VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember némiképp gyanakszik, amikor választásokhoz közeledve adóvitára kerül sor, hiszen ilyenkor mindig ígéretek hangzanak el, hangzatosabbnál hangzatosabbak. Nem volt ez másképp 2002-ben sem; úgy tűnik, hogy most, az európai parlamenti választásokhoz közeledve szintén ennek az időszakát éljük.

Adóvitát folytatni úgy, hogy közben nem mondjuk meg, mi történik az államháztartással, az államháztartási kiadásokkal, kicsit féloldalas dolog. Olyan, mint amikor a szólás szerint a gombhoz varrjuk a kabátot: arról akarunk beszélni, milyen adórendszert szeretnénk, holott nem tudjuk, hogy a következő években az egészségügyben, oktatásban, közbiztonságban, önkormányzati finanszírozásban mi fog történni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Dehogynem!) De hát ez egy féloldalas vita; akik kezdeményezték, nyilván végiggondolták, hogy ennek a vitának milyen hozadéka, milyen eredményei lehetnek.

Utaltam már rá, hogy 2002-ben is elhangoztak a koalíció részéről nagyon szép ígéretek. A kisebbik kormánypárt ígért itt 18 százalékos adókulcsot - látjuk, hogy két év után a 18 százalékos adókulccsal hogyan állunk: jóval 30 százalék fölötti az adóteher a lakosság nagy része számára. A nagyobbik kormánypárt részéről adótekintetben semmilyen ígéret nem hangzott el; mondhatnám, hogy betartották ezt az ígéretnélküliséget, de sajnos nem ez történt - szeretnék majd erről is beszélni, hogy mi történt az elmúlt két esztendőben.

Az 1998-2000 közötti időszakkal kezdeném; nem mennék olyan messzire vissza, mint Göndör István, aki a XII-XIII. század adórendszeréről beszélt - nyilván azért, hogy ne kelljen a jelen adórendszeréről beszélni. Én csak arról szeretnék egypár mondatot szólni, hogy nem feltétlenül szükséges az adóterhek növekedése ahhoz, hogy az államháztartási hiány csökkenjen. Most ugyanis ez a helyzet - de nézzük meg ’98 és 2002 között! ’98 és 2002 között úgy csökkentek az adóterhek, hogy közben csökkent az államháztartási hiány mértéke; közben csökkent az államadósság mértéke - itt nagyon fontos mutatóról van szó: 58-ról 53 százalékra csökkent ez a mutató az akkori négy esztendőben -; kisebb mértékű infláció valósult meg, és a gazdaság teljesítménye összességében végig jó maradt.

(10.00)

Azt kell mondanom, hogy ez egy átgondolt gazdaságpolitika eredménye volt, amely nem önmagában szemlélte az adórendszert, hanem belehelyezte egy olyan gazdaságpolitikai koncepcióba, aminek világos és tiszta irányai voltak. A számok egyébként ezt mutatják: az összes adóbevétel a bruttó hazai termék százalékában csökkent, 1999-ben ez 39 százalék volt, 2002-ben 37,5 százalék.

Hozzá kell azt is tennem persze, hogy Magyarország ebben a tekintetben az európai uniós tendenciákat követte: az Unióban egy kisebb mértékű, de hasonló tendencia, adóbevétel-csökkenés valósult meg. Ennek köszönhető, hogy mind az államháztartás konszolidált bevételei, mind a konszolidált kiadásai, tehát az újraelosztási ráta és a centralizációs ráta is kedvezően alakult.

Hadd emeljek ki néhány elemet ebből az időszakból - 1998-2002-ről beszélek -: a családi adókedvezmény megjelenése - emlékezzünk vissza arra, hogy az első MSZP-SZDSZ-kormány szüntette meg ezt az adókedvezményt, büntetve ezzel a családokat, ezt a Fidesz-kormány állította vissza 1999-től -; elindult a beruházási célú adókedvezmény a kis- és középvállalkozások számára - 10 milliós volt az első értékhatár, és aztán ez 30 millió forintra emelkedett, azt jelentve, hogy 30 millió forintig nem kellett egy vállalkozásnak adót fizetnie, adómentessé vált, amennyiben a nyereségét beruházási célra használta föl -; a tb-járulékban nagy lépést tudtunk tenni, a járulékszint 39-ről csökkent 29 százalékra, jelentősen könnyítve a vállalkozók terheit; és volt egy speciális adókedvezmény - és itt hadd jegyezzem meg ezt is -, ez a nyugdíjas munkavállalók adókedvezménye, amely 320 ezer olyan nyugdíjast érintett, aki a nyugdíja mellett munkát vállalt.

Egy dolgot talán még itt az adókedvezmények között: a lakáscélú hitelek adókedvezménye. Segíteni akartunk azokon, akik elindultak a lakásvásárlás, lakásépítés irányába. Ez az adókedvezmény 35 ezer forintról nőtt 240 ezer forintra - szólni fogok majd arról is, hogy ez hogyan csökkent most az elmúlt két esztendőben. Összességében tehát a csökkenő adóbevételek, a kisebb adóteher egy kedvező gazdasági növekedést és prosperitást teremtett meg.

És nézzük, mi a helyzet ezzel szemben most! Az államtitkár úr azzal kezdte a beszédét, hogy az emberek pozitívan fogadták a kormány adópolitikai intézkedéseit. Az államtitkár úr nagyon keveset jár az emberek között, mert akkor bizonyára többet hallana másról. Nem tudom, hogy mit fogadtak pozitívan az emberek - talán az áfának az emelését (Dr. Veres János: Az adócsökkentést!) vagy a cégautók adójának az emelését (Dr. Veres János: Az adócsökkentést!). Javaslom az államtitkár úrnak, hogy a szülőföldjén, Nyírbátorban is menjen ki a piacra időnként, és beszélgessen az emberekkel, mert mást fog hallani. (Dr. Veres János: Többet járok én, mint a képviselő úr!) Az eddigi ígéretek ellenére adóteher-növekedés valósult meg, romlott a versenyképesség, nőttek a terhek, és nőttek a vállalkozói terhek is, rontva ezzel a magyar gazdaság teljesítményét.

Nézzünk egy listát arra vonatkozóan, hogy csak 2004-ben - csak 2004-ben - milyen adóváltozások történtek az MSZP-SZDSZ-kormány intézkedései nyomán! (Göndör István: Még mindig alacsonyabb, mint a Fidesz-kormány idején!) Először nézzük meg a lakossági adóteher változását: 2004-től kezdődően a nyugdíjjárulék és a magánpénztári tagdíj adókedvezménye megszűnt. Adóterhet nemcsak úgy lehet növelni, ha az adókulcsok növekednek, hanem úgy is, hogy az adókedvezményeket szünteti meg egy kormány - az MSZP-SZDSZ-kormány ezt tette például a nyugdíjjárulék és a magánpénztári tagdíj adókedvezményénél.

Csökkent a lakáshitel adókedvezménye 240 ezer forintról 120 ezer forintra, ami azt jelenti, hogy egy család zsebéből, amelynek lakáshitele volt (Dr. Katona Béla: És sok pénze!), adókedvezmény-elvonással havi tízezer forintot vettek ki - havi tízezer forintot vettek ki (Kuncze Gábor: És ha három lakást vett, akkor harmincat! - Dr. Katona Béla: És ha tizet, akkor meg százat!) -, annak ellenére, hogy az ígéretek másról szóltak. Emlékezzünk rá, hogy Medgyessy Péter még arról beszélt, hogy ami jó, azt folytatni fogják, többek között az otthonteremtési támogatások rendszerét, sőt még ki is bővítik. Nos, ha így gondolták a kibővítést, hogy elvonják az adókedvezményt, akkor szerintünk ezt ne folytassák, maradnánk annál, ami korábban, '98 és 2002 között volt.

Naponta hallottunk arról, hogy a megtakarítások adókedvezményét növelni kell - mondja nagyon sokszor Medgyessy Péter is. Mi történik 2004. január 1-jétől? Megszűnik a befektetési adóhitel, az életbiztosítások hozama pedig adókötelessé válik. Nos, ennyit a megtakarítások ösztönzéséről - szintén a lakossági adóteher növekedéséről van szó.

Az egészségügyi járulék 3 százalékos terhe 4 százalékra növekszik, jelentősen növelve a munkavállalók terheit - jelentősen növelve ezeket a terheket.

2004. január 1-jével az áfatételek jelentősen megváltoztak, a korábbi kedvezményes kulcsok növekedtek, megszűnt a nulla kulcs, és a korábbi 12 százalékos kulcs is 15 százalékra növekedett. De ha megnézzük, hogy milyen tételek árai változtak emiatt, akkor egy elég rémisztő listát látunk (Dr. Veres János: A Fidesz-kormány kötötte meg a megállapodást, sajnos!): élelmiszerek, háztartási földgáz, távfűtés, szén és tűzifa, gyógyszerek, gyógyászati segédanyagok árai, pelenka, orvosi műszerek (Dr. Veres János: Sajnos nem kértetek derogációt egyikre sem! Ti kötöttétek meg a megállapodást!), fürdőbelépők, temetési szolgáltatások, uszoda, strandfürdő, vidámpark, közlekedési tételek.

És ebben az volt a szomorú, hogy voltak olyan tételek, amelyek nem a kedvezményes kulcs változásának megfelelően változtak, például a villamos energia, a villamos áram áfaterhe, mert ez korábban 12 százalék volt, elegendő lett volna tehát, ha a 15 százalékos emelkedés megtörténik - lett volna persze olyan család, amelyiknek ez is sok. De mi történt ehelyett? 12 százalék helyett az MSZP-SZDSZ-kormány egyből 25 százalékos áfakulccsal sújtja a villamos áram adóterhét. Ez tehát, azt gondoljuk, hogy igen komoly változás.

És itt volt még egy tétel, amit szeretnék itt megemlíteni, ha már a lakásokról beszéltem az előbb: a telkeknek az áfája nulláról nőtt 25 százalékra - nulláról 25 százalékra -, nyilván egy átgondolt lakáspolitikai koncepció jegyében.

15 százalékkal nőtt bizonyos termékek jövedéki adója - dohányárukról, szeszes italokról van szó -; a gépjármű-tulajdonosokat sújtja leginkább, hogy a fogyasztási adót a jóval drágább regisztrációs díj váltotta föl; nőtt a gépjárműadó mértéke, a súlyadó 40 százalékos mértékkel, tisztelt képviselőtársaim - 40 százalékos mértékkel! És olyan tételek is emelkedtek, amelyeket nem sorolunk az adótételek közé, például az illetékek, ahol az ajándékozási illeték, a peres eljárások illetéke, de akár egy gépjármű-átírásnak az illetéke is drámai módon növekedett. Eddig csak lakossági adóterhekről beszéltem, érzékelhető, hogy bizony az átlag állampolgár 2004-ben egy drasztikus, súlyos adóteher-növekedést élt meg.

Nézzük a vállalkozókat, mert azt mondhatnánk, hogy hátha a vállalkozói területen kedvező lépések történtek, és ezzel próbálja a Medgyessy-kormány a vállalkozások versenyképességét javítani. Új adótételek jelentek meg, szintén ebben az esztendőben: környezetterhelési díj, ökoadó, ami korábban nem volt, új adónem, vállalkozói adóteher-növekedésről van szó. Bevezették az energiaadót, ami szintén nem volt korábban - kérdezze meg, államtitkár úr, egy-egy vállalkozó ismerősét, hogy az ökoadó- és az energiaadó-tételek hogyan érintik, biztosan pozitívan fogadták, ahogy ön mondta itt a bevezetőjében.

Bevezették az innovációs járulékot, ami szintén új adónem - érdekesség egyébként, hogy pont a kormány SZDSZ-es minisztere, Magyar Bálint ragaszkodott körömszakadtáig ennek az új adónak a bevezetéséhez -, ez a korrigált árbevétel 0,2 százalékát jelenti. Bizony, egy vállalkozás szempontjából ez is nagyon komoly tétel. Innovációs járulék - új adóról van szó.

Háromszoros mértékben nőtt a rehabilitációs hozzájárulás, ennek az összege korábban 37 ezer forint/év/fő volt munkavállalónként, ezt 37 ezerről 132 ezer forintra sikerült növelni az adócsökkentés jegyében. Cégautók adója - egy vállalkozásnál szükséges költségként számolják el -: a duplájára növekedett ez az adóteher, nem tudom tehát, hogy hol volt az a tétel, amit egyébként a vállalkozók kedvezően fogadtak. És ehhez még hozzátehetem azt is, hogy a cégbejegyzési illetékek, amelyek eddig sem voltak túlságosan alacsonyak, szintén jelentős mértékben növekedtek. Ezt mind az MSZP, mind az SZDSZ megszavazta - a lakossági adóterhek és a vállalkozói adóterhek növekedéséről van szó, ellentétben minden korábbi ígérettel.

Nos, ez csak a 2004-es adóteher-növekedés. Van tehát, lenne tehát honnan csökkenteni, tisztelt képviselőtársaim. De mit hallunk ehelyett, hogy mi várható a következő időszakban? (Dr. Katona Béla: Ti mit javasoltok?) Amikor Draskovics Tibor, az új pénzügyminiszter hivatalba lépett, és a bizottsági meghallgatása volt, ott is szintén szép ígéretek hangzottak el. Megjegyzem, a pénzügyminiszter úr óvatosabb volt azért, mert amikor arról kérdeztük, hogy az SZDSZ különböző kampányelképzeléseiről az adótételeknél mi a véleménye, akkor azt mondta, hogy ő nem lát lehetőséget arra, hogy komoly adócsökkentés bekövetkezzen, tehát azt gondolom, viszonylag korrekten fogalmazott.

(10.10)

De hát a hivatalba lépése óta eltelt egy kis idő, és csak azt tapasztaljuk, hogy nem adócsökkentésen, hanem adónövekedésen töri a Pénzügyminisztérium a fejét, és a pénzügyminiszter úr nyilván erre ad utasítást a munkatársaknak. Nézzük meg: a telefonadó bevezetése. Mihelyt az új pénzügyminiszter elkezdte a munkáját, új adónem, telefonadó, háromhetes parlamenti vitával sikerült végül lebeszélni arról az MSZP-SZDSZ-kormányt, hogy a telefonadó bevezetésére sor kerüljön. Mihelyt ezt a döntést a parlament meghozta, ennek az adónak a bevezetését elvetette, jött a következő ötlet: kamatadó bevezetése. A kamatadónál szintén arról van szó, amit nagyon sokan sejthetnek, hogy a korábbi ígéretek helyett Draskovics Tibor arról beszél, hogy a megtakarításokat kell megadóztatni, például annak a kisnyugdíjasnak a betétjét, aki eltette azt a kis megtakarított pénzét valamilyen rendkívüli eseményre. Bizony ezt jelenti a kamatadó, egyelőre úgy tűnik, hogy legalábbis a június 13-ai választásig lekerült a napirendről ennek az adónak a bevezetése, de nem tudjuk, hogy mi várható a választások elmúltával.

Még egy tételről szeretnék itt beszélni, ez a családi adókedvezmény megszüntetése. 2004. március 26-áról idézem a kormány egyik képviselőjének a nyilatkozatát, az Idősügyi Tanács üléséről, aki azt mondja, hogy a családi adókedvezmény csak bizonyos jövedelemhatár alatt vehető majd igénybe. Nos, kétségtelen tény, hogy a kormány az elmúlt két évben sokszor hivatkozott arra, hogy ő nem kíván a gazdagoknak támogatást adni, nem kíván otthonteremtési támogatásban támogatást adni, most úgy látszik, nem kíván családi adókedvezményben támogatást adni. Csak amikor megnézzük, tisztelt képviselőtársaim, hogy kik ezek a gazdagok, akkor azt találjuk, hogy ezek a gazdagok többé-kevésbé az átlagemberek közül kerülnek ki, a középosztályból kerülnek ki. Magyarországon minden negyedik ember a legmagasabb adókulccsal adózik, és bizony ezeket sújtja leginkább az a kedvezménymegvonás, amit önök a lakáspolitikában tettek, és úgy tűnik, amire a családi adókedvezmények tekintetében készülnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal a miniszteri idézettel hadd zárjam, hogy Draskovics Tibor, amikor hivatalba lépett, így jellemezte a szocialista kormány eddigi gazdaságpolitikáját, idézem szó szerint: “Nem mehetünk tovább azon az úton, amely magas adót, nagy államháztartási hiányt és jelentős adósságot jelent.ö Ez évben, február 26-án mondta ezt a miniszter úr. Teljes mértékben osztjuk a véleményét, ez az út valóban nem járható, ez az út járhatatlan, ez az út a magyar gazdaság versenyképességének a romlását, a magyar gazdaság teljesítményének a csökkentését jelenti. Valóban, meg kell kezdeni azt a fajta adócsökkentést, amely érezhetően csökkenti a vállalkozók és az emberek terheit. El kell döntenie a kormánynak végül, hogy mely területek azok, amelyek számára fontosak, és amelyekben valóban gazdaságösztönzést, gazdaságélénkítést szeretne elérni, és akkor lehet majd egy komolyabb adóvitát folytatni, addig ez a vita nem szól másról, mint arról, hogy önök, tisztelt kormánypárti képviselők, hogyan akarnak, hogyan szeretnének készülni a júniusi választásokra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu