DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 2002 decemberében, Koppenhágában lezárultak a tárgyalások. A sors úgy hozta, hogy a tíz csatlakozó ország, köztük hazánk is még kapott közel másfél esztendő kegyelmi időt a felkészülésre, ami lehetőséget kínált minden kormánynak, hogy minél jobb helyzetbe hozza nemcsak a vállalkozóit, hanem a saját polgárait is. A népszavazás mindannyiuk számára kemény megmérettetést és próbatételt jelentett, egyrészt a saját siker érdekében, másrészt pedig Brüsszelnek is bizonyítandó, hogy jól mennek a dolgok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékszünk, 2003 kora tavaszán a Medgyessy-kabinet azt ígérte, hogy ennek érdekében mindent meg is fog tenni. Már csak azért is, hogy kvázi bizonyítsa, csak az ellenzék elégedetlen a Koppenhágában elért eredményekkel. Az első lépés jól sikerült, amikor is a kormány a tájékoztatásra létrehozott közalapítványt közel 3 milliárd forinttal feltöltötte. A második fázis is igen energikusra sikeredett, amikor a kormány népszavazási kampányba kezdett. Mindnyájan tapasztaltuk, hogy ez a kampány furcsára sikeredett, hiszen párbeszéd helyett egyfajta monológot folytatott. A cél az igen szavazatok megszerzése volt, és nem a tájékoztatás. Ez a fajta kommunikáció azt üzente a polgároknak, hogy ne kérdezz, ne gondolkozz, csak mondd az igent, és a többit bízd ránk. A harmadik szakasz a népszavazás után már meglehetősen csendesre sikeredett, csak egy-egy, úgymond, uniós ügyekben tájékozatlan gazdákból álló tüntetés zavarta meg a kormány magabiztosságát.

Itt vagyunk az Unióban, tisztelt képviselőtársaim. Ami a tájékoztatást illeti, két év után is tele vagyunk azokkal a kételyekkel, kérdésekkel és bizonytalanságokkal, amiben voltunk. Úgy tűnik, hogy a kormány a Koppenhága utáni felzárkózási lendületet - ellentétben például Szlovákiával, Szlovéniával - nem tudta igazán fölvenni. Így eshetett meg, hogy az áprilisi népszavazáson a tíz csatlakozó ország közül az utolsó helyen végeztünk. Az egyoldalú tájékoztatás okozta hátrányokat sajnos nem vette figyelembe a kormány. Nem tudta kihasználni a történelmi lehetőséget, hogy a polgárokat őszintén kell tájékoztatni az Unióról, előnyeiről és hátrányairól egyaránt. Mert akikben esetleg kétségek fogalmazódtak meg, aki kérdezett, aki bizonytalan volt, azt sokszor bizony ebben a kampányban Európa-ellenesnek nevezték. De hagyjuk a múltat és foglalkozzunk a jövővel!

(12.50)

Tisztelt Ház! Másfél év távlatából is még mindig arra van a legnagyobb szüksége a magyar társadalomnak, hogy őszintén beszéljünk - most már uniós tagként - arról, hogy milyen lehetőségeik vannak a magyar polgároknak, és nemcsak azoknak, akik kisvállalkozók vagy mezőgazdasági termelők, hanem akkor is, ha éppen vidéken élnek, ha munkanélküliek, ha éppen munkát kereső roma kisebbségi vagy pályakezdő fiatal. Tanulságos az, hogy kétéves működés után maga a Kommunikációs Közalapítvány elnöke a következőt állapította meg: még mindig nagy a káosz a lakosság körében az európai uniós csatlakozás utáni mindennapokat illetően. És sajnos ezt mutatják a közvélemény-kutatások is. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség éppen ezért mutatja be azt a tíz pontot, amiről Szájer képviselőtársam beszélt. Többek között azt kéri, hogy a kormány vegye komolyan az uniós tagságról való tájékoztatást, adjon reális képet, mert higgyék el, képviselőtársaim, nem az ellenzék, hanem éppen az egyoldalú, a hiányos tájékoztatás az, ami szorongást, félelmet és téves információt gerjeszt a magyar társadalomban. Úgy vélem, hogy ez senkinek sem az érdeke.

Tisztelt Elnök Úr! A tájékoztatás különösen azok számára fontos, akiket, valljuk be őszintén, hátrányosan érint az uniós csatlakozás, mert vannak ilyenek is. Mert ha a kormány tényleg azt szeretné, hogy minél többen legyenek haszonélvezői, kiaknázói az Európai Uniónak, akkor éppen ezekkel a társadalmi rétegekkel is kiemelten kell foglalkozni, mert azt őszintén látnunk kell, hogy az Unióban a gyorsított alkalmazkodási és teljesítményi követelményeket nem fogja mindenki egyformán teljesíteni. Most már látszik, hogy nem lesz könnyű a szerény erőforrásokkal és piaci ismeretekkel nem rendelkező vállalkozók, mezőgazdasági termelők, szakképzetlen betanított munkaerőcsoportok helyzete sem, és nem sorolom tovább. Aztán a vidéki szegényebb önkormányzatok, a hátrányos helyzetű települések, ahol nemhogy fejlesztésre, de még a kötelező feladatok ellátására sem futja - fogalmazott éppen egy megyei közgyűlés szocialista elnöke. Csatlakozás alulnézetből: így is lehetne fogalmazni, követve az egyik napilapunk szalagcímét.

Arról van szó tehát, amit az egyik akadémikusunk így fogalmazott meg: az uniós csatlakozás esélyeit előreláthatóan kiaknázni tudó népesség aránya 25-35 százalékra becsülendő. Nos, hát itt érhető tetten a kormány felelőssége! Vajon a többi, 60 százaléka a magyar lakosságnak mikor lesz majd élvezője az Uniónak, mikor érzi majd azt, hogy ő is élvezője lesz ennek? A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség éppen ezért hangoztatta már 2003 februárjában az Országgyűlés nagybizottságában, hogy a kormány készítsen hatástanulmányokat, amelyek éppen a csatlakozás következményeit veszik számba, vagyis azokat, akiket hátrányosan érint a csatlakozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezte-e már őket valaki, hogy vajon ők mit gondolnak az európai uniós csatlakozásról? Pitti Zoltán az egyik frissen megjelent tanulmányában arra figyelmeztet: a csatlakozás esélye nagyobb mértékben függ a belső támogatottságtól. Ha továbbra is másodlagos szempontnak tekinti a társadalom a belső integrációnak a szükségességét, akkor a csatlakozás sokáig elhúzódhat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség éppen ezért mutatta be a tíz pontját, többek között kérve a kormányt, kerüljön végre nyilvánosságra, kik lesznek azok, akiket a csatlakozás hátrányosan érint; a kormány ne titkolja tovább az ezzel kapcsolatos elemzéseit, dolgozzon ki intézkedéscsomagot a reménytelenül leszakadók megsegítésére; a szövetség nemzeti petíciójában foglaltaknak megfelelően legyen partner a problémák orvoslásában - azt hiszem, ez mindnyájunknak érdeke.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu