DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A rendelkezésemre álló időt két részre bontanám. Egyrészt szeretnék néhány pontosítást és korrekciót tenni bizonyos elhangzott hozzászólásokra, mert nem szeretném, ha a jegyzőkönyvben úgy maradna meg.

Téves idézetek hangzottak el a mai napon, ezért szeretném pontosan idézni. Többek között a miniszterelnök úr ma reggeli nyilatkozatára hivatkozva az egyik ellenzéki képviselő idézett itt tévesen. Most fölolvasnám azt, ami hivatalosan a Magyar Távirati Iroda hírében megjelent. Azt mondta, hogy nem látja úgy, hogy az elkövetkező egy-két évben be kellene vezetni, mármint a kamatadót. Itt mást mondtak az ellenzékiek. (Font Sándor közbeszólása.) Ebből következően szerettem volna, ha ez a dolog úgy hangzik el, ahogyan az a hivatalos közlésben is megjelent.

Szeretném ezen túlmenően azt ismertetni itt a vita vége felé vagy befejezéseként (Domokos László: Hát már vitatkozni nem lehet!), hogy azokat a tényeket, amelyek itt többféle megközelítésben elhangzottak, azért mégis jó, ha számszerűen is rögzítjük. Itt a két kormányzati periódus összehasonlításában többféle dimenziót kapott a minimálbér, illetve az átlagbér adóterhelésének a dolga. Ha kiszámolják a képviselő urak, akkor pontosan számolható az, hogy négy év alatt, tehát '98-2002 között a minimálbér szintjén 180 ezer forint volt az, amit a minimálbéren foglalkoztatottak nem kaphattak meg a különböző járulék- és adóteher-növelés miatt. Az elmúlt két évben ebből 142 ezer forint már visszaadásra került a megváltozott adó- és járulékszabályok miatt. Ha az átlagkeresetet nézzük, akkor ugyancsak '98 és 2002 között 170 ezer forint volt az, amivel csökkent az ezen jövedelemszinten foglalkoztatottak nettó jövedelme, és a 100 ezer forintot meghaladja az elmúlt két évben az átlagos keresettel rendelkezők nettó jövedelme, szintén az adó- és járulékváltozások miatt. Úgy is fogalmazhatnám, hogy míg az egyik kormány ennyit elvett, a másik kormány ennyit adott. De nem így fogalmazom, hiszen nem a kormányok döntöttek erről, hanem a parlament, és azt gondolom, hogy így talán pontosabb a megfogalmazása ezeknek a tételeknek.

Örülök annak, hogy a hozzászólók közül még a hevült politikai hangulatban sem vitatta senki annak a mai napon a képviselők számára rendelkezésre bocsátott összefoglalónak az igazságtartalmát, amely “Változások az adórendszerben 2003-ban és 2004-benö címen került kiosztásra a képviselőknek. Ennyiben legalább a tényszerűség szintjén maradt a vita a mai napon, és nem próbált senki sem ettől eltérő állításokat itt tenni. Örülök annak, hogy ebben is egyetértettek az ellenzéki képviselők és a kormánypártiak.

Az elhangzott javaslatok kapcsán, illetve a vita másik menetére szeretnék néhány észrevételt tenni. Itt azt gondoltam már háromnegyed kettő körül, hogy kiegyenesedhet a gondolkodás bizonyos kérdésekben, aztán az utolsó hozzászólás alapján kiderült, hogy mégsem annyira közeliek ezek a vélemények. Mindenesetre azt szeretném a vita összefoglalásaként egyértelműen rögzíteni, hogy nyilvánvalóan lényeges filozófiai különbség van az adózás megítélését illetően a korábbi kormány, az Orbán-kormány és a jelenlegi kormány, a Medgyessy-kormány között. Ez a vitából markánsan kiderült. A különbségeket most nem szeretném ismertetni, azonban, ha előre nézünk, láthatóan abban is különbség van, hogy mi az, amit változtassunk és milyen módon változtassuk. Volt ugyan olyan ellenzéki hozzászóló, aki elismerte azt, hogy akkor lehet és úgy lehet adócsökkentésekről érdemben beszélni, ha az állami kiadások csökkentéséről is beszélünk.

Az expozéban pontosan ismertettem azt - és szeretném most megismételni -, hogy a kormány által a múlt héten elfogadott program tartalmazza azt, hogy a következő négy évben mintegy 2000 milliárd forint megtakarítást kívánunk 4 százalékos újraelosztási aránycsökkentésen keresztül megvalósítani Magyarországon, amelyből több mint 1000 milliárdot adócsökkentésre és 1000 milliárdot a hiány csökkentésére kívánunk fordítani a következő időszakban. Ez a következő négy évre vonatkozó gazdasági program lényege. Természetesen, azt is elmondtam - az ellenzéki képviselők, úgy látszik, nem figyeltek az elején, mert később ezt másként tették kérdés tárgyává -, hogy mindez nem azt jelenti, hogy a 2004. évi költségvetési kiadásokhoz képest nominál értékben csökkenteni kellene a költségvetés kiadásait. Ez azt jelenti, hogy a növekvő gazdaság, az ezzel arányosan növekvő költségvetési bevételek figyelembevételével mintegy 7000 milliárd forintos többletre látunk lehetőséget a következő négy évben, de ezzel együtt szigorú takarékos költségvetési gazdálkodást kell folytatni Magyarországon. Ez a szigorú költségvetési gazdálkodás teremti meg annak a lehetőségét, hogy Magyarországon mindannyian, azaz mindenki kedvezőbb adózási feltételek között végezhesse tevékenységét. Ez igaz a vállalkozásokra és igaz a magánszemélyekre is.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy két kérdésben lényegében egyetértésre jutunk; a parlamenti frakciók jó része, aki ebben megnyilatkozott, illetve a kormány részéről is ezt meg tudom erősíteni. Valóban fontos a versenyképesség javítása, megőrzése szempontjából az, hogy a Magyarországon foglalkoztatottaknak a foglalkoztatási arányát tudjuk növelni, azaz a jelenlegi szintről több százalékponttal növekedhessen a következő négy év alatt a Magyarországon alkalmazásban állók aránya, és valóban fontos, hogy ezt úgy érhessük el, hogy lehetőleg csökkenjenek azok a terhek, amelyek a foglalkoztatáshoz kötődnek.

Miután a kormányprogram tartalmazza, ezért abban is egyetértés van közöttünk - ez itt elhangzott kormánypárti hozzászólásokból, nem ellenkeztek vele az ellenzéki képviselők -, hogy a ciklus végére, 2006-ra szűnjön meg a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége.

(14.00)

Abban is egyetértés van a kormányzat és a koalíciós pártok között, hogy azt a helyzetet, mely szerint az átlagjövedelem a legfelső adómértékkel adózik, ha egy picivel is, de a legfelső adómértékbe csúszik át az átlagjövedelemben keresők éves jövedelme, ezt célszerű megváltoztatni, lehetőleg már a következő évre. Úgy ítélem meg, hogy ez a szándék olyan erős szándék, hogy ezt nyilvánvalóan figyelembe kell venni a következő évi adótörvények előkészítése során, azaz a középső sávhatárt nyilvánvalóan olyan szinten emelni kell, hogy a következő évre várható átlagos jövedelem ne kerüljön a legmagasabb adókulcsba.

Hogy lesz-e lehetőségünk és milyen mértékben a középső adómérték - melynek a csökkentésére itt javaslat hangzott el - csökkentésére, azt nyilvánvalóan az fogja meghatározni, hogy az egyéb makroszámok figyelembevételével a sávhatáremelés milyen mértékű jövedelem lakosságnál hagyását jelenti, azaz milyen mértékű adóbevétel nem fog a költségvetésbe befolyni. Úgy gondolom, hogy erről később döntés születhet, nyilvánvalóan ez egy megvizsgálandó kérdés.

Az egyszerűbb és az igazságosabb adórendszert szolgálja az is, ha a későbbiekben felülvizsgálatra kerülnek olyan adókedvezmények, amelyek indokoltságával kapcsolatban kétségek merültek fel. Itt elhangzott bizonyos jövedelemhatárhoz kötése kedvezményeknek és más javaslatok is. Úgy gondolom, hogy mindezeket érdemes megvizsgálni, és akkor, amikor a kormány ősz elején döntést hoz ezekben a kérdésekben, akkor ezt mérlegelve szülessen meg a döntés.

Teljes egyetértés látszik kialakulni az iparűzési adó megváltoztatását illetően. Nevezetesen: az ez év elejétől elkezdett - 125 százaléka számolható el költségként, illetve adóalap-csökkentésként az iparűzési adónak - folyamatot folytatva, ezt emelni szeretnénk. Ennek a mértékét nyilván szintén emelni kell, úgy vélem, hogy ez a 150 százalékos határig is eljuthat a következő évtől kezdődően.

Egy olyan javaslat hangzott el az MDF részéről, amelynek a bedobása a vitába úgy történt, hogy sem a nagyságrendjét nem határozta meg az MDF, sem pedig azt, hogy mit kíván tenni azon önkormányzati bevételek pótlása érdekében, amit ennek a tételnek a kivételével a rendszerből gyakorlatilag elérne. Nevezetesen: ez a bizonyos örökösödési illeték - a 2003. évi adatokat figyelembe véve - 6,5 milliárd forintos bevételt jelentett. Ennek fele önkormányzati bevétel, fele központi költségvetési bevétel. Mivel nem hangzott el az, hogy az önkormányzatok esetében hogyan kívánnák ezt a 3,2 milliárd forintot pótolni, ezért úgy gondolom, hogy mélyebb meggondolást igényel egy ilyen javaslat bedobása a közbeszédbe. Nem gondolom, hogy szabad lenne csak úgy egy ilyen bevételtől az önkormányzatokat megfosztani.

A másik dimenziója ennek a kérdésnek pedig az, hogy nem teljesen van összhangban az igazságosság alapelvével, amit szoktunk az adórendszer átalakításánál követni, ha egy ilyen jellegű tételét a rendszernek kiiktatjuk. Jelenleg is differenciált: kicsi örökségnél ez egy alacsony mérték, magasabb örökségeknél van ennek magasabb kötelezettsége is. Ezért azt gondolom, hogy nagyobb megfontolást igényel ez a javaslat, ami elhangzott.

Összegezve a mai napon elhangzott javaslatokat: úgy vélem, hogy reális lehetőség lesz arra, hogy 2005. évtől kezdődően a tételes egészségügyi hozzájárulás jelentős csökkentésével, vagy mindenkire kiterjedő vagy célzott csoportokra kiterjedő csökkentésével számolhassunk. Célzott csoport lehet az idősebb munkanélküliek ismételt munkába állása, meghatározott korhatár fölötti ismételt munkába állása. Lehet ilyen célzott csoport a gyesről visszatérő gyermeket nevelők munkába állásának preferálása. És természetesen lehetséges az is, hogy általános mértékű csökkentésre kerüljön sor ilyen foglalkoztatási csoportok figyelmen kívül hagyásával.

Reálisnak látszik az, hogy a személyi jövedelemadó-rendszerben a középső sávhatár több százezer forintos emelésére kerüljön sor 2005-től kezdődően. Úgy vélem, ez is egyetértésére találhat a parlamenti erőknek, hiszen úgy tűnik, hogy mindenki elveivel megegyezően kerülhet bevezetésre.

Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy a kormány mindezeket az elhangzott érveket és mindezeket az elhangzott ellenérveket mérlegelve, jó javaslatokat fog tenni a következő évre is az adórendszerben történő csökkenésekre.

Azt pedig szeretném itt a végén még egyszer megerősíteni, nagyon sajnálom, hogy a hétfői szavazásnál az ellenzéki pártok nem értettek egyet az ezen a héten megszavazható adócsökkentéssel, hiszen nem szavazták meg azt az adócsökkentést, amit a kormány javaslatára a parlamenti többség elfogadott a hétfői nap során, azaz a jövedéki adó mértékének a csökkentését és ilyen módon lemondást egy bizonyos összegű költségvetési bevételről. Azt gondolom, ha valakik adócsökkentésről beszélnek, akkor úgy hiteles kinek-kinek a megnyilatkozása ebben a kérdésben, hogy nosza, amikor lehetőség van egy ilyen csökkentésről dönteni, akkor támogatják az ilyen jellegű javaslatokat.

Még egyszer sajnálom, hogy csak a kormánypártok szavazták meg ezt a javaslatot hétfőn, de ennek ellenére a többség természetesen megvolt, és a jövő héten sor kerülhet a kétforintos üzemanyagár-csökkentésre az árcsökkentés eredményeképpen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu