DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! Én is olvastam a sajtóban, hogy ebben az ügyben állítólag a gyanúsított megsértődött a rendőrségre, mert az odacsalta egy helyszínre Bécsben, ahol azután az osztrák rendőrök elfogták, tehát a magyar rendőrség hozzájárult ahhoz, hogy a gyanúsítottat elfogják. Nos, én azt gondolom, ha ez az újsághír igaz, hogy azért sértődött meg, mert a rendőrség teszi a dolgát és elfogja a bűnözőt, akkor azt gondolom, az rendben van, hogy a rendőrség ezt tette, hiszen ez a dolga. Én meg vagyok győződve arról, hogy mind a rendőrségnek, mind az ügyészségnek érdekében áll az, hogy a nyomozó hatóságok úgy működjenek együtt, hogy az a lehető leghatékonyabb legyen, és ebben bizony a gyanúsítottak ilyen módon való magatartása, azt hiszem, hogy felülvizsgálatra szorul. Tehát elemezni kell, értékelni kell, hogy jó-e az a gyakorlat, hogy a gyanúsított dönti el, hogy hol tesz vallomást. Azért az elég lehetetlen helyzetbe hozza a nyomozó hatóságokat, tehát erről nem a gyanúsítottnak, hanem a nyomozó hatóságoknak kellene dönteniük. Ugyanis úgy a rendőrség, mint az ügyészség érdekelt abban, hogy a nyomozati eljárások és a nyomozás hatékony legyen.

Tehát én azt gondolom, hogy a nyomozó hatóságokba vetett közbizalom szempontjából fontos, hogy ezt a gyakorlatot, ami hozzáteszem, egy-két esetben fordult elő, talán nem is nevezhető ilyen módon gyakorlatnak, de mégis, ezeket a jelzéseket érdemes értékelni, felülvizsgálni az országos főkapitánynak, a legfőbb ügyész úrnak akár együttesen is, hogy hogyan tudnak úgy együttműködni, hogy az a leginkább a nyomozó hatóságok, illetve a beléjük vetett közbizalom megerősítését szolgálja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu