DR. FÓNAGY JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Vendégek! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem megismételve az eddig elhangzottakat, engedjék meg, hogy a gazdaság oldaláról, vagy ha úgy tetszik, a gyakorlat oldaláról néhány gondolatot hozzátegyek az elhangzottakhoz.

Azt hiszem, viszonylag köztudomású rólam, hogy életem negyven évét az iparban töltöttem, méghozzá azon az iparvidéken, amely az elmúlt 15 évben előbb a lassú, majd az egyre látványosabb leépülés sorsára jutott. Úgy gondolom, hogy Észak-Magyarország, a magyar vidék tradicionális régi körzete, nagyon jól példázza azokat a feladatokat, és esetenként azokat a mulasztásokat, amelyeket előttem szóló képviselőtársaim, illetve az elnök úr elmondtak. Ha a magyar tudományos tevékenységnek, a hazai innovációs folyamatokban érvényesülni képes hazai szellemi erőnek van területe és van feladata az ország határain belül, akkor meggyőződésem, hogy ez az egyik legkiemeltebb, legfontosabb területe; azok a földrajzilag is jól körülhatárolható területek, ahol a lépésváltás, vagy ha úgy tetszik, a korábbi tradicionális tevékenységek helyett újak bevezetése, alkalmazása, működtetése szükséges.

Kicsit - nem is kicsit - szomorú szívvel kell mondanom, és talán ennek az előterjesztő nem örül, hogy az elmúlt 10-15 év azt is bemutatta, hogy nemcsak a mindenkori magyar kormányok, hanem esetenként a tudomány műhelyei sem voltak készek arra, hogy ennek a társadalmi feladatnak eleget tegyenek. Nem voltak készek arra, részben talán a korábbi tevékenységük mechanikus továbbvitele, részben a jelentkező feladatok újszerűsége miatt, nem igazán voltak alkalmasak azok az egyébként szellemileg és szakmailag kiváló műhelyek, amelyek egy-egy, mondjuk, nagy vidéki egyetemen megtalálhatóak voltak és mind a mai napig megtalálhatók jelenleg is, hogy az élére álljanak azoknak a messze nem csak gazdasági, hanem alapvetően társadalmi folyamatoknak, amelyek az elmúlt 10-15-20 évben ezeket a térségeket meggyötörték.

Úgy gondolom, hogy amikor arról beszélünk, hogy a mindenkori költségvetés nem ad megfelelő finanszírozást a szükséges innovációs folyamatoknak, amikor a kutatásra, a fejlesztésre szánt pénzeszközök messze elmaradnak az európai mércétől és még messzebb elmaradnak a saját igényeinktől - hiszen ahhoz, hogy utolérjük, többet kell fordítani, mint amit ők fordítanak ilyen célokra -, ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy ez önmagában nemcsak forrás kérdése, hanem igenis ezeknek a tudományos műhelyeknek is van abban feladata, felelőssége, hogy felismerjék azokat az égető társadalmi feladatokat és folyamatokat, amelyek akár egy-egy térség átstrukturálásához, akár egy-egy korábban tradicionális ágazat helyére állítandó gazdasági tevékenységének a kialakításához és megalapozásához szükségesek.

(13.00)

Úgyhogy meggyőződésem, és azért is kértem szót, hogy elmondjam, ez egy többszereplős történet. Nyilvánvaló, hogy joggal tart a magyar tudományos élet, a magyar kutatói hálózat jelentősebb anyagi eszközökre igényt - ez az egész ország, az egész nemzet alapvető érdeke, hogy ezt megkapják -, ugyanakkor meggyőződésem, hogy a magyar társadalom és a magyar gazdaság joggal várja el azokat a hasznosítható, használható és az aktuális feladatokhoz fűződő eredményeket, amelyekre a magyar, egyébként közismerten és évszázadosan elismerten kiváló magyar kutatók képesek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen, elnök asszony, a türelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu