy jogilag nem pontos azoknak a magatartásoknak a meghatározása, amelyek a családon belüli erőszak körébe vonhatók. Vannak tipikusan büntetőjogi tényállások - testi sértés, erőszakos közösülés, személyi szabadság megsértése és egyéb más magatartások -, amelyek egyébként bűncselekménynek minősülnek, és amelyek esetében ma is a büntetőügyben eljáró hatóságoknak kötelességük az eljárást lefolytatni hivatalból, külön feljelentés nélkül is. De vannak a törvényjavaslat szerint olyan egyéb magatartások is, amelyek a családon belüli erőszak körébe sorolhatók, amelyeknek a tényállása a büntető törvénykönyvben nem lelhető fel, és a jogalkalmazónak lenne a feladata, hogy bizonyos magatartásokat, mulasztásokat e körbe soroljon. Ilyen például a mindennapi biztonságos életvitelben való tartós, rendszeres vagy súlyos zavarás. Minősíti is a törvény ezt az új tényállást: zaklatás. Vagy ilyen az emberi méltóság vagy becsület rendszeres, illetve súlyos megsértése.

A lakás ma nagy kincs. Egy széthullott házasság esetén a lakáshoz való ragaszkodás miatt e nehéz feltételek között, és emberileg néha érthető módon a tulajdonosok, a házasfelek minden jogi lehetőséget igénybe vesznek annak érdekében, hogy a lakásban birtokon belül maradjanak. Ebből következik, hogy ha egy olyan eszközt adunk az ekként gondolkozók kezébe, amelyet visszaélésszerűen tudnak gyakorolni, akkor nyilvánvaló, hogy az első leesett tányér vagy leejtett pohár esetében a rendőrséget fogják riasztani, hogy családon belüli erőszak következett be, és a bűnjelet - esetleg még ehhez néhány horzsolásos jelet is - az intézkedő rendőrnek felmutatva a tulajdonostársat, házastársat gyorsan sikerül eltávolítani a lakásból. Aztán az a néhány hónap elégséges lesz, hogy a gyermekekhez fűződő lelki kapcsolat meglazuljon. Nagyon jól tudjuk, manipulálhatók a gyermekek, aki ilyen területen dolgozik, annak erről van már ismerete. Vagy a családi kapcsolatok meglazulásán kívül valamely fél a házassági vagyonjogra gondolva vagyoni előnyöket képes biztosítani a maga számára azzal szemben, aki még telefonon se érdeklődhet, hogy hogyan állnak a közös ügyek a lakásban, mert a telefonhívás is zaklatásnak fog minősülni.

(12.30)

Mindössze azokat az aggályokat szeretném önökkel megosztani, amelyek e törvényjavaslat alkalmazása kapcsán felmerülhetnek. Nem állítom, hogy ez lesz a tipikus helyzet, tipikusan ez a törvény védelmet fog adni az arra rászorulóknak, de hát az ember már csak ilyen, hogy saját érdekeit szereti védeni, és még azokkal lelkileg is azonosulni szokott. Tehát megfelelő, emberileg is elfogadható magyarázatot fog szolgáltatni arra, hogy miért cselekszik úgy, amit egyébként nem helyeslünk, és amely cselekedet kiváltása nem feltétlenül feladata és célja a törvény előkészítőinek.

A házasság tartós, végleges - úgy mondanám talán, és így szakszerűbb: teljes és helyrehozhatatlan - megromlása az a pont, amikortól kezdve a hatóságok a családi élet eseményeinek, történéseinek feltárására jogosulttá válnak különböző hatósági eljárások megindítása kapcsán. De még a házassági bontópert lefolytató bíró is nagyon nehéz helyzetben van, amikor abban a kérdésben kell döntenie, hogy ez a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Hiszen ilyenkor több év vagy több évtized eseményeit kell történetiségében sorra rakni, az ok-okozat folyamatát megvizsgálni, és végül igazságot szolgáltatni, igazságot tenni.

Kétségtelen, hogy büntetőügyben hozott, mondjuk, tettleges bántalmazást megállapító jogerős ítélet megkönnyíti a polgári bíró dolgát, igaz, jelentősen lerontja az ezt kétségbeesetten menteni akaró bántalmazó helyzetét. Miután a házasság felbontása egy hosszú, hónapokig tartó per eredménye, ebből arra kell következtetnünk, hogy nem könnyű feladat egy megromlott házasságban a házasfelek magatartását erkölcsileg és - a bíró dolga természetesen - jogilag is megítélni. Mindezt azért mondtam el, mert akadnak olyan helyzetek, amikor még tettlegességre nem kerül sor a felek között, hanem valóban hangoskodás, verbális szitkozódás az, ami már valamelyik félben azt az érzetet kelti, hogy ő családi erőszak áldozata, mert hiszen a törvény ezt a magatartást is, mérlegelést igénylően ugyan, de a családon belüli erőszak körébe sorolja.

Ebben az esetben esetleg valamelyik fél eltávolítására kerül sor a házassági kötelékből, és most nem feltétlenül a lakást hangsúlyoznám ki, amely házassági kötelék még a házasság helyreállításának, a család egyben maradásának esélyét adja. Itt megtörténhet egy olyan idegen hatósági beavatkozás, amely után már nincs visszaút, amely után a még megmenthető házasság vagy család véglegesen szétszakad. Ilyenkor valamely fél részéről tudatos törekvés is lehet - a bántalmazott részéről, a szóbelileg bántalmazott részéről -, egyéb más fel nem tárt okok miatt, hogy a család széthullásának folyamatát elősegítse.

Tehát rendkívül nagy a felelőssége a jogalkalmazónak, amikor a családon belüli erőszak tényállását megállapítja, és a távoltartás jogkövetkezményét valamelyik féllel szemben alkalmazza. Ezt a nagy felelősséget véleményem szerint különösen a rendőrség nem vállalhatja fel. Ma, amikor egy gyorshajtási ügy elbírálása a rendőrségen 60 napig tart, akkor nem hiszem, hogy a pszichológiai, szociológiai és sok egyéb más jogi ismeretet igénylő ügyben pillanatok alatt döntést tud hozni. Vagy ha döntést hoz, akkor az a döntés vélelmezhetően ennyi idő alatt egy azonnali intézkedés során megalapozottsággal nem bírhat. Ebből következően olyan sérelmet okozhat, amelynek előidézése a törvényjavaslat előterjesztőinek sem lehet szándéka.

Még egy kérdésre szeretnék rámutatni. Valamennyi hozzászóló képviselőtársam, a patkó bármelyik részében ül, a család jelentőségére utalt. Tehát nyilván a törvényjavaslat elnevezése folytán valamennyien arra gondolunk, hogy a családot kell megvédeni, a családi közösség ellen támadó felet e közösségből eltávolítani. Kapcsolódnék az előttem szóló frakciótársamhoz, attól félek, hogy ez a törvény nem csak ezt a célt szolgálja. Márpedig, azt hiszem, egy távolabbi hozzátartozói viszony esetében meg kell hagynunk a jog rendes, megszokott útját, amely egyébként ezekben az esetekben eddig is biztosított volt, és csak kifejezetten a családon, a szűkebb értelemben vett családon belüli erőszak sértettjei számára kell e jogintézmény megalkotásával újabb védelmet biztosítani.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja nevében szólva bizakodom abban, hogy sikerül ebben a közös ügyben megtalálni a megfelelő megoldást. Választási kampány közeledtével érthető volt a gyorsaság a kormánypártok részéről, de ez a gyorsaság nem vált e törvényjavaslat előnyére.

Azt várjuk, hogy a civil szervezetek, szakértők bevonásával széles körű társadalmi vita bontakozzék ki, a törvényjavaslat megvitatásának ebben a szakaszában is lehetőség van erre, és a választási kampányt követően majd lehiggadva döntsünk olyan fontos kérdésekben, amelyeket ez a törvényjavaslat felvet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu