BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Gyakori panasz, hogy nincs munkalehetőségük azoknak a megváltozott munkaképességű embereknek, akik baleset vagy betegség következtében rokkantnyugdíjasok lettek. Kevesebb szó esik azokról, akik szerencsésebbek, hiszen van munkájuk.

Az a tévhit, hogy nekik lényegesen könnyebb lenne, addig tart, amíg a kezünkbe nem veszünk egy munkalapot, és szembesülünk vele, hogy milyen gyalázatosan alacsony bérekhez jutnak ezek a kiszolgáltatott emberek. Egyszerű, teljesítménybérben fizetett munkát végeznek, például könyvjelzőragasztást, 1 forintos darabbérért, amivel öt óra alatt átlag 300 forintot is meg lehet keresni - ez kereken 60 forintos bért jelent óránként. Jó esetben akár havi 9600 forintot is megkereshetnek, havi 80 munkaórával, ami körülbelül 120 forintos órabért jelent.

Mindezek alapján a következő kérdéseket szeretném feltenni az államtitkár úrnak: megoldhatónak tartja-e, hogy egy minimális alapbérre épüljön rá a teljesítmény szerinti bérezés? Miért nevezik a szóban forgó munkaerőt bedolgozónak, ha nem otthon dolgozik, hanem vállalja a bejárás fáradalmait? És végezetül: jár-e nekik munkaruha, védőruha, étkezési hozzájárulás?

Tisztelettel várom a válaszát.

Forrás: parlament.hu