PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a most a televízió előtt ülők, a rádióhallgatók döntő többsége nem pénzügyi szakember, de valamennyien kezelünk pénzt. Ha mást nem is, a családi költségvetést minden bizonnyal kezeljük.

A családok zömében a bevételeket közös kasszába teszik, és rendszerint a mama vagy a feleség szokta kezelni ezt a pénzösszeget. A gyermekek ebből a közös kasszából havi zsebpénzt kapnak. Az én kisfiam is ezek közé tartozik, ő is havonta zsebpénzben részesül. Nemcsak azért kap zsebpénzt, hogy megtanuljon gazdálkodni, pénzt beosztani, hanem azért is, mert ő tudja a legjobban, hogy a saját igényei szerint mi a legfontosabb neki, mi az, amire neki a leginkább szüksége van.

(9.40)

Ő tudja a legjobban, hogy ezt a pénzt mire költi, a saját igényeinek a kielégítését hogyan ütemezi, hogyan rendszerezi. A főszabály az, hogy a havi keretet nem lehet túllépni, hiszen a közös kassza többi elemét az édesanya osztja be, és a család egészére fordítja. Több bevétel pedig nincs. Ő még gyerek, nem eléggé érett arra, hogy minden szükségletét maga szervezze, és maga gazdálkodja ki.

Az idő azonban halad előre, a gyerekek nőnek, ő is nő, igényeiben, élethelyzetében is változások következnek be. Mit tesz majd a kisfiam, ha valamit nagyon szeretne elérni, de a zsebpénzéből nem telik rá, nem fér bele a zsebpénzbe? A fiatalok többsége megtalálja a módját a saját bevétel megszerzésének például úgy, hogy újságot hord ki, szórólapot terjeszt, tehát valami alkalmi tevékenységet vállal. Természetesen ő is meg fogja ezt találni. Megtehetném, hogy én módosítom a családi kasszából, a számára juttatott zsebpénz összegét növelem, de azt gondolom, hogy akkor elvenném a saját bevétel előteremtésének az élményét, és elvenném azt a felelősséget, azt a felelős döntést, amit mindenképp neki kell meghozni.

Aztán persze később továbbtanul, távolabb költözik a szülőktől. Ekkor már eléggé felnőtt ahhoz, hogy az összes szükségletéhez maga szervezze a kiadásokat, de nincs hozzá elegendő jövedelme. Mi lehet a megoldás? Módosítani kell a bevételek megosztási arányán: kapja meg a családi kasszából a saját szükségleteinek megfelelő nagyobb összeget, gazdálkodjon vele ő. Elég érett ehhez, és ő tudja a legjobban, hogy mire van szüksége. Újabb igények keletkeznek mindig, erre a forrásokat ő fogja megtalálni. Én azt gondolom, van ebben sok-sok tanulság.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a példabeszédet, a két tanulságot jól értsék! A család összes bevétele a központi és helyi adókból származik, a családi kasszát az állami, a zsebpénzt az önkormányzati költségvetések jelentsék. A mi önkormányzataink - nyugodt szívvel mondhatom - elég érettek ahhoz, elég nagyfiúként lehet őket kezelni, hogy náluk hagyjuk a közös bevételek minél nagyobb hányadát. A helyi adók szerepe a települési önkormányzatok életében 1991 óta felértékelődött. Ha csak az elmúlt egy évtizedre visszatekintünk, akkor azt látjuk, hogy a jelenleg az önkormányzatoknál hagyott helyi adóbevételek összege közel tízszerese az 1994. évben beszedett helyi adókhoz viszonyítva. E növekedés egyrészt összefügg a szabályozórendszer változásával, másrészt pedig azzal, hogy egyre több önkormányzat döntött ezen adók bevezetéséről, felismerve azt, hogy a helyi vállalkozóknak és lakosoknak is hozzá kell járulniuk az adott település fejlődéséhez.

A településeknek e döntésük során mérlegelniük kellett, és mérlegelniük kell, hogy a helyi vállalkozók és lakosok milyen mértékig terhelhetők a helyi adó fizetésével. Ugyanakkor - érthetően - fontos szempont, hogy a településen például utak épüljenek, a csapadékvíz elvezetését oldják meg, iskolákat, óvodákat újítsanak fel, falunapot rendezzenek, vagy épp művelődési ház felújítására fordítsák a pénzt. Úgy gondolom, hogy az önkormányzatok az elmúlt több mint egy évtizedben e mérlegelés alapján helyes döntéseket hoztak, mivel esetenként adókedvezményekkel vonzóvá tették a településeket a befektetők számára, másrészt pedig ezen adóforintokból jelentős infrastrukturális beruházásokat valósítottak meg akár Eger környékén, akár Budapest környékén vagy Pest megyében.

A helyi adóbevételek közül az utóbbi időben sokat emlegetett iparűzésiadó-bevétel szerepe a meghatározó, hiszen a helyi adók 85 százalékát teszi ki az a közel 300 milliárd forintos tétel, amelyről államtitkár úr is szólt. Magam egyetértek államtitkár úrral, hogy ezen adó módosításáról, szerepének esetleges átalakításáról csak oly módon lehet dönteni, hogy az azt beszedő települési önkormányzatokról nem feledkezünk meg. Azt az ismeretet, azt a tudástőkét, amivel ők rendelkeznek, a kormányzatnak figyelembe kell vennie, és használnia kell, amikor ezen adónemet változtatni kívánja.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy a már említett 300 milliárd forintos adóbevétel nagyságrendjének módosítása esetén az érintett önkormányzatokat, amennyiben csökken a helyi adóbevétel, más módon a központi költségvetésből, ha lehet, akkor - idézőjelben mondom - kárpótolni kell. Ezért a magam részéről azon kezdeményezéseket támogatom, amelyek egyszerre veszik figyelembe a befektetők ösztönzésének követelményét, valamint a települési önkormányzatok érdekeit. E kettős követelménynek tenne eleget például, ha az iparűzési adó a jelenleginél nagyobb mértékben lenne leírható a társasági adó megállapítása során.

A helyi adók szerepéhez visszatérve, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az önkormányzati pénzügyi szabályozórendszer továbbfejlesztése során a jövőben fontos cél a saját források növelése. Kiszámítható, biztonságosan tervezhető saját források nélkül ugyanis a helyi közösségek nem tekinthetők hitelképesnek, illetve az önkormányzatok nem tudnák biztosítani akár az európai uniós, akár a hazai pályázatokhoz az önerőt. Mindezekről azonban csak a reális közteherviselés követelményeinek figyelembevételével lehet dönteni, vagyis a helyi és a központi adóbevételek helyes arányának a kialakításával. A jövőben a helyi források súlyának növekedésével még nagyobb szükség lesz a jövedelemkülönbségek mérséklését eredményező támogatási rendszer fenntartására, továbbfejlesztésére, vagyis szolidaritást kell vállalni azon önkormányzatok esetében, amelyeknél például a helyi adóbevételek mértéke nem éri el a kívánt szintet.

Tisztelt Országgyűlés! Valamennyiünk számára cél kell legyen, hogy abban a gazdasági versenyben, amibe belekerültünk, Magyarország minél több önkormányzata legyen vonzó a befektetők számára, létesüljön minél több munkahely, melyhez az önkormányzatok által megvalósított infrastrukturális beruházások jelentősen hozzájárulnak. Valamennyiünk számára cél, hogy az adófizetéssel érintett vállalkozók és állampolgárok adóforintjaiból, valamint az ahhoz igényelhető európai uniós forrásokból és hazai forrásokból szépüljenek és fejlődjenek a települések. Én azt gondolom, hogy amikor ma a vitanapon erről az adóreformról, a pénzügyi helyzetről szót váltunk, akkor ezeket kell szem előtt tartanunk, hiszen ezek szolgálják az önkormányzatok fejlődését, az ott élő emberek életminőségének a javítását.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu