DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ön nem tud olyan goromba lenni, hogy én ne élvezném az ön meséit. (Moraj az MSZP soraiban.) Azt kell mondanom ugyanis, hogy ön oly mértékben a számok bűvöletében él (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy hovatovább önnél a hét törpe is kilenc törpe, esetleg tíz. (Derültség az ellenzéki padsorokban.)

Az ugyanis a helyzet, kedves miniszter úr, hogy azt a bizonyos nemzeti fejlesztési tervet nem nekünk kéne ismerni, hanem annak a gazdának, aki tönkremegy. (Bársony András: De azért neked sem ártana!) Önök azonban ezt olyan szépen rejtegetik ott a minisztériumban, hogy nem jut el a gazdához.

Tisztelt Miniszter Úr! Akármennyit osztjuk-szorozzuk, ön az egyik héten 200 milliárdot mond, a másikon 300-at. Figyelmébe ajánlom Tisza Kálmán nagyszerű intelmét: lehet akármilyen számot mondani önnek a költségvetésről, de maradjon meg annál az egynél, annál az egynél, és akkor azon fogunk vitatkozni. Ön azonban minden héten másik számot mond, minden héten mást mond. Tessék elmenni a szlovákiai magyar minisztertársához (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ki fog derülni, hogy bizony, lehet a költségvetésből és nem a bankoktól fedezni a 30 százalék kifizetését.

Forrás: parlament.hu