DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szociális biztonság, ideértve természetesen az egészségügyet is, valamennyi, ellátást biztosító intézményrendszere, a családtámogatások, a nyugdíjak alapvetően abból a költségvetésből táplálkoznak, amelynek a bevételei az adókból és járulékokból képződnek.

Hogy a nagy ellátórendszerek működése és ennek eredményeképpen a családok életminősége szoros összefüggést mutat az adórendszer hatékonyságával, ez evidencia. Tehát gazdaságunk teljesítőképessége a záloga az életminőségünknek is. Csak ez utóbbival összhangban fejleszthetők mindazok az intézményrendszerek, amelyekért egy társadalom előtt felelősséggel bírunk.

Mindenkit óvnék attól, magunkat különösen, hogy az egész társadalom biztonságát szolgáló intézményekre kizárólag abból a szempontból tekintsünk, hogy emészti a költségvetést, hogy túl sok adót és járulékot von el a gazdaságtól. Mert amikor az Európai Unió államaihoz csatlakozunk, tudatában kell lenni annak is, hogy azon szolidáris nemzetek alkotják, amelyek számára az emberek egészsége és jóléte kiemelkedően fontos.

Már birtokában vagyunk annak a felismerésnek is, hogy versenyképességünk döntő mértékben attól is függ, hogy a rendelkezésre álló munkaerő mennyire egészséges, és hogy mennyire érzi magát szociálisan biztonságban. Mindezt annak hangsúlyozására mondom, hogy amikor az adó- és járulékterhek mérsékléséről, nagyságáról vagy csökkentéséről beszélünk, tisztán kell látnunk, hogy milyen alapvető kötelezettségeink vannak. Közös felelősségünk tehát, hogy sikerüljön megtalálni azt az egyensúlyi állapotot, mely a költségvetés bevételi és kiadási oldalát egyaránt kielégíti.

Az egészségpolitika abban érdekelt, hogy ezt az egyensúlyi pontot úgy találja meg, hogy a jövedelmek elvonásán és újraelosztásán keresztül biztosítani tudja a közszolgáltatások működéséhez szükséges forrásokat, ugyanakkor megfelelő mértékben tegye lehetővé az egyének számára a jövedelmek feletti önálló rendelkezést, tehát számos egészségmegőrzési feladattal kapcsolatosan az öngondoskodásnak is adjon terepet.

Amikor a jövedelmeket centralizáljuk, akkor az egészségügyi intézmények is ebből jutnak forrásokhoz, és ebből működnek. Számolni kell azonban egy másik érdekeltséggel is: az egészségügyi szolgáltatások egyre szélesebb skálája ma már nemcsak az objektív szükségletek kielégítésére szolgál, hanem az életminőség javítására, amelyben olyan különbözőségek is vannak, mint hogy az egyén egyre inkább igényt tart arra, hogy maga elégítse ki differenciált igényét a szabadidő hasznos eltöltésére, az egészség megőrzésére, az egészségkultúra ápolására. Ehhez akkor illeszkedik egy adórendszer, ha megfelelő jövedelmet hagy az egyéneknél ahhoz, hogy az igényeiknek megfelelően gondoskodhassanak a saját és a hozzátartozóik egészségével kapcsolatos szolgáltatásvásárlásról.

Az ilyen differenciált igények kielégítéséhez segítenek hozzá egyre inkább a kiegészítő egészségpénztárak, az önkéntes nyugdíjpénztárak, ezért a hozzájuk kapcsolódó adó- és járulékkedvezmények ezeknek az eredményes működését jól elősegítik. Az önkéntes kölcsönös egészségpénztári tagok az adójukat csökkenthetik a pénztárba az adott évben befizetett jövedelmük 30 százalékával, legfeljebb 100 ezer forintig. A munkáltatói befizetés pedig adó- és járulékmentes - ez egy igen fontos tény, képviselőtársaim.

Az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak nyújthatnak természetbeni szolgáltatást, adhatnak ártámogatásokat. Az egyéni önrendelkezés tovább bővítését a magánszemélyek adóbevallásakor és a munkáltatói adó megállapításának kérésekor nyilatkozatban tudják megtenni az egyének és munkáltatójuk. Lehet a címzettje az adójuk 1 százalékának egészségügyi alapítvány, erősítve ezzel a szolidáris közösségek működését. Az egészségügyi intézményrendszerek számára az is lényeges, hogy a termékeket és szolgáltatásokat milyen áfa terheli. Szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy az uniós csatlakozásunkkor ezeket az adó- és áfaterheket már elfogadtuk, ezért a kormányunknak tehát nem maradt más lehetősége, mint ezeket a kötelezettségeket teljesíteni.

A szociális ellátórendszerek biztonságát, a családoknak juttatott támogatások mennyiségét és minőségét minden kormány igyekszik tudatosítani és tudatosan fejleszteni.

A Magyar Köztársaság kormánya, a szocialista-szabad demokrata kormány az elosztások igazságosságát, a családoknak nyújtott támogatást úgy valósítja meg, hogy egyszerre érvényesíti a méltányosság és igazságosság elvét, és erősíti a szolidaritás érzését az emberekben. Ezért a családtámogatások mértékének emelése, az egészségügyi ágazat fejlesztése és a reformtörekvések mindezt szolgálják, és erről kell a központosított jövedelmek újraelosztásakor egy új rendszerben gondoskodni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu