LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egyetértek Csákabonyi Balázs képviselőtársam gondolatmenetével, hozzáállásával, életszerű példáival. Valóban a mindennapok valóságát határozza meg ez a törvénytervezet. Az utóbbi időben sokszor bírált Magyar Posta munkájáról hallottam egy történetet, ezt szeretném elmondani, illetve néhány megjegyzést kívánok fűzni a tervezethez.

A panaszos már hosszabb ideje hiába várt egy válaszlevelet egy vállalattól. Reklamált, és azt a választ kapta, hogy a cég annak rendje és módja szerint ajánlott levélben őt értesítette, csak ő mulasztotta el átvenni az értesítést. A panaszos arra gyanakodott, hogy a vállalat nem akarja elismerni a hibáját, utánajárt a postánál a dolognak, és meglepetésére valóban azt a bejegyzést találta a levelénél, hogy őt kétszer is értesítette a postás, hogy nem ment el a postára, és nem vette át a levelet.

Ez a történet nem végződött rosszul, a vevő időben felvette a kapcsolatot a megkeresett vállalattal, de mindez rosszul is végződhetett volna, ha valamilyen hivatalos levél megérkezéséről nem értesül a címzett. Az elmondott esetben is csak azért derült ki a valójában valótlan postai bejegyzés, mert az illető nagyon várta a levelet, tudott róla, és utánajárt a reklamálására adott válasznak. Ebben az esetben nem volt a postai bejegyzésnek kedvezőtlen, káros következménye, de hatósági levél esetén lehetett volna, és erre mondott életszerű példákat Csákabonyi Balázs képviselőtársam. Hozzám is jutottak el ilyen panaszok, például 100 ezer forintra büntettek meg egy kisvállalkozást, amelyik nem reagált egy olyan hatósági levélre, amit nem is kapott kézhez. Ki tudja, hogy melyik szomszéd postaládájában kötött ki az az értesítés, amire hivatkozva megbüntették a gyanútlan céget.

Nos, az ilyen és ehhez hasonló eseteket a továbbiakban sem tudja orvosolni ez a törvény, és ez a törvénytervezet egyik alapvető hiányossága. Ez az előterjesztés nyilván azért készült el, mert az Alkotmánybíróság egy 2003. évi októberi határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet állt elő azáltal, hogy a törvények nem szabályozzák a hivatalos iratok postai kézbesítését vélelmező határozatok megdöntésének lehetőségét. Ezt a súlyos alkotmánybírósági kritikát, azaz az államhatalom egyoldalú vélelmezési lehetőségét feloldja az előterjesztés, de a köznapi gondokon alapjában, úgy vélem, nem tud segíteni. Ugyanis nem teszi kötelezővé a postai szolgáltatók számára, hogy hetente legalább egy napon, a késő délutáni órákban is kézbesítsék a hivatalos levelet azon százezrek vagy milliók számára, akik napközben dolgoznak, és emiatt nem vehetik át a hivatalos küldeményeket.

(11.00)

Lehet, hogy ez nagyon naiv elképzelés, de nyilván végig kellene gondolni a sokféle lehetőséget. Nem oldja meg azt a gyakran tapasztalható gondot, hogy a megfelelő postaládába került-e az értesítés például egy sötét lépcsőház előterében sorakozó postaládák között. Miért múljon emberek sorsa, megbüntetése apró postai tévedéseken?

Arra is választ kellene adni, hogy vajon milyen gyakorisággal kötelezhető postaládája tartalmának megvizsgálására egy, az út menti postaládáktól több kilométerre élő idős tanyasi lakos. Sajnos, változatlanul a hivatalok kényelme és nem az állampolgárok jogbiztonsága oldaláról közelíti meg ezt a valóban megoldandó kérdést a jogalkotó. Egyébként eszembe jut, hogy tanyasi iskolában tanítottam, és bizony abban az időben, a '60-as évek végén, a '70-es évek elején még járt a postás a tanyavilágban, aztán kerültek a tanyabejárókhoz a postaládasorok. Bizony akkor nyilvánvaló, hogy fölkeresték a tanyákon élőket, és vitték a leveleket.

Az országot járva tapasztalni lehet, hogy a társadalom legszegényebb, leginkább leszakadó rétegei olyan leromlott lakásokban élnek, ahol gyakran nincs villany, olykor kerítés sincs, és nem csoda, hogy az ilyen házaknál még postaláda sincs.

A posta számára nemcsak a falusi szegénység teremt ilyen problémát. Gyakran látható városi épületek előterében is, hogy néhány lakónak lyukas a postaládája, hogy valamikor felfeszítették a ládát, és azóta sem került vissza a fedél a ládára. Ilyen esetekben is mindent meg kell tennie a postának, hogy eljusson a hivatalos levél a címzetthez, és nem fogadható el az a megoldás, hogy ilyenkor a postás egyszerűen csak leteszi a postaládák mellé az úgymond hivatalos értesítést. Szinte bizonyosra vehető, hogy az ilyen értesítések többsége nem jut el a címzetthez. A gyakran hiányolt szociális érzékenységet meg lehetne követelni a nagyvállalatoktól is, legyen erre a problémára is megoldási javaslatuk.

Ennyit szerettem volna hozzáfűzni a törvénytervezethez, és nyilvánvalóan - egyetértek Csákabonyi Balázs képviselőtársammal - fontosnak tartjuk ezt a törvényt, de nem oldja meg azokat a napi gondokat, amelyekre mindenképpen megoldást kell találni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu