ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Köszöntöm önöket mai ülésünkön; ezenkívül köszöntök mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunkat.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 36. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Podolák György és Lázár János jegyző urak lesznek segítségemre. Kérem jelen lévő képviselőtársaimat, hogy a csipkártyájuk használatáról ne feledkezzenek meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági elnöki értekezlet alapján tárgysorozatba-vételre, illetve ajánlás készítésére kijelöltem a bizottságokat. Érdeklődő képviselőtársaim a szokásos módon, az informatikai hálózatunkon kaphatnak erről tájékoztatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a túl viharosra sikerült választási kampány után egy némileg más üzenetet hordozó történelmi eseményre emlékeztessem önöket. Ma vantizenöt esztendeje annak, hogy megkezdte tevékenységét itt, az ország Házában a Nemzeti Kerekasztal, amely körül helyet foglaltak a már működő Ellenzéki Kerekasztal által összefogott erők, a még éppen létező hatalmat reprezentáló állampárt delegációja, illetve az úgynevezett harmadik oldal képviselői. Így csoportosultak az államszocialista rendszer változóban lévő társadalmi szervezetei csakúgy, mint bontakozó civil mozgalmak első fecskéi.

A Nemzeti Kerekasztal plenáris ülésein és szakértői megbeszélésein teremtődtek meg a békés rendszerváltás keretei, illetve az átmenethez szükséges légkör. Ennek kialakításában egyaránt szerepet játszottak a születő demokratikus közéletben utóbb országos ismertséget szerző kiemelkedő ellenzéki személyiségek, mint Antall József, Szabad György, illetve a tanácskozást kezdeményező hivatali elődöm, Szűrös Mátyás, valamint az egykori MSZMP delegációját vezető Pozsgay Imre és Fejti György.

Mi tette lehetővé - kérdhetjük utólag -, hogy az igen eltérő történelmi utakról érkező erők képesek voltak megállapodni alapvető jelentőségű közös értékekben? Nyilván jelzés értékű volt a szemük előtt kibontakozó bomlási folyamat, amely az akkori Szovjetunióban zajlott, ami nemcsak egy korszak végéről árulkodott, de egyúttal megmutatta a rendszer eróziójának kockázatait is. A folyamatok kibontakozásában jelentős szerepe volt annak, hogy a hazánkban akkor még fennálló hatalom képviselői belátták saját tapasztalataik és a táboron belül történtek alapján, hogy az általuk képviselt rendszer mély válságban van. Az MSZMP reformerői, felismerve, hogy az államszocialista rendszer bukásra ítéltetett, aktív szerepet játszottak a demokratikus fordulat előkészítésében, a párton belüli konzervatív csoportok viszont egyre tehetetlenebbül és ellenállásra képtelenül szemlélték az elkerülhetetlent.

Az ellenzék, mérlegelve a rendszer szabályozatlan bomlásának kockázatait és a tragédiákkal terhes XX. századi történelmünk tanulságait, kész volt tárgyalásokba bocsátkozni és megállapodni azzal a hatalommal, amelynek legitimitását lényegében kétségbe vonta. A nemzet sorsáért érzett felelősségük tette, hogy a rendszerváltás békés útja mellett kötelezték el magukat. Felismerték azt is, kedves képviselőtársaim, hogy a hatvanas évek derekától induló, meg-megtorpanó reformfolyamatok akarva-akaratlanul olyan változásokat hoztak létre a magyar társadalomban, amelyek békés körülmények között kedvező feltételeket teremthettek egy piacgazdasági átmenethez.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A nem könnyű tárgyalások folyamán kiderült: van közös érdekeltség a demokratikus kibontakozásban. A tanácskozásokon rögzültek a rendszerváltás alapkövetelményei, és ezekről a történelem különös, de nem példátlan játékaként jórészt az 1985-ben választott parlament hozott törvényeket, ahogyan, mint tudjuk, hasonló rendszerváltó szerepe volt az utolsó, az 1847-48-as rendi Országgyűlésnek is 1848 tavaszán.

Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, most nem csak az ünnepélyes megemlékezésnek, a méltatásoknak van itt az ideje. Az eltelt tizenöt esztendő elegendő távlatot ad a mérlegkészítésre, az önvizsgálatra. El kell gondolkodnunk azon, mennyire voltak reálisak akkori reményeink, mennyire maradtunk hívek akkori célkitűzéseinkhez, és szembe kell néznünk azzal is, hogy a közösen megélt tizenöt esztendőről miként ítél a társadalom.

Szeretném ezért javasolni, hogy 2004 szeptemberében, az egykori tanácskozások lezárultának évfordulóján találkozzanak a hajdani megbeszélések színhelyén mindazok a személyiségek és politikai erők, akiknek akkor szerepük volt a Nemzeti Kerekasztal munkájában. Remélem, képviselőtársaim, sor kerülhet erre a találkozóra, és bízom benne, hogy a megélt történelem felidézése jótékony hatással lesz a politika, a közélet valamennyi szereplőjére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megköszönöm rendkívül megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MDF soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Bejelentem, hogy a köztársasági elnök úr átiratot küldött az Országgyűlésnek, amelyben miniszteri megbízatás alóli felmentésről és új miniszteri kinevezésről tájékoztat. Felkérem Lázár János jegyző urat, ismertesse az átiratot.

Forrás: parlament.hu