GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! (Dr. Vizi E. Szilveszter felé fordulva:) Elnök Úr! Tisztelt Vendégek! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a gazdasági világban, amelyben rohamosan növekszik a hozzáadott érték, a befektetett szellemi tőke mértéke, aránya, szerepe az adott termék értékében, ott sem a világgazdaságban meghatározó szerepet játszani kívánó Európai Unióban, sem pedig az Európai Unióban helyét megállni kívánó és az európai uniós gazdasági versenyben jól szerepelni kívánó Magyarországon nem lehet nem tudásalapú társadalomban és tudásalapú gazdaságban gondolkodni. És nem lehet nem felismerni azt, hogy a tudástőkének és a tudástőkét előállító tudásiparnak milyen hatalmas szerepe van.

Én kormánypárti képviselőként nem fogok nagy meglepetést okozni azzal, ha elmondom, hogy úgy emlékszem, hogy a jelenlegi szocialista-szabad demokrata kormány kormányprogramja nagy hangsúlyt fektet ezekre a kérdésekre. Ha az országgyűlési beszámolókra gondolunk, akkor két olyan szöveggel találkoztunk, amelyekben sok közös gondolat van. Ezek közül a legfontosabbakat szeretném a vezérszónoklat első részében kiemelni.

A törvény értelmében a Tudományos Akadémiának kétévente kell beszámolnia az Országgyűlésnek, és ezen kötelezettségének úgy tesz eleget az Akadémia, hogy a szövegtervezetet az Akadémia közgyűlése vitatja meg és fogadja el, és az Akadémia elnöksége véglegesíti.

Azt mondja a 2001-2002-es beszámoló, idézem: “A tudomány képviselőinek kötelessége, hogy olyan tájékoztatást adjanak a politika számára a tudomány helyzetéről, amelynek valós hatása lehet az ország előtt álló két nagy feladat végrehajtásában, az uniós csatlakozás sikeres véghezvitelében és a magyar gazdasági versenyképesség megőrzésében, javításában. Ma ugyanis már jól látható, hogy mindkét jelentős feladatban kulcsszerepet játszik a magyar tudomány, tehát az alapkutatás, a kutatás-fejlesztés, a felsőfokú oktatás és a kulturális értékőrzés, értékközvetítés. Ezek révén növekedhet a Magyarországra tartósan befektető multinacionális vállalkozások száma, miképp a hosszú ideje uniós közegben működő tudományos kutatás, kutatók is nélkülözhetetlen tényezői a sikeres csatlakozáshoz szükséges tudásbázisok és kapcsolati hálók kiépítésének.ö

Azt mondja a 2001-2002-es beszámoló: “Ma már a felelős politikusok és a gazdasági élet vezetőinek megnyilatkozásai is mutatják, hogy a tudás, a kutatás-fejlesztés és az ezeken alapuló képzés közvetlen gazdasági szerepét egyre szélesebb körben ismerik fel, ezért a magyar költségvetés és gazdasági szabályozás megalkotóinak is kikerülhetetlen felelőssége annak a felismerése, hogy nincs magyar gazdasági versenyképesség, tőkevonzás és a működő tőke stabilizálódása anélkül, hogy az új innovációs centrumok, a vállalati K+F, és a mindezt lehetővé tevő háttérkutatási és oktatási rendszer működési feltételei lényegesen javuljanak.ö

Elhangzott már itt korábban a vitában, de érdemes felidézni, hiszen a 2001-2002-es beszámoló is tartalmazza ezeket az adatokat, hogy a magyar gazdaságban is egyértelművé vált a gazdasági versenyképesség és a tudástőke színvonala közötti szoros összefüggés. Elhangzottak itt ezek az adatok, hogy míg Európában a GDP 1,93 százalékát fordítják kutatásra, addig ez az Egyesült Államokban megközelíti, Japánban pedig meghaladja a 3 százalékot.

(14.00)

A 2001-2002-es beszámoló részletesen foglalkozik ezzel az adatsorral. Az elmaradás leküzdésében - szól a szöveg - az európai kutatási és felsőoktatási térség megteremtését tekinti az Unió az egyik legfontosabb eszköznek, az együttműködési rendszer a kutatók Európán belüli mobilitását, az európai kutatási infrastruktúra fejlesztését és a nemzeti kutatási politikák közötti információ- és tapasztalatcsere intézményesítését helyezi a központba. Ennek jegyében fogalmazódott meg a 2000-es lisszaboni stratégia, mely tartalmazza, hogy az EU 2010-re emelje a GDP 3 százalékára a K+F részesedését.

Magyarország hogyan áll ebben a tekintetben? Ahogy ezt a beszámoló megemlíti, az EU által elérni kívánt cél megközelítése hazánk esetében közel háromszoros növekedést igényelne. A ráfordítások radikális emelkedésének elmaradása - szól a 2001-2002-es beszámoló - azonban megkérdőjelezné a hazánk pozicionálásában mindig első helyen használt “tudományos kiválóságö kifejezés hitelességét. Csak a fejletteknél gyorsabb növekedéssel zárkózhatunk fel az európai centrumhoz - állapítja meg a beszámoló.

Szeretnék még ebből a beszámolóból zárásképpen néhány adatot idézni a magyar tudomány eredményeiről, mert ez az érem másik oldala. A magyar tudományos teljesítmények az alapkutatási mutatók tekintetében kutatói létszámokra vetítve jobbak az EU átlagánál; a '90-98 közötti időszakban az összes megjelent közlemény száma szerint a világ legtermékenyebb országainak szűkebb körébe tartozva 30. helyezést ért el hazánk, és ha az egy publikációra jutó idézettség tekintetében nézzük meg ugyanezt, akkor Magyarország a 20. legjobb értékkel dicsekedhet. Különösen fontosnak tartom azt az adatot - ami a tudományos munka hatékonyságát mutatja -, mely szerint 1 millió dollár egyetemi és kutatóintézeti ráfordításra Magyarországon jut a legtöbb nemzetközi publikáció.

Amikor 2003 tavaszán az oktatási bizottság a most tárgyalt két jelentés közül az elsőt tárgyalta, akkor Vizi E. Szilveszter elnök úr több nagyon fontos problémát említett. Ezek közül kettőt szeretnék idézet formájában is említeni. “A kutatás-fejlesztés nem gesztus a kormányzat részéről, hanem ma már érdeke a gazdaság miatt, s van benne egy egészségtelen dolog is: az, hogy Magyarországon a kutatás-fejlesztésre költött pénz kétharmad részét az állam adja, és csak egyharmad részét a magántőke - Nyugaton fordított az arány.ö Illetve: “Mi a gyengesége a magyar kutatásiparnak? A mi gyengeségünk az, hogy a múltban elkülönülten voltak az egyetemeken, az akadémiai intézetekben az alapkutatások, és volt a magyar gazdaság.ö

Szeretném néhány pontban összefoglalni azt, ami az elmúlt időszakban történt ezekben a kérdésekben, mert ugyan betű szerint a két beszámolóról vitatkozunk, de a vita korábbi részeiben is képviselőtársaim már ki-kitekintettek a 2002 óta eltelt időszakra.

A kormányprogramban foglalt intézkedések közül a kutatás-fejlesztés irányítási, végrehajtási, támogatási intézményrendszerének megújítására ható intézkedések közül néhányat említenék. Megszületett a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvény koncepciója, amely az innovációs, illetve K+F tevékenység, továbbá a gazdasági versenyképesség javítása szempontjából szükséges jogszabályi keret egyik alapkövét jelenti.

A kutatás-fejlesztés és az innováció kapcsán meghatározott kormányzati célkitűzések megvalósítása szempontjából kiemelkedő fontossággal bíró pénzügyi feltételek megteremtése érdekében hozta létre a kormányzat a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapot, amelynek révén hazánk számára reálissá válhat az EU barcelonai csúcsértekezletén megfogalmazott célkitűzéshez való közelítés. Ez az a törekvés, hogy a hazai K+F ráfordítások 2006-ra érjék el a GDP 1,8-1,9 százalékát úgy, hogy a kiadások felét az üzleti szféra finanszírozza. Természetesen az alapot a parlament hozta létre törvénnyel, méghozzá - ahogy erre a későbbiekben szeretnék is visszatérni - nemcsak a kormánytöbbség támogatásával.

A számoknál azt is érdemes megemlíteni, hogy az 1998-ban elfogadott kormányprogram a '98-2002-es kormányzati ciklus végére 1,5 százalékos GDP-arányt tűzött ki célul, és minden bizonnyal a mostani kormánykoalíció is sokkal könnyebb helyzetben lenne akkor, ha 2002-ben nemcsak valahol az 1,1 százalék alatt, körül lett volna ez az adat.

A kutatás-fejlesztés, illetve az innováció támogatására és a ráfordítások növelése érdekében a következő lépéseket tette az oktatási kormányzat, illetve általában a kormányzat. A nemzeti fejlesztési terv gazdasági versenyképesség operatív programjában való részvétellel elérte, hogy a kutatás-fejlesztés-innováció program képezi a gazdasági versenyképességi operatív program egyik prioritását, így 2004-ben a közösségi forrásokat bevonó pályázatokból 15 milliárd forintnyi támogatásra lehet számítani.

Ha részletezzük az imént nagy vonalakban felidézett sort, akkor a következőket kell még megemlítenünk. Az európai felsőoktatási intézményekben a kutatásra fordított források a munkabérek elkülönítése után 25-50 százalék között változnak. Ez a magyar egyetemek alapellátásában a doktori bevételek hozzászámolásával is mindössze 5 százalék alatti kutatási ráfordítás. Ráadásul ezen összeg jelentős részét, mint tudjuk, időszakosan más célokra csoportosítják át. Éppen ezért szükség van a normatív kutatási támogatások összegének növelésére, s garantálni kell azt, hogy ezt a pénzt valóban kutatás-fejlesztésre használják fel.

A létrehozott Kutatási és Technológiai Innovációs Alap a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció állami támogatását biztosító és kizárólag ezt a célt szolgáló elkülönített állami pénzalap. Ezt nem árt felidézni ebben a vitában sem. Az alapból idén finanszírozott pályázatok prioritásai között szerepel a felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek területén működő vállalati kutatási kapacitások megerősítése és a regionális innováció kiemelt támogatása, különös tekintettel a kutatóhelyek és vállalkozások együttműködésére, valamint a hálózatképződés erősítésére.

Az Innovációs Alap tervezett pályázatai között hangsúlyosan szerepel a vállalkozásokkal együttműködő felsőoktatási tudásközpontok kialakítása és megerősítése. Pályázni lehet a tudásközpontok kiépítéséhez, működtetéséhez és fejlesztéséhez szükséges forrásokra.

A nemzeti fejlesztési terv is támogatja a kooperáción alapuló kutatás-fejlesztést, a tudáshasznosítást, a K+F infrastruktúra fejlesztését, a K+F hálózati szerveződéseket.

A regionális operatív program a regionális tudásközpontok képzési tevékenységét támogatja.

Az egyik javasolt meghívásos pályázat célja 2001-ben a Központi Műszaki Fejlesztési Alap támogatásával létrejött kooperációs kutatóközpontok működésének folytatása és megerősítése. Ennek keretében a magyar felsőoktatási intézmények, egyéb költségvetési és nonprofit kutatóhelyek, valamint a versenyszféra szerves kutatási és innovációs kapcsolatai jönnek létre.

Egy új pályázat révén a kutatóhelyre betelepült vállalkozások a foglalkoztatott fiatal kutatók bérköltségeihez havi 100 ezer forintot és annak járulékait nyerhetik el legfeljebb három évre. A feltétel az, hogy ehhez saját forrásból legalább a törvényes minimálbér mértékének megfelelő összeget hozzá tudják tenni.

A felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek területén működő vállalkozások támogatást kaphatnak műszerek beszerzésére, valamint a más szervezeteknél, közöttük a költségvetési és nonprofit kutatóhelyeken lévő műszerállomány használatára.

A K+F célú műszerberuházásokat támogatja 10-100 millió forint közötti összeggel, 10 százalék önrésszel a nemzeti fejlesztési terv egyik pályázata is.

(Podolák Györgyöt a jegyzői székben Nagy Nóra váltja fel.)

A kutatás-fejlesztési tevékenységet több adókedvezmény is ösztönzi. A felsőoktatási szféra és a kutatás-fejlesztést végző gazdasági társaságok együttműködését segíti elő az a változás, amely szerint a társasági adó alapja legfeljebb 50 millió forintig a normál kedvezmény háromszorosával csökkenthető, ha az adózó valamely felsőoktatási intézmény vagy a Magyar Tudományos Akadémia által alapított kutatóintézet kezelésében lévő területen végez K+F tevékenységet.

A fejlesztési adókedvezmény három új területre terjed ki. Ezek közül az oktatást közvetve érintő beruházás az alapkutatást, alkalmazott kutatást, kísérleti fejlesztést szolgáló beruházás, ahol legalább 1 milliárd forint a beruházási érték, valamint a beruházó új létesítmény létrehozatalát vagy meglévő bővítését tervezi. A kedvezménnyel ugyancsak az a vállalkozás élhet, amely beruházását valamelyik egyetem vagy az Akadémia által alapított kutatóhelyen végzi. Az új eszközök értékének el kell érnie a beruházás 30 százalékát, és a beruházást legalább 5 évig kell üzemeltetni.

Azt gondolom, az előbb elmondottak alátámasztják azt, hogy hamis az a beállítás, amelyre itt, ebben a parlamenti vitában is, illetve a nyilvánosság előtt is nemegyszer törekednek egyébként tisztelt ellenzéki képviselőtársaink.

(14.10)

Amikor 2004 áprilisában tárgyalta a következő jelentést a magyar parlament oktatási és tudományos bizottsága, akkor ott az Akadémia elnöke, Vizi E. Szilveszter úr az innovációs törvényről a következőket mondta: “Az innovációs törvénnyel történt valami, egy előrelépés, nem kétséges. Itt is köszönöm azt, hogy a parlament ellenszavazat nélkül elfogadta. Ez nem volt könnyű politikailag, de megpróbáltuk, és sikerrel járt, amelynek lényege az, hogy 2004-ben a vállalatoknak, cégeknek a nettó árbevételük 0,2 százalékát kell ebben az évben befizetni, a következő évben 0,25 százalékot és 2006-ban 0,3 százalékot.ö Azt is tudjuk, hogy az idei év első hónapjaiban nagyságrendekkel több pénz érkezett ide, mint ahogy azt sokan várták.

Azt gondolom, hogy természetesen sok probléma van ezen a területen, és ezekről őszintén kell beszélni, de az sem útja a politikai vitának, hogy a meglévő eredményeket vagy az előrelépéseket eltagadva, csak ezekről beszélünk. Engedjenek meg nekem egy picike kitérőt. Az Akadémia elnöke az oktatási bizottsággal folytatott beszélgetésben külön megemlítette, illetve a beszámolóban is szerepel ez a gondolat: az Akadémia társadalmi szerepvállalása. Ennek egyik kiváló példájaként a Mindentudás Egyetemét hozta fel. Amit elnök úr elmondott az expozéjában a Mindentudás Egyetemének társadalmi beágyazottságáról, amelyet valamennyien tapasztalunk, hogy hányan nézik ezeket a műsorokat, hányan olvasnak róla az újságban, hányan vásárolják mindezt videokazettán, szerzik meg más multimédiás eszközön vagy pedig adott esetben akár a klasszikus módon, könyvben, szóval, ha ezen elgondolkodunk, akkor azt kell látnunk, hogy gyakorlatilag a magyar tudomány és a hétköznapi magyar társadalom közötti kapcsolat zászlóshajója a Mindentudás Egyeteme, amelynek jelentőségét, szerepét nehéz lenne felülbecsülni. Talán megengedik nekem, képviselőtársaim, hogy kivételesen, nem szoktam ilyenre vetemedni, valamennyi országgyűlési képviselő nevében egy gratulációt és egy köszönetet közvetítsek mindenkinek, aki a Mindentudás Egyetemének létrehozásában és fenntartásában, működtetésében szerepet játszik.

Az utolsó gondolatmenetben a parlamentre tértem ki. Azt gondolom, hogy az az ügy, amiről most vitatkozunk a beszámolók kapcsán, közös ügyünk, a politika közös ügye, lévén a magyar társadalom, a magyar közélet alapvető közügyeinek egyike. Sokféleképpen vitatkozhat erről a magyar politika. Vitatkozhat róla úgy is, ahogy egyébként mindenről szokott. Ez ugye úgy néz ki, hogy kormánypárti, illetve ellenzéki pozíciótól függően négy fekete és négy fehér évben rendszerezzük a magunk számára a világot, attól függően, hogy mikor vagyunk kormányon, illetve ellenzékben. Lehet így is vitatkozni ezekről a kérdésekről, de ez nem visz közelebb a probléma megoldásához.

Azt olvastam a Magyar Tudományos Akadémia beszámolójában, a 2001-2002-esben, annak is a legelső oldalai egyikén, idézem: “A Magyar Országgyűlésben működő pártok képviselői többször is tanúbizonyságát adták annak, hogy politikai hovatartozástól függetlenül elkötelezettek a magyar tudomány mellett.ö A bizottsági vitában volt olyan ellenzéki képviselő - természetesen, teszem hozzá idézőjelben -, aki ezt a mondatot megkérdőjelezte. Keményen szembenézve a problémákkal, akár kormánypárti oldalon is természetesen keményen szembe kell nézni a problémákkal, és föl kell vetni ezeket a kérdéseket, és tenni kell a problematikus helyzetek orvoslása érdekében... - de ha nem tudunk oda eljutni, hogy ezeket a vitákat úgy folytassuk végre, hogy feltételezzük egymásról a jó szándékot minimálisan és azt, hogy mindenki tenni kíván ezen a területen, akkor ezek a viták nem fognak vezetni sehová.

Mindaddig, amíg nem vagyunk képesek elhinni a nálunk bölcsebb magyar tudósoknak azt - nem egyes emberekként, hanem a magyar tudósoknak mint közösségnek a csoportjaként mondom ezt -, hogy elhiszik azt a magyar politikai közösségről, hogy valamennyi politikai párt elkötelezett ebben az ügyben, és jó szándékkal áll ehhez a kérdéshez, szóval, ha ezt nem tudjuk elhinni nekik és saját magunknak, akkor mindaddig nem leszünk képesek, legalábbis egyes képviselőtársaim vagy egyes frakciók nem lesznek képesek kivergődni abból a - nevezzük így - politikai Bermuda-háromszögből, aminek az egyik csúcsán a Bokros-csomag, a másik csúcsán a jelenlegi kormány irodabútorainak beszerzése, a harmadik csúcsán pedig a jelenlegi kormány rossz szándékú és cinikus magatartása áll.

Lehet így is látni a világot természetesen, ebből a Bermuda-háromszögből is be lehet rendezni a világot, és vissza lehet vezetni mindent a Bokros-csomagra, az irodabeszerzésekre és a kormányzati cinizmusra, ez minden bizonnyal egy érdekes politikai logikai játék, de hogy a lényegi vitához nem vezet közelebb, abban biztos vagyok. Egyébként azt az országgyűlési határozati javaslattervezetet, amelynek az ötlete az oktatási bizottságban megfogalmazódott - ezzel szeretném befejezni -, az SZDSZ-frakció természetesen támogatja, és a plenáris ülésen is támogatni fogja.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu