DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság a 2003. október 13-án kelt 46/2003. számú határozatában megállapította, hogy a jogalkotó alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal a mulasztásával, hogy nem szabályozta az erre irányuló törvényekben és más jogszabályokban a hivatalos irat postai kézbesítéséhez fűződő bírósági és más hatósági eljárásokban általánosan érvényesülő vélelem megdöntésének lehetőségét.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az egyes konkrét esetekben a különböző eljárási jogosultságok gyakorlásának, valamint a kötelezettségek teljesítésének ellehetetlenülését eredményezheti a hivatalos iratok postai kézbesítésének jelenlegi szabályozása, ezért mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, és felhívta a jogalkotót, hogy feladatának 2004. június 30. napjáig tegyen eleget.

Erre tekintettel terjesztette a kormány a tisztelt Ház elé a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó törvényi vélelem megdöntésének szabályait tartalmazó törvényjavaslatot. A kézbesítési vélelem szabályozásának kialakítása az ügyfél rosszhiszemű eljárásának megakadályozását célozta, és azt a gyakorlati jogalkalmazás el is fogadta, mivel a szabályozás kellő módon elősegíti, elősegítette az ügyek továbbvitelét azok esetében, akik a hivatalos irat átvételének elmulasztásával az ügy befejezésének elhúzódását kívánják vagy kívánták elérni. Ugyanakkor természetesen jogos igény az, hogy ne érje sérelem azt a személyt, akit a kézbesítés eredménytelensége körében önhiba nem terhel, hiszen ezekre is volt és létezik példa.

A törvényjavaslat több részből épül föl. Elsőként a polgári perrendtartásról szóló törvény módosítását végzi el, beépítve a polgári perrendtartásba a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló eljárás rendjének új szabályait. Miután azonban az Alkotmánybíróság döntése egyaránt említi az igazságszolgáltatás és a közigazgatás kiszámítható működését, a törvényjavaslat a közigazgatási eljárások közül két fontos eljárási törvényben, az államigazgatási eljárás általános szabályait tartalmazó törvényben és az adózás rendjéről szóló törvényben ugyancsak megteremti a hivatalos iratok kézbesítése megtörténtének vélelmét felállító rendelkezéseket, illetve a vélelem megdöntésére irányuló szabályokat.

Közös eleme a szabályozásnak, hogy a hivatalos iratot a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni, ha azt a címzett nem vette át, vagyis az irat a bírósághoz, hatósághoz úgynevezett “Nem keresteö jelzéssel érkezik vissza.

A törvényjavaslat a kézbesítési vélelem megdöntésére két esetben ad jogi lehetőséget. A kézbesítési vélelem megdönthető akkor, ha a kézbesítésre irányuló eljárás egyrészt szabálytalan volt, másrészt abban az esetben, ha a fél az egyébként szabályosan kézbesített hivatalos iratot más, önhibáján kívüli okból nem tudta átvenni. A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló eljárás megindítására mindkét megengedett esetkörben egységesen, a szabálytalan, illetve az eredménytelen kézbesítésről való tudomásszerzéstől számított 15 napos, illetve fő szabályként a kézbesítési vélelem beálltától számított 6 hónapos objektív határidő alatt kerülhet sor azzal, hogy 6 hónap elteltével a kézbesítési vélelemmel kapcsolatos eljárás akkor sem indítható, ha a tudomásszerzés 6 hónap eltelte után történt meg.

A törvényjavaslat lehetőséget ad arra is, hogy a jogerős határozat alapján indult végrehajtási eljáráshoz kapcsolódva kerüljön sor a kézbesítési vélelem megdöntésére. Erre fő szabályként akkor van szükség, ha a fél a végrehajtást megelőző eljárás lefolytatásáról önhibáján kívül egyáltalán nem szerzett tudomást.

A kézbesítési vélelem megdöntésének eredményessége esetében a kézbesítést, illetve az eljárásban megtett eljárási cselekményeket a szükséges mértékben meg kell ismételni, lehetőséget adva a félnek arra, hogy ezekben immár maga is hatékonyan közreműködjön.

A törvényjavaslat tartalmazza a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítását is, egy új jogintézményt, a végrehajtói kézbesítés intézményét bevezetve a hazai szabályozásba. A végrehajtási eljárásban a végrehajtási iratok személyes kézbesítésére a hatályos szabályok szerint most is van lehetőség. A törvényjavaslat lényegében ezt terjeszti ki a végrehajtást megelőző bírósági eljárást érdemben lezáró bírósági határozatot tartalmazó irat kézbesítésére. A végrehajtói kézbesítés a címzett felkutatását és az irat személyes kézbesítését jelenti annak érdekében, hogy az ténylegesen eljusson a címzetthez, és a kézbesítés ténye hatósági eljárásban kerüljön megállapításra, ha ezt a kézbesítést kérő, általában a későbbi végrehajtást kérő saját költségére kifejezetten kéri.

(10.40)

A hitelezők így elkerülhetik a függő helyzetet. Annak tudatában kezdeményezhetnek végrehajtást, hogy már nem kell számolniuk a végrehajtásnak a kézbesítési vélelem megdöntése miatti felfüggesztésével vagy végső soron az esetleges megszüntetésével. Úgy gondolom, ez az intézmény igen nagy mértékben javíthatja a jogbiztonságot és a végrehajtási biztonságot.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat, ahogyan arra a címe is utal, más fontos jogharmonizációs célú módosítást is tartalmaz; tulajdonképpen ez a törvényjavaslat harmadik része. A végrehajtási törvénybe beiktatott rendelkezések az Európai Unió tagállamaiban hozott ítéletek másik tagállamban történő végrehajtásáról szóló közösségi rendeletek alkalmazását segítik elő. E rendeletek kimondják ugyanis, hogy az egyik tagállamban polgári ügyben hozott és e tagállamban végrehajtható határozatot a másik tagállamban is végre kell hajtani, az erre szolgáló eljárás lefolytatásának eredményeképpen.

Részletes rendelkezéseket e körben nem szükséges a törvénybe iktatni, egyrészt azért, mert a külföldi határozatok végrehajtásának elrendelésére szolgáló belső eljárási rend alapvetően megfelel a rendeletekben szabályozott döntéshozatali mechanizmusnak. Másrészt azért, mert az uniós joganyag közvetlenül alkalmazandó szabályokból áll, azokat nem kell a belső jogba beültetni, és a végrehajtás foganatosításának szabályozását a belső jogra bízza. Remélem, ma már egyre több mindenki számára világos az, hogy a közösségi rendeletek alapvetően nemhogy nem igényelnek, de nem is tesznek lehetővé hazai belső jogalkotást, természetesen a kivételestől eltekintve. A törvényjavaslat rendelkezései így három tárgykört érintenek ebben a tekintetben.

Elsőként egyértelművé teszik, hogy az Unióból érkező ítéletek esetében a bíróságoknak a közösségi rendeletek eljárási rendelkezésein túlmenően a külföldi ítéletek magyarországi végrehajtásának elrendelésére vonatkozó szabályok szerint kell eljárniuk. Másodsorban a végrehajtási törvényben szabályozott biztosítási intézkedések körébe beépítik azokat az eseteket, amelyek alapján lehetővé válik a másik tagállamban hozott bírósági határozat vagy az ott folyó per alapján hazánkban intézkedéseket tenni a vagyon elvonásának megelőzésére. Harmadrészt pedig szabályozzák a bírósági határozat hazai végrehajthatóságáról szóló tanúsítvány, igazolás kiállítását, amely tanúsítványt a jogosultnak a másik tagállamban kell bemutatnia, ha kéri a határozat ottani végrehajtását.

Nyilván a laikus hallgató számára egy kicsit bonyolultnak tűnő dologról van szó. Én bizton merem állítani, hogy mindhárom esetkörben - amelyet a törvényjavaslat egyébként tartalmaz - éppen arról szólnak a rendelkezések, hogy az állampolgárok érdekében, a jogbiztonság növelése érdekében a szabályok mind a hatóságok, mind pedig az érintett felek számára világosabbak, egyértelműek és nagyobb biztonsággal végrehajthatóak legyenek.

Nagyon remélem, hogy az Országgyűlésben képviseletet ellátó Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és az MDF, tehát a két ellenzéki párt is fogja tudni támogatni a törvényjavaslatot, mert egyértelműen szakmai követelmények pontosításáról van szó.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu