DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! A hozzám intézett kérdés az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvény, az úgynevezett első semmisségi törvény alapján semmisnek nyilvánított ítélet jogi természetére vonatkozik.

Általánosságban elmondható, hogy a semmisségi törvény célja az, hogy a semmisség révén nyújtson erkölcsi, jogi és politikai elégtételt. A semmisségi törvényekre ugyanis az Országgyűlés visszaható hatállyal nem bűncselekménnyé nyilvánított olyan ítéletekben meghatározott cselekményeket, amelyeket korábban annak tartottak. Az érintett személyi kárpótlással összefüggő vagyoni kárpótlási igényt terjesztett elő 1992. augusztus 7-én az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz. A vagyoni kárpótlási törvények szerint kárpótlási igénye alapján összesen 262 ezer forint, míg a személyiszabadság-korlátozással kapcsolatos vagyoni igénynek részben helyt adva 33 ezer forint összegű kárpótlást állapítottak meg részére.

A lényegre térve, a panaszos, aki ügyében ön megszólalt, politikai okból történt és '89-ben semmissé nyilvánított elítélés jogcímén szabadságának törvénysértő és igazságtalan elvonása miatt 418 ezer forint névértékű kárpótlási jegyben fizetendő kárpótlásban részesült. A személyisérelem-okozással járó vagyoni károk kárpótlása tekintetében a hivatal helyt adó határozatot hozott, és a vagyoni kárpótlási igényei is maradéktalanul teljesültek.

Szeretném arról tájékoztatni önt, hogy az érintett személyi igénnyel összefüggő vagyoni igény esetében benyújtott hét kérelmében kettő kivételével helyt adó döntés született. A személyi kárpótlás alapját képező ítéletben foglalt vagyonelkobzás mint mellékbüntetés szerint a panaszosnak öt olyan telekkönyvi betéttel kapcsolatos igénye volt, mely a politikai okból jogtalanul elszenvedett szabadságelvonással függ össze. Két kérelme elutasításra került, mivel kisajátítás, valamint műveletlenül hagyás miatt vették állami tulajdonba az ingatlanokat, továbbá ezek az igények a személyi kárpótlási kérelemmel nem is voltak összefüggésbe hozhatók (Az elnök jelzi az idő leteltét.), tekintettel arra, hogy a kérelmező esetében a szabadságvesztésből való szabadulást követően '62-ben történt a kisajátítás, majd '67-ben a művelési kötelezettség elmulasztása miatti tulajdonba vétel.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu