DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök annak, hogy Kis Zoltán államtitkár úr tekintett vissza az 1993-as időszakra. Amikor azokat a szakmai törvényeket vesszük elő, amelyek az 1990-94-es időszakban születtek, egyre gyakrabban beigazolódik, hogy azok valóban időtállók. Akkor is fontos volt, hogy egy szakmai törvény nagy többséggel kerüljön elfogadásra, ahogy említette Kis Zoltán államtitkár úr, ezt 98 százalékos többséggel fogadtuk el. Kiállta az idők próbáját, bizonyára az állattenyésztők és az állattenyésztés javát is szolgálván.

(10.10)

Az utóbbi esztendőkben nagyon gyakran hivatkozik az előterjesztő a jogharmonizációra. Amikor a “jogharmonizációö szót hallom, akkor bennem mint vidéki emberben mindig az a kérdés merül fel, hogy vajon milyen hatása lesz a mindennapi életre, a gyakorlatra. Tapasztalhatjuk, hogy bizonyos jogharmonizációk olyan helyzetet teremtenek, amely nem kedvez a kistermelőknek, őstermelőknek, kisegzisztenciáknak, de tapasztaljuk azt is, hogy egy-egy jogharmonizációs előírás egyfajta könnyebbséget, liberalizációt jelent.

A liberalizáció vissza is üthet, főleg egy olyan ágazatban, mint az állattenyésztés, amely - ahogy már az előttem szólók is elmondták - Magyarországon a mezőgazdaság nehézipara szinte, évezredes vagy évszázados hagyományai vannak, és mindig óvtuk, féltettük azt az állományt, amely a történelmi viharokat átvészelve megmaradt, genetikailag hordozván esetleg régi, ősi magyar értékeket. Ennél a törvénynél a liberalizáció során bennem az merült fel rögtön, hogy ha az eddigi szabályokat megváltoztatván az import más módon történik, vajon nem lesz-e az káros. Az is felmerült, hogy vajon egyes tenyésztőszervezetekben holmi lobbitevékenység nem akadályozza-e meg olyan fajok behozatalát, ami éppenséggel szükséges.

Amikor ezt átgondoltuk és szakértőinkkel áttekintettük, megnyugtató maradt számunkra, hogy a fellebbezés lehetősége megmaradt, hiszen a másodfok továbbra is ott van a minisztériumnál. Ez nagyon fontos, hangsúlyozom, hogy ne egy olyan rosszul értelmezett fajtavédelem uralkodjon el, hogy új fajtákat azért nem hozunk be, mert mondjuk - nem akarok ágazatot mondani -, egyes lobbiérdekek ellentmondanának ennek.

Felmerült bennem az is, hogy egy elismert szervezet elismerésének a megváltozása vajon milyen hatással lesz. Hiszen az eddigi törvényhely szerint a tenyésztőszervezet elismerése meghatározott időtartamra szólt, amit meg lehetett hosszabbítani felülvizsgálattal, most viszont az új szabályozás szerint visszavonásig szól az elismerés. Számunkra az is megnyugtató lehet, ha betartja az évenként kötelező hatósági felülvizsgálatot a felülvizsgáló, mert ez is bent van biztosítékként. Csakhogy a puding próbája az evés; nagyon oda kell majd figyelni adott esetben a mezőgazdasági bizottságnak, hogy az évenkénti felülvizsgálatok megtörténnek-e, hiszen különben ugyanott vagyunk, ahol eddig, sőt talán kicsit még hatékonyabb is lehet ennek az elismerésnek a felülvizsgálata.

Nem kívánok itt üres ellenzékieskedést képviselni, de azért azt, tisztelt kormány és kormányoldal, ha egyáltalán állattenyésztésről van szó, el kell viselniük, hogy bizony most jogos kritikával illethetjük az állattenyésztésben kialakult helyzetet. Azt a válsághelyzetet, amely nem az uniós jogharmonizáció következménye, hanem az elmúlt esztendők és az utóbbi idők következménye. Itt csak egy félmondattal kell utalnom arra az anyagra, amely a tej-, a baromfi- és a sertéságazatban kasszandrai jóslatokat tartalmaz a következő esztendőkre, és fel kell hívnunk egy ilyen egyszerű, valóban nem erről szóló, de mégis az állattenyésztésről szóló törvény tárgyalása során erre a helyzetre a figyelmet, hogy amikor itt a tenyésztéssel kapcsolatban változások történnek, akkor majd lehessen élni ezzel, maradjanak meg ezek az ágazatok megfelelő színvonalon. Ezt csak úgy egy mellékmondatként, gondolatindaként szeretném itt is előterjeszteni.

Ami a szaporítóanyagok behozatalát jelenti, itt a magyar EU-s részvétellel kezdeményezően léphetnénk fel. Ez már mint állatorvosnak régi gondolatom; nemcsak az én gondolatom, hanem másoké is. Itt nem is tenyésztési, hanem inkább állat-egészségügyi kérdésről van szó. A tenyészállat-, illetve általában az állatforgalmazással mindig nagyobb a lehetősége a különféle betegségek terjedésének. Viszont a biotechnika fejlődésével egyre nagyobb lehetőség van az embriók forgalmazására. Tehát javaslom ezen törvény tárgyalása során, hogy vizsgálja meg a kormányzat és a szakma, vajon nem kellene-e kezdeményezően föllépnünk az Európai Unió megfelelő fórumain, hogy a tenyészállat-forgalmazást fokozatosan váltsa fel az embrióforgalmazás, hiszen szarvasmarhánál, juhnál erre már minden lehetőség megvan, és ahogy a biotechnika fejlődik, úgy a többi állatnál is lehetőség van erre. Kétségkívül ez inkább egy állat-egészségügyi vonulata az állattenyésztés kérdésének, de nagyon fontos vonulata, mert a nyitott határok mellett, megfelelő karanténozási feltételek megtartása mellett nagyobb biztonságot jelent, főleg egyes vírusos betegségekkel szemben, ami szintén végül is a tenyészállat-populáció egészségének megőrzését szolgálja, és tenyésztési célt szolgál tulajdonképpen.

Az számomra is szívmelengető, hogy a gazdasági célok közé bekerült a sport. Különösen a lótenyésztés vonatkozásában tartom ezt majd fontosnak, hiszen a „
minden gyerek tanuljon meg lovagolniö program - hadd említsem itt is ezt a programot -, remélem, ki fog teljesedni, és minden reménységem megvan arra, hogy az iskolai oktatásba úgy bekerüljön a lovaglásoktatás, mint ahogy az úszásoktatás bekerült. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon - persze ennek gazdasági feltételei vannak -, bizony olyan további, pónik és középtermetű lovak importjára is szorulhatunk, ami ennek a törvénynek az alkalmazása során mindennapos lehet. Azt hiszem, nem fantazmagória, amiről beszélek. Remélem, hogy a következő egy-két évben, ugyanúgy, ahogy az úszásoktatás megvalósult, meg fog valósulni az iskolai tanrendben a lovaglás oktatása is.

Ami viszont számunkra, a Magyar Demokrata Fórum számára is elfogadhatatlan, az az állami támogatások csökkentése. Egy nehéz helyzetben lévő országban megszoktuk már, és ettől a kormánytól különösen megszoktuk, hogy ahol lehet, az állami támogatásokat csökkenti. Hiszen legutóbb épp az állatorvos-gyakornokok kérdésénél - ami ma is napirenden volt - láttuk ezt, hogy a kormány ugyan kicsit Janus-arcúan, de meg akarja oldani a most végzős állatorvos-gyakornokok kérdését, ugyanakkor - majd a mezőgazdasági bizottság ellenőrző albizottságában holnap ezt megtárgyaljuk - úgy tűnik, hogy hosszú távú megoldás nincs. Ugyanakkor történt egy törvénymódosítás az úgynevezett salátatörvény, jogharmonizációs törvény tárgyalása során, amely egy mondattal kivette azt a kötelezettséget a kamarai törvényből, hogy állatorvos magángyakorlatot csak akkor kaphat a kamarától, ha az egyéves gyakornoki időt letöltötte. Ez most megszűnt, tehát egy könnyebb ellenállás felé mozdult el a törvény-előterjesztő.

Ugyanígy most itt a különféle támogatások minimummeghatározásától eltekint a 13. §, amikor is az eddigi minimum 30 százalékos támogatást írta elő a törvény. Most adható állami támogatás a javaslatban meghatározott célokra, de ha 30 százaléknál kevesebb adható, akkor annyit adunk, amennyi van. A Magyar Demokrata Fórum nem csökkenteni kívánja, ha már egyszer hozzányúlunk ehhez a támogatáshoz, hanem növelni kívánjuk, és olyan módosítót nyújtottunk be, hogy ez minimum 50 százalék legyen. Ez azért is indokolt, mert amint említettem, és talán ezért is említettem meg az ágazat nehéz helyzetét, mert egy nehéz helyzetben lévő ágazat esetén minden aprópénzre, forintra szükség van. Természetesen nem helyeseljük azt sem, hogy a tenyésztésvezetőnek egy ilyen közvetetett módon, ahogy az államtitkár úr mondta, van meg az állami támogatása. Ott is beadtunk egy módosító indítványt, hogy azt a passzust töröljük a javaslatból.

Mindezek alapján összegezve azt remélem, hogy a mezőgazdasági bizottságban majd ezeket a felmerült problémákat - főleg tulajdonképpen az állami támogatás a lényeges probléma véleményünk szerint - korrigálni tudjuk. A többit pedig, amit említettem, a gyakorlat fogja bizonyítani, hogy a törvény mint jogharmonizációs törvény hatása ne legyen káros. Mert lehet, hogy az én konzervatív és idős szemléletem az, hogy a liberalizációnak nem vagyok mindig a híve, főleg a tenyészállat-forgalmazásnál nagyon fontos a forgalmazás feltételeinek a szabályozása és betartása, de lényegében a törvény ehhez nem nyúlt hozzá, csak egyfajta engedélyezés helyett egy bejelentési kötelezettséget tett. A minisztérium szerepe itt, és az ellenőrző szerv, az OMMI szerepe is nagyon komolyan előtérbe kerül mint ellenőrző, mint hatósági feladat, mert csak akkor lehetünk nyugodtak abban, hogy az eddigi jól szabályozott tenyészállatimportra, illetve az állattenyésztés egészére vonatkozóan nem lesz kedvezőtlen hatással.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu