ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A múlt héten a vezérszónoklatban is kitértem rá: egy dolog, amit rettentő furcsának találok, és amit talán képviselőtársaim is jó, ha figyelembe vesznek, hogy az Európai Parlament döntési mechanizmusa különbözik a magyar parlament döntési mechanizmusától. Ott elsősorban arra törekszenek, hogy lehetőleg minden döntés mögött a többségi akarat érvényesüljön. Ezt mondom azért is, hiszen a többségi akarat tulajdonképpen az 563 millió állampolgárt és azok érdekeit próbálja meg megjeleníteni.

Miről szól a mostani területfejlesztési törvényünk? Félek attól - és ezt a múlt héten is elmondtam -, hogy minden egyes kormányváltásnál a területfejlesztési törvényhez hozzá fognak nyúlni. Ez a térségi megbízottak kérdésköréből is jól leszűrhető, és leszűrhető abból a tendenciából is, amit a megyei területfejlesztési tanácsok esetében és a regionális tanácsok esetében is maga után fog vonni a törvény.

Tisztelt Képviselőtársaim! '96-ban, amikor megalakultak a térségi társulások, egyetlenegy problémájuk volt a térségi társulásoknak - hisz '96 végéig, '97 elejéig minden térségi társulás megcsinálta a saját gazdaságfejlesztési, környezetvédelmi programját, megalkották, a legnagyobb probléma ott volt -, hogy semminemű állami támogatást nem kaptak a működésükhöz. Ezért kénytelenek voltak tagdíjból működni, és ezt a tagdíjkérdést váltotta volna fel a 2000-ben hozott döntés, amikor arról volt szó, hogy állami forrásból, 500 millió megteremtésével - hisz ezt Horváth Balázs nyújtotta be annak idején - legyen meg a lehetősége annak, hogy a munkaszervezet is valamilyen úton-módon tudjon működni, ne a tagdíjakból kelljen a térségi társulásoknak ezt fenntartani.

Én a térségi társulásokhoz önmagukban ezen a szinten abszolút nem nyúlnék hozzá. Több forrást biztosítanék a részükre, hisz számos területen tudtak már lépni: ipari parkok, inkubátorházak, teleházak kérdése, saját programok elkészítése; és talán a programok összehangolását kellene elsősorban megteremteni valamilyen úton-módon.

Miről szól maga a térségi társulás és területfejlesztési törvény? Az ott élő állampolgárokról kell hogy szóljon. Tehát magának a döntési mechanizmusnak is arra kellene épülnie. Mit csináltunk a megyei területfejlesztési tanácsokkal? Ha veszem, Veszprém megye 9 térségi társulása benne volt a megyei területfejlesztési tanácsban, és mindegyik szavazati joggal bírt. Miért? Hiszen mindegyik térségi társulás a saját területén élő állampolgárokat kell hogy elsődlegesen képviselje. Ez egy normális mechanizmus volt.

Abban a pillanatban, amikor lecsökkentették szavazati jog kérdését, abban a pillanatban a térségi társulásoknak a területfejlesztési tanácsban betöltött szerepe csorbult. Ezt kellene valamilyen úton-módon elsődlegesen újból visszaállítani, hogy minden térségi társulás a megyei területfejlesztési tanácsban teljes szavazati joggal tudjon rendelkezni, hisz a saját térségéről van szó, és a saját megyéjéről van szó, és az az elsődleges minden egyes térségi társulás számára is, a megyei területfejlesztési tanács számára is.

Időközben megalakultak a térségi civil szervezetek, hiszen ha jól megnézzük, az Európai Unión belül is minden egyes térségi társulásnál fontos kérdés, hogy a civil szervezetek milyen mértékben tudnak bekapcsolódni egy-egy térségbe vagy egy-egy megye életébe. Hiszen ott is az állampolgárok érdekeit kell hogy képviseljék. Nagyon fontos a munkaadói-munkavállalói oldal. Nagyon fontos a gazdasági érdekképviseletek jelenléte a megyei területfejlesztési tanácsokban, hiszen annak a megyének a sorsáról van szó, annak a térségnek a sorsáról van szó.

Ugyanez a kérdés a regionális tanácsokban is. Csodálkozom azon, amikor egyes képviselők majdnem úgy beszélnek, mintha új lenne maga a regionális tanács.

A Közép-dunántúli Regionális Tanács '97-ben alakult meg. Azóta rendelkezik saját programmal, rendelkezik munkaszervezettel. Ezt a programot kell tulajdonképpen hozzáigazítani a nemzeti fejlesztési programhoz, amihez Magyarország a megfelelő támogatást megkapja. De ha nekiállunk úgy bürokratizálni, hogy megnő a minisztériumok szerepe, lecsökken a térségi társulások, megyei területfejlesztési tanácsok szerepe, beépülnek a megyei közgyűlések képviselői magába a rendszerbe, elnézést, kiről fog akkor szólni a történés.

(13.00)

A végén a térségi társulásokban lévő települések állampolgárairól, a megyékről, a régiókról egyfajta döntési mechanizmust próbálunk meg kialakítani.

Nagyon fontos lenne, hisz ma már parlamentáris szinten is megjelenik a Civil Szervezetek Országos Szövetsége is. Hol van a helye mondjuk a megyei területfejlesztési tanácsban? Hol van a helye jelenleg a megyei regionális területfejlesztési tanácsban? Rendelkeznek szavazati joggal? Nem rendelkeznek!

A másik ilyen fontos kérdés a kisebbségek kérdése. Minden egyes térségnek más és más a kisebbségi összetétele. Nem szabad kimondottan ragaszkodni egy kisebbségi képviselethez, hanem meg kell hagyni azt a lehetőséget a térségi társulásoknak és a megyei területfejlesztési tanácsnak is, hogy az adott térségből a legerősebb, legszámottevőbb kisebbségi képviselet kerüljön be akár a megyei területfejlesztési tanácsba, akár a regionális tanácsba. Azt látom, hogy ma mindenhol maximális többséggel vesz részt a politika a rendszerben, és a végén az állampolgár és a térség szerepköre csökken le. Nehogy valaki azt higgye, ha a megyei területfejlesztési tanácsban kettővel csökkentjük a térségi társulások szavazati jogképviseletét, akkor egy hihetetlenül jó rendszert alakítunk ki. Óriási ellenségeskedés fog kialakulni a térségi társulások között, hiszen más a tanácskozási joggal való részvétel, és más a döntési joggal való részvétel a megyei területfejlesztési tanácsban. De ugyanezt lehetne elmondani a regionális tanácsokról is.

Ezenkívül felmerül a kérdés, hogy az Európai Unió regionális bizottságaiba küldött személyek lefedik-e a regionális tanácsok teljes körét. Ez óriási kérdés. A politikának valahol azt a kompromisszumot kellene megtalálnia, mint ami az Európai Parlamenten belül is működik, annak ellenére, hogy vannak nagy frakciók, vannak kisebbek és még kisebbek. Az elsődleges törekvés az, hogy minél szélesebb körben szülessen meg egy-egy döntés, és minél szélesebb kör tudjon mögé sorakozni. Ezért lenne fontos, ha a térségi társulások szerepkörét - hasonlóképpen, mint ahogy '96-tól egész '99-ig vagy 2000-ig működött - visszaállítanánk. De vissza kellene állítani a megyei területfejlesztési tanácsoknak is azt az érdekérvényesítési és döntési mechanizmusát, amely a megalakulástól fogva egészen a 2000-es törvényig tudta végezni a tevékenységét.

Számomra az is furcsa, amikor interrégióról beszélünk, hiszen Győr-Moson, Vas és Zala megye már több mint nyolc éve a határon túl is együttműködik, és számos határon túli pályázatban is részt vesz. Majdnem úgy csinálunk ennél a törvényalkotásnál, mintha egy hihetetlenül új dolgot akarnánk felállítani, illetve mintha eddig nem létezett volna. Idáig is végezték a munkájukat a térségi társulások, csodálatos eredménnyel. A legnagyobb probléma az, hogy hiába alkotunk meg bármilyen törvényt, a közművek fejlesztésénél azok a prioritási sorrendek a költségvetés szempontjából nem tudnak érvényesülni, amelyek adott esetben egy térségi társulás létét, jelenét és jövőjét is meg tudnák határozni. Ezek hiányoznak a rendszerből. Megint elkezdünk valami újat felépíteni, s mire felépül, addigra bekövetkezik egy kormányváltás, és megint más szemlélet alakul ki, megint másképp akarjuk a forrásokat felhasználni.

Nyugodtan békén lehetne hagyni a térségi társulásokat, és vissza kellene állítani azt a formát, amely annak idején a megyei területfejlesztési tanácsoknál működött, és azt is figyelembe kellene venni, hogy a regionális tanácsok sem végezték rosszul a munkájukat. Csak a politikai megközelítés változott, de a rendszert úgy kellene felépíteni, hogy az állampolgár legyen az elsődleges, akiről az egész történés szól, hisz az egész törvény tulajdonképpen róluk, nekik szól, és elsődlegesen az ő helyzetüket, körülményeiket kell hogy szolgálja és javítsa a területfejlesztési törvény.

Őszintén megmondom, hogy a minisztériumok szerepkörét egyik szinten sem fokoznám, hisz a minisztériumoknak amúgy is vétójoguk van a megyei területfejlesztési tanácsban és a regionális tanácsban egyaránt. Az, hogy kilenc vagy tizenegy minisztérium van ott szavazati joggal, az elviszi annak a súlyát, hogy adott esetben a saját régiójukról a helyi regionális politikát képviselők - civil szervezetek, munkaadók, kamarák - saját maguk tudjanak dönteni.

Úgy kell kialakítani a regionális és a területfejlesztési politikát, hogy azonos tudjon lenni a nemzeti fejlesztési tervvel. Ez a legfontosabb dolog állami szempontból. Hisz állami szempontból azt kell elsődlegesen végrehajtani, ahhoz kapjuk meg a forrásokat, viszont a helyi, regionális, megyei és kistérségi szinteken hagyjuk már meg a társulásoknak azt a jogát, hogy a programalkotásban saját maguk tudják hozzáigazítani azokat a prioritásokat, amelyeket valóban fontosnak tartanak.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu