DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés 1996. március 19-én fogadta el a területfejlesztésről és területrendezésről szóló '96. évi XXI. törvényt. Fontos lépés volt ez a területfejlesztés, területpolitika intézményrendszerének hazai kialakításában, hiszen ez a törvény fogalmazta meg az önkormányzati társulások, a megyei és regionális fejlesztési tanácsok, valamint egyebek mellett az Országos Területfejlesztési Tanács feladatait, illetve hatáskörét.

A törvény, amely 1999-ben részben módosításra került, az Európai Unió regionális politikájára is tekintettel törekedett a területfejlesztés céljait megfogalmazni, intézmény- és eszközrendszerét kialakítani, körvonalazta az Országgyűlés, a kormány és a területi döntéshozó szervek közötti munkamegosztás kereteit, tartalmát.

A törvényben megfogalmazott elvekhez kapcsolódóan fogadott el az Országgyűlés határozatot a területfejlesztési támogatásokról, a kedvezményezett térségek besorolásáról, illetve az országos területfejlesztési koncepcióról. Ezekkel a döntésekkel a magyar területfejlesztés közelebb került az Európai Unió regionális politikájának céljaihoz, feltételrendszeréhez, mindamellett kitérőket is tett, például azzal, hogy a '99-es törvénymódosítás túlsúlyos kormányzati képviseletet biztosított a regionális fejlesztési tanácsokban.

Mindent együttvéve azonban a '96. évi XXI. törvény elindította azt a folyamatot, amire az európai tapasztalatokra is tekintettel nagy szükség volt hazánkban is.

(19.50)

Itt említem meg, hogy a területfejlesztés Európa fejlett országaiban jelentős múlttal és eredményekkel rendelkezik. Az elmúlt évtizedekben egyre erőteljesebben, folyamatosan jelentkező gazdasági szerkezetváltozások, a nyomában kialakuló gazdasági, foglalkoztatási feszültségek, olykor válságok, sajátosan ezen belül a mezőgazdasági termelés átalakulásával is összefüggő problémák és a mindezek nyomában jelentkező területi-gazdasági különbségek megjelenése, kiéleződése ráirányították a kormányok figyelmét a területfejlesztés, a területi dimenzió fontosságára.

A területfejlesztés alapvető céljai, a gazdaság, illetve az infrastruktúra és intézményrendszer optimális térbeni elhelyezkedésének biztosítása, illetve az ezzel szorosan összefüggő törekvés a területi különbségek mérséklésére, egyre inkább meghatározóvá vált a kormányok fejlesztéspolitikájában, és viszonylag korán kialakult az a felismerés, hogy e tekintetben nem ágazati, hanem összkormányzati teendőről van szó, kettős értelemben is. Egyfelől a területfejlesztéshez rendelt saját forrásokkal célszerűen működtetett támogatáspolitika kialakításával, másfelől a különféle szakmai ágazati fejlesztéspolitikák, források, pályázati rendszerek összehangolásával kell biztosítani a területfejlesztés céljainak megvalósulását.

Mindezekre, illetve a törvény hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalataira is figyelemmel vált időszerűvé a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény módosításának szükségessége. Röviden fogalmazva ugyanis az elmúlt évek, az elmúlt évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy egyes célok nem vagy csak részben teljesültek. Az elmúlt évtizedben sajnos nem csökkentek, inkább tovább növekedtek a relatív területi gazdasági különbségek. A támogatásra fordított források jellemzően nem kellőképpen koncentráltan kerülnek felhasználásra, inkább elaprózottnak tekinthetőek. Sok a párhuzamosság a támogatáspolitikában, nem megfelelően koordináltak a források. Nem erősödtek meg kellőképpen a regionális döntéshozó testületek és azok munkaszervezetei, így jelenlegi formájukban nem alkalmasak arra, hogy az uniós források felhasználása érdekében önálló, az Unió által is befogadható, elfogadható regionális programokat dolgozzanak ki, és az így elnyert forrásokat saját döntéseikkel használják fel. Nem kapott kellő figyelmet a kistérség mint fejlesztési színtér. És sorolhatnám tovább, de ezt a néhányat feltétlenül meg szerettem volna említeni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás arra irányul, hogy mindezekkel kapcsolatban célszerű változásokat kezdeményezzen, és nyilván a továbbiakban - messzemenően nem a teljesség igényével - ezek közül néhány fontosabbat kívánok megemlíteni. Az Országos Területfejlesztési Tanács összetételét úgy javasoljuk megváltoztatni, hogy abban szavazati joggal a fejlesztéspolitikában érintett tárcák vezetői, a regionális fejlesztési tanácsok elnökei, az országos gazdasági kamarák elnökei, az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói és munkáltatói oldalának egy-egy képviselője, tehát a szociális partnerek egy-egy képviselője, valamint az országos önkormányzati érdekszövetségek összesen három képviselője vegyen részt. (Dr. Kosztolányi Dénes: Miért csak három?) A kérdésre szívesen válaszolok majd utána. Továbbá tanácskozási joggal ott lehessenek a területfejlesztésben fontos szerepet játszó civil szervezetek képviselői is.

Nem titkolom, kezdettől viták övezték a fenti javaslatot, mert például a gazdasági kamarák, illetve a szociális partnerek szavazati jogú részvételét többen indokolatlannak tartják, illetve megfogalmazzák, hogy a javaslat nem következetes, mert regionális és megyei szinten az említett szervezetek tanácskozási joggal rendelkeznének. Úgy gondolom, hogy ez utóbbi problémán nem csak egyféle módon lehet persze segíteni.

Ugyancsak viták kereszttüzében fogalmazódott meg a javaslat a regionális fejlesztési tanácsok összetételére, hatáskörére vonatkozóan. A javaslat erőteljesen mérsékelni szándékozik az egyes minisztériumok képviselőinek számát, és jelentősen növelni igyekszik az önkormányzati választásokon mandátumot szerzett személyek számát, súlyát oly módon, hogy növeli a megyei közgyűlések, megyei jogú városok testületeiből delegáltak számát, de meghatározott keretek között képviseletet biztosít a kistérségeknek is.

Szeretném jelezni, hogy természetesen van kompromisszumkészség a kormány részéről az egyes részleteket illetően, de azt mindenképpen szeretnénk elérni, hogy a regionális fejlesztésekről döntő mértékben azok döntsenek, akik a régióban élnek, és választásokon nyert felelős tisztséget viselnek.

A regionális tanácsokkal összefüggésben itt említem meg - ami egy új vonása a törvénynek -, hogy kötelező jelleggel írja elő, indítványozza létrehozni a közép-magyarországi régión belül az agglomerációs tanácsot, tekintettel a főváros és a fővárost körülvevő agglomeráció sajátos problémáira, ami egyáltalán nem lényegtelen dolog, ha arra gondolunk, hogy az a bizonyos kérdés, hogy a közép-magyarországi régió lehatárolása hogy alakul, még nem tekinthető minden szempontból lezártnak.

A harmadik dolog: a megyei területfejlesztési tanácsok szerepét illetően a javaslat mértéktartó változásokat kezdeményez, amelyből azonban világosan kitűnik, hogy a hangsúly a kistérségekre irányuló felzárkóztató politika formálására helyeződik. A módosító javaslat vitája során sokan sokkal radikálisabb változást tartottak célszerűnek és szakmailag indokoltnak. Ezek az álláspontok nem is tekinthetők megalapozatlannak, ellenkezőleg; azzal azonban szembe kellett néznünk, hogy nem a területfejlesztésről szóló törvény feladata a megyét általában és a konkrét részleteket illetően beilleszteni az államszervezetbe, meghatározni közjogi státusát, alkotmányos helyét, szerepét, amelyek a választójogi törvényig terjedő kérdések egész sorát vetik fel.

Negyedszer: ami a kistérségekre vonatkozó szabályokat illeti, elmondhatom - és remélem, ebben utólag sem kell csalatkozni -, hogy e tekintetben mutatkozott kezdettől a legnagyobb mértékű egyetértés a különböző szakmai, politikai vitafórumokon, egyeztetéseken. A javasolt szabályozás azt a célt szolgálja, hogy a kistérség, a területfejlesztés szempontjából legkisebb egység, a lehető legfelkészültebben lehessen célterülete a fejlesztő, felzárkóztató politikának.

Az önkormányzati társulások tapasztalataiból is kiindulva fontosnak tartjuk, hogy valamennyi kistérség rendelkezzen átgondolt, reális fejlesztési koncepcióval, programmal, és sok hiedelem ellenében mondom, hogy ez jelenleg nem így van, ahogy azt egy felmérésünk bizonyítja. Fontosnak tartjuk, hogy a kistérség az általa jelentősnek tartott fejlesztési elképzeléseket képes legyen menedzselni. Fontosnak tartjuk, hogy lehessen szükség szerint szakembereket foglalkoztatnia, akik közreműködnek pályázatok kidolgozásában, a pályázatok útjának egyengetésében. Rövidebben úgy is mondhatnám, azt tartjuk leginkább szükségesnek, hogy erősödjön a kistérségek, ezáltal a kistérségen belüli települések tőke-, illetve forrásvonzó képessége és a megszerzett források felhasználásának hatékonysága. Mindez természetesen akkor működőképes álláspontunk szerint, ha viszonylag stabil térségi keretek között és minden településre érvényes módon történik. Ezért javasoljuk, hogy jöjjenek létre valamennyi kistérségben úgynevezett kistérségi fejlesztési tanácsok, amelyek teljeskörűen, az ország egész területét lefedően gondozhatnák a kistérségi fejlesztéspolitika egyes kérdéseit. Ezt jelenti lényegében az erre irányuló javaslat.

Mit nem jelent, képviselőtársaim? - azért foglalkozom ezzel, mert a viták során több félreértés is adódott. Nem jelenti például a javaslatnak ez a része azt, hogy mindez a társulások ellenében történne vagy az ellen irányulna. Olyannyira nem, hogy ahol teljes körű - és utalni szeretnék a nemrégiben a parlamentben elfogadott törvény szövegére és tartalmára -, többcélú önkormányzati társulás jön létre, ott értelemszerűen a társulás látja el a javaslatban leírt területfejlesztési funkciókat is. Szó nincs tehát arról, hogy bárki az intézményrendszer megduplázásában gondolkodna. És persze azt sem jelenti a javaslat, hogy a kistérségi fejlesztési tanács a fejlesztő, felzárkóztató politika jelentős forráselosztó színterévé válna, ez szakmailag teljesen elhibázott koncepció lenne. A fejlesztési forrásokról nagyobb részt a régióknak, kisebb mértékben a megyéknek, indokolt esetben a kormányzati szintnek kell továbbra is döntenie.

(20.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! A kistérségek kapcsán szeretném szóba hozni a kistérségi megbízotti hálózat működésével kapcsolatos egyes kérdéseket is. A törvénymódosítás rendezni kívánja a megbízottak helyzetét, megfelelő stabilitást adva nemcsak a hálózatnak, de a benne szereplő személyeknek is. Maga a struktúra, ami a javaslatban megjelenik - azaz megbízott, megyei szervező, régiókoordinátor -, nem tartalmaz új elemet, megfelel a jelenlegi kialakult gyakorlatnak.

Határozott véleményem és meggyőződésem, hogy erre a hálózatra szüksége van mind a kistérségnek, mind a régiónak, mind pedig a kormánynak. Nélkülözhetetlen információs kapcsot jelent az említett szintek között, aminek gyakorlati haszna már a pályázati munkában a közelmúltban is megmutatkozott. Ez a hálózat féléves munkaterveken alapuló tevékenységet folytat, folyamatosan tájékoztatja a kistérség szereplőit a legfontosabb őket érintő aktuális kérdésekről, lehetőségekről, pályázati monitoring tevékenységet végeznek, uniós pályázatokat készítenek elő, divatos kifejezéssel élve projektgenerálási folyamatban vesznek részt, konkrét témakörökben felméréseket készítenek. Közelmúltbeli példa például az iskolabuszrendszer létrehozásával kapcsolatos felmérés vagy éppen a területfejlesztési dokumentumok jelenlegi állapota a kistérségekben, amire az elején utaltam.

Egyes ágazati minisztériumok, regionális fejlesztési tanácsok felkérésére konkrét ügyekben véleményeket gyűjtenek össze, fórumokat, találkozókat szerveznek, és mindezt természetesen - és ezt súllyal említem - nemcsak az önkormányzatok, hanem a vállalkozások, civil szervezetek körében is, mert a fejlesztéspolitika korántsem csak az önkormányzati szférát, hanem a térség gazdasági fejlesztésben érdekelt összes többi szereplőjét is érinti.

És még valami: azt gondolom, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy mivel a hálózat tagjai folyamatos képzésben részesülnek, és a találkozás a regionális koordinátorokkal rendszeres, kétheti időközönként történik a hivatal vezetése részéről, így munkájuk koordinált, áttekinthető, és azt gondolom, hogy döntő többségük megfelelő felkészültséggel a munkáját értő módon és jó színvonalon képes ellátni.

Az elmondottak természetesen alapvetően az intézményrendszer egyes elemeiről szóltak, ami korántsem jelenti azt, hogy a területfejlesztéssel összefüggő teendők kimerülnének az intézményrendszer kisebb-nagyobb mértékű átalakításában. Ellenkezőleg. Rendkívül fontos, hogy megfelelő források álljanak rendelkezésre, és természetesen az is fontos, hogy ennek egy jelentős, ésszerű része a feladatokkal és a felelősséggel együtt decentralizálásra kerüljön. A hivatalban lévő kormány ezen az úton elindult, és természetesen én személy szerint is azt remélem, hogy ennek a folytatásaként egy új paradigmaváltás küszöbére értünk, ahol a kormányzati szféra nem a konkrét fejlesztési programokkal kapcsolatos döntésekben, hanem a fejlesztési koncepció, az ágazati szabályozás, azaz azoknak a feltételeknek a kialakításában látja elsősorban a feladatát, amelyek valóban a kormányra tartoznak, a konkrét döntések pedig ahhoz a színtérhez kerülnek egyre közelebb, ahol ehhez a megfelelő információk rendelkezésre állnak.

Fontos, hogy a területfejlesztés szakmai koncepciója országos és területi szinteken megfelelően kiérlelt legyen. Egyebek mellett azért is, hogy a 2007. január 1-jétől megnyíló jelentős uniós források fogadására az ország és térségei felkészüljenek. Az erre irányuló munka elindult, és természetesen messzemenően nem pusztán kormányzati szinten vannak e tekintetben feladatok. Ellenkezőleg: nélkülözhetetlen a területi szervek és súllyal e testületek munkáját segítő munkaszervezetek feltételeinek javítása, megerősítése.

Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy ez a szerteágazó, széles körű eszközrendszerrel és tagolt intézményrendszerrel rendelkező terület összehangoltan működjön a területfejlesztés egészét illetően, a kormányzati szint, a regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek, a megyei intézmények, a kistérségi fejlesztési tanácsok, a regionális fejlesztési holding és leányvállalatai, a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság, a megbízotti hálózat és természetesen a tárcaközi koordináció is a maga funkcióit teljesítse.

Fontosak a területrendezéssel, a területrendezési tervekkel kapcsolatos tartalmi és eljárási szabályok, amelyek szintén részét képezik a javaslatnak, ezt képviselőtársaim tudhatják. Természetesen fontos részletkérdéseket szabályoznak a törvénymódosítás elfogadása után kidolgozandó kormányrendeletek, amelyek a törvényben megfogalmazottak végrehajtását szolgálják.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosításra benyújtott javaslat hosszú előkészítő munka után került az Országgyűlés elé. Számtalan fórumon szakmai, társadalmi, politikai egyeztetés előzte meg. Nyugodt lélekkel állíthatom, hogy az érintettek, tehát a régiók, a megyék, a kistérségek és a szakmai szempontból mértékadó személyek és szervezetek, tudományos műhelyek képviselőinek többsége a benyújtott javaslat lényegét támogatják. Kérem ezért az Országgyűlést a kormány nevében, hogy vitassa meg és fogadja el a benyújtott javaslatot, és természetesen a vita során kialakított és kölcsönösen támogatandó és támogatható módosító javaslatokkal kapcsolatban is ezt kezdeményezem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu