LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nemcsak hogy rendkívül költséges ez a megoldás, de meggyőződésem, hogy a titkosság követelményeinek sem felel meg, illetve lazít a korábbi követelményeken is. Erről szeretnék röviden beszélni. A törvényjavaslat két részletére irányítom a figyelmet.

Az első gondra a napokban hívták fel a szakavatottak figyelmét a rádió híradásai, miszerint több külképviseleten mindössze egy-egy személy jelezte, hogy rész kíván venni az európai uniós parlamenti választáson. A probléma az - és elhangzott ez más formában is -, hogy miképpen biztosítható ilyen helyzetben a választás titkossága, milyen jogilag is megfelelő eljárást kellene ilyenkor lefolytatni annak érdekében, hogy titkos is legyen és érvényes is legyen az adott helyen leadott szavazat. Ez a törvénytervezet nem a mostani uniós választásra javasol új eljárást, de ilyen helyzet a külképviseleteken kialakulhat a jövőben is.

Az előterjesztés szerint az Országos Választási Iroda a külképviseleteken leadott szavazatokat úgy tárolja, hogy azok eredményei csak a szavazás magyarországi lezárását követően válhassanak hozzáférhetővé. A külképviseleti szavazás választókerületenként összesített eredményét az Országos Választási Iroda a tájékoztató adatok közzétételekor nyilvánosságra hozza. A kérdés az, hogy hányan szavaztak az adott külképviseleten. Ha csak nagyon kevesen szavaztak, például csak hárman-négyen, akkor már sérülhet a titkos szavazás alapelve, hiszen ki-ki a saját szavazata ismeretében következtethet mások szavazatára.

Többen javasolják ugyan, hogy be kellene építeni a törvénybe egy alsó korlátot, mondják, hogy talán 10-15 fő körül lehet ez az alsó korlát, aminél kevesebb szavazó esetén össze kellene vonni az adott külképviseleten leadott szavazatokat a legközelebbi külképviseleten leadott szavazatokkal, de ez is kényszermegoldás véleményem szerint. Elképzelhető nyilván más megoldás is, de jó előre meg kellene előzni az olyan helyzet kialakulását, ami veszélyeztethetné a szavazatok titkosságát.

A másik gondom abból fakad, hogy a korábbi választási eljárásról szóló törvény egyértelműen érvényes, tehát nem lejárt személyi igazolványhoz vagy útlevélhez kötötte a választási jogosultságot. Ez az elv már 2002-ben is gyakran sérült, többször hallottunk olyan esetekről, amikor a helyi választási bizottságok eltekintettek az érvényes személyi okmányok megkövetelésétől, jegyzőkönyvek őrzik ezeket az eseményeket, olykor még néhány választási bizottsági tag ellenvéleménye esetén is. Sajnos, ez a törvényjavaslat lazítana a korábbi követelményeken, és eltekintene az érvényesség megkövetelésétől. Idézem az előterjesztést: “Szavazni személyesen lehet, ha a külképviseleti választási iroda tagja az útlevél vagy a személyazonosság megállapítására alkalmas magyar hatóság által kiállított hatósági igazolvány alapján megállapítja a szavazni kívánó polgár személyazonosságát és azt, hogy szerepel-e a külképviseleti névjegyzékben.ö A szövegből kimaradt a korábbi követelmény, az, hogy vizsgálni kellene az okmány érvényességét is. Az elveinknek megfelelő megoldás szerint vissza kell utasítani tehát azt, aki személyazonosságát nem tudja igazolni, nem szerepel a külképviseleti névjegyzékben, és nem érvényesek, azaz lejárt határidejűek a személyi okmányai.

Végezetül, tisztelt Ház, államtitkár úr, meggyőződésem, hogy vajúdtak a hegyek, és szültek egy egeret, rossz ez a törvényjavaslat. Azt is tudom, hogy kényszermegoldás és kényszerhelyzet fogságában vergődünk most. Mindenképpen van még lehetőség arra, hogy szembenézzünk ezzel, és erősen támogatom Herényi Károly frakcióvezető úr javaslatát, nemcsak azért, mert egy frakcióban vagyunk, hanem valóban így is gondolom, hogy még mindig nem késő egy olyan javaslatot letenni a Ház asztalára, amely a levélben történő szavazással biztosítja egy olcsó, ugyanakkor egy megbízható választás technikai körülményeit. Abban a reményben szólok hozzá, hogy meg tudjuk győzni azokat a képviselőtársainkat ennek helyességéről, akik most talán másképpen gondolkodnak erről.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu