TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Néhány olyan pontra szeretném fölhívni a figyelmet, ahová módosító javaslatot kívánunk beterjeszteni, valamint a törvény ellentmondásaira. Ellentmondás abban van, hogy nem kerülnek nevesítésre a hullámterek, holtágak és gyakorlatilag a gátépítés sem, ugyanakkor nevesítésre kerül olyan kifejezés, illetve olyan módszer a 7. §-ban, amely a gazdálkodás kötöttségét rögzítené törvényben; azt elégséges alacsonyabb, miniszteri rendeletben vagy pedig a gazdákkal történő megállapodással. Úgy hiszem, más képviselőtársam is kifogásolta, hogy az ártereken, illetve az árvízi tározókban vagy hullámterekben a gazdálkodási módot annak a területnek a jellegéhez kellene igazítani, és nem eleve, generálisan törvényben, mert azért mégiscsak a Tisza medrének több mint felét felölelné ez a terv. Éppen ezért fölösleges ezt törvényben rögzíteni. Ugyanakkor nem rögzíti a hullámterek hasznosítását, holott a miniszter úr előterjesztésében, expozéjában is említette, de nincs benne a törvényben, akkor ettől nem fog működni a dolog. Egyszerűen nem készülhet hozzá úgy a végrehajtási rendelet, és akkor így kimaradhat a támogatási formációkból. Nemcsak ezért fontos ezt nevesíteni, mert valakinek hiányzik a kifejezés, hanem a későbbi következmények anyagilag érinthetik rosszul ezt a dolgot.

Ezenkívül jelentősnek tartanám még kormánybiztos megnevezését, kormánybiztos kinevezését ennek a területnek a megvalósítására. Valójában nem a bős-nagymarosi dunai vízlépcső miatt kerül megfogalmazásra ez a jogintézmény, hanem inkább amiatt, hogy ezen a Tisza-völgyi területen nemcsak a hossza, hanem a szakágak, minisztériumok többsége miatt is sokkal gyorsabban, határidőket tartva lehetne ezt a programot végigvinni. Ahogy már az előző fölszólalásomban említettem: már eleve csúszással került be ez a parlament elé, kormányrendeleteket kellene előkészíteni. A több tárca közti egyeztetések - előreláthatólag tudjuk - mindig olyan időcsúszásokat visznek a dologba, ami már évszakok váltásába fog beleesni, őszbe, télbe, ami már éves csúszásokat okoz. A törvénynek az a szakasza, ahol a forrásokat át lehet halasztani a következő évre, természetszerűleg már ebben is gondolkodik, hogy hátha mégis elcsúsznának. De ha nincs egy felelős személy, nincs egy olyan intézmény, amely ezt meggyorsítja, úgy gondolom, hogy nehéz lesz egy tárcaközi bizottsággal ezt a módszert hétről hétre követni, nemcsak a kivitelezést, hanem sok minden más egyebet, kormányülésen precízen erre a feladatra figyelni. Többen fölvetették, vesse össze az előterjesztő miniszter úr ezt az előző indoklásokkal, és támogassa esetleg.

Bizottsági ülésen kérdésként tettem föl, hogy ez az első ütem milyen vízmennyiség tárolását célozza meg, illetve hogy a második ütemmel mikor, hogyan kívánnak megoldást találni, nemcsak a kifejezés logikája miatt - hogy az első ütem kívánna egy második ütemet -, hanem eleve másfél milliárd köbméternyi víz tárolását, illetve a mederből való ideiglenes vagy végleges kivezetését igényelné a jelenlegi információk szerint a tiszai nagyvíz.

(19.20)

Ugyanakkor ez a hat tározó az előterjesztés szerint is 60 centiméter vízszintapasztást kívánna elérni. Nem biztos, hogy ez elégséges. Szerencsésebb lenne, ha ennek a háttértanulmányát megalapozták volna, ugyanis igaz, hogy a legutóbbi szolnoki árvízi helyzetnél szó szerint szinte néhány centiméteren múlott az egész, de azért tudni kell, hogy a Tisza vízjárása 13 méter különbözőséggel mérhető, és itt a 60 centiméter már nem úgy vetül elő, hogy jelentős csillapítást mutatna.

Természetesen a hullámterek, illetve az árvízi tározók hasznosítása vonatkozásában az előzetes vélemények is megoszlanak a tekintetben, hogy vajon csak az árvizek alkalmával kap-e vizet vagy máskor is, mert valójában akik azt a gazdálkodást végzik, nyilvánvalóan átállnak arra a rendszerre, és amennyiben ennek az anyagi ellentételezése, az előírt gazdálkodási módokhoz való támogatás eddig is nehezen volt lehívható, nem biztos, hogy a következőkben ez teljesen automatikusan működik. Ezért szeretnénk ehhez is módosító javaslatot beadni. Ezenkívül a víztározók későbbi hasznosítása azt is jelentené, hogy hosszabb szárazulási időszakok is lehetnek, mint ahogyan a '80-as évek elejétől be is következett, ezért érte szinte váratlanul a Felső-Tiszát ez a 2000. évi árvíz, amely azután a terület szerencsétlenségére igen nagy károkat okozott.

Mindezeken túlmenően a törvényben apró módosításokat még fogunk javasolni, előterjeszteni indítványként, és kérjük a miniszter urat, fontolják meg, mert valójában a cél megvalósítása gyors és precíz törvényt igényelne. A gyorsaság oltárán ne áldozza fel a precizitást, és azokat a kétkedőket, akik azt mondják, hogy a törvény ne akarjon integrált rendszert megvalósítani, győzzük meg azzal, hogy az egyik oldalon a Tisza mentén élőknek valójában jelenleg sincs más jelentős jövedelmi forrásuk, a másik oldalon a Tisza mentén olyan természeti értékek éleszthetők újra - amit rövid mondattal ön is említett az előterjesztésében -, amelyek valójában máshol, más vonatkozásban nem találhatók meg.

A környezetvédelmi bizottság tagjaként szerencsém volt jó néhány Tisza menti területet végigjárni, a Közép-Tiszát és a Felső-Tisza vidékét. Őrizzük meg ezt a tájat, de ezt csak vízzel együtt lehet megőrizni. Sajnos, sok esetben a víz konzekvens kizárása is, a víz mértéktelen tárolása is probléma. Úgy gondolom, ez a törvény megfelelő rendeletekkel meg tudná hozni azt az összhangot, amely a Tiszának ezt a területét újra nemcsak széppé, hanem hasznossá is varázsolhatná, és nemcsak a Petőfi-versben tudott őrültként viselkedni a Tisza, hanem általunk szabályozottan is.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu