DR. KÉKES FERENC, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kisebbségben maradt az a vélemény és az a gondolkodásmód a területfejlesztési bizottság ülésén, amelyet Nagy Sándor államtitkár úr az expozéjában fölvázolt.

A kérdés valójában az, hogy 2007-re létre tud-e jönni Magyarországon a területfejlesztés területén egy olyan intézményrendszer és gyakorlat, amely képes arra, hogy a lehető legtöbb projektet, pályázati célt fogalmazzon meg, és képes arra, hogy a mindannyiunk által olyannyira vágyott, hosszú ideje vágyott európai uniós fejlesztési forrást Magyarországra, a kistérségekre és a településekre vonzza. Ez a tét, hölgyeim és uraim, és ez fogalmazódott meg ebben a bizottsági vitában is, és vélhetőleg hasonló jellegű kérdések és reményeim szerint konstruktív javaslatok fogalmazódnak meg majd ennek a törvénytervezetnek az általános vitájában, illetve a módosító javaslatok során.

Könnyű helyzetben vagyok, hisz Nagy Sándor államtitkár úr nagyon sok olyan érvet, megközelítési módot elmondott, amelyet jómagam is elmondani szándékoztam a kisebbségi vélemény ismertetése során. Gondoljanak arra egy pillanatra, amikor európai uniós csatlakozásról, fejlődésről, fejlesztésről, forrásokra irányuló törekvéseinkről beszélünk, akkor gyakran említjük az ír példát, az írek sikerét.

Tudják, mivel kezdték az írek? (Egy hang a Fidesz soraiból: Azzal, hogy leváltották a kormányt.) Alapvetően azzal, hogy az Ír Köztársaság politikai erői kötöttek egy politikai megállapodást, amelyben két célt tűztek ki maguk elé. Az egyik cél az ország gazdasági növekedési feltételeinek a megteremtése és az ebben való egyetértés, együttműködés, a másik cél pedig egy olyan intézményrendszer kialakítása, központi, regionális és helyi intézményrendszer kialakítása volt, amely szándékaik és törekvéseik szerint maximálisan kielégíti azt a célt, azt az elvárást, amit az ír társadalom fogalmazott meg az európai csatlakozásuk küszöbén, hogy a lehető legtöbb forrást szervezzék ebbe az országba.

Nos, ez a cél vezérelte a törvénytervezet megalkotóját itt, Magyarországon is, és ez a cél vezérelt bennünket is a viták eddigi szakaszában és reményeim szerint fog a jövőben is, mert a pályázati ötletek, projektek, programok a településeken és a kistérségekben fogalmazódnak meg, és bizony-bizony konszenzusra kell jutni - mert minden nem támogatható mindig -, hogy egymás érdekeire is tekintettel milyen célokat tudnak preferálni, milyen megegyezésekre tudnak jutni.

Ezért tehát múlhatatlanul szükséges a kistérségi szint megerősítése és új működési mechanizmusainak kialakítása. Miként múlhatatlanul szükséges a régió feladatainak áttekintése is, és múlhatatlanul szükséges, hovatovább megkerülhetetlen, hogy a decentralizációról ne csak beszéljünk, hanem tényleges jogszabályokban rögzített és költségvetési garanciákkal alátámasztott módon működtessük. Erre tettünk már kísérletet, illetve valósítottuk meg ebben a költségvetési esztendőben: hosszú évek gyakorlatától eltérően a régiók feladatokat és forrásokat kaptak. No, nem annyit, mint amennyit a törvényjavaslat vagy a költségvetést módosító javaslat megfogalmazói vagy tervezői elgondoltunk, de megindult ez a folyamat.

Azt hiszem, hogy ebben a folyamatban ennek a törvénynek a módosításokkal való elfogadása jelentős lépés lehet. Az előterjesztő is említette, a bizottsági vitában is elhangzott, hogy ez a törvényjavaslat - miután a lehető legnagyobb egyetértést kell hogy hordozzon - nyitott a módosító javaslatok befogadása, elfogadása és megvitatása előtt, az elvek feladása nélkül, természetesen.

Azt hiszem, hogy sokan, akik sok évtizede ezzel a területtel foglalkoznak, jelentős előrelépéssel találkozhatnak ennek a törvénytervezetnek a megoldásai révén, és határozottan állítom, hogy nincs szoros összefüggés a közigazgatási és a területfejlesztési intézményrendszer együttes működése vagy reformja között. Legalábbis ezt bizonyítják az elmúlt évek.

Köszönöm szépen, lejárt az időm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu