ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr. Én is utoljára szólok. Tekintettel arra, hogy én a tízperces hozzászólásomat visszavontam, tehát így azért a háromszor kétperces normális időnek számít.

Kérdésem az, hogy adott esetben Hollóházát, mondjuk, két év múlva úgyszintén Hollóházának hívják-e; vagy a Zsolnait ugyanannak hívják-e két év múlva; vagy a tokaji borunkat, amit kellőképpen nem sikerült levédetnünk, annak fogják-e majd hívni, ha teljes egészében privatizálva lesz.

A másik, ami nagyon fontos kérdés, és innentől fogva nem is privatizációról, hanem közvagyonról beszélnék inkább: ma országosan is a közvagyon felélése és önkormányzati szinten is a közvagyon felélése folyik. Egyáltalán a Pénzügyminisztérium tudja-e azt, hogy a belső adósságállományon kívül az önkormányzatoknál mekkora adósságállomány halmozódott fel, milyen mértékű magánosításra került sor az önkormányzati vagyonok területén, kiknek a kezébe és hogyan került, milyen értéken került egyáltalán? Lehet, hogy közpénzen majd egy cserép muskátlival az állampolgárokat meg lehet nyerni, csak adott esetben egy önkormányzati vagyont, közvagyont már visszaszerezni nem lehet, és ugyanez vonatkozik az állami tulajdonra is, hiszen majd amikor nem lesz egy Zsolnaink vagy egy Hollóházink vagy egy Herendink vagy egy tokajink vagy egy Pick szalámink, akkor utána majd nem tudom, milyen keserűséggel fogunk a jövő generációja előtt adott esetben számot adni.

Ezért is tartom furcsának, hogy nem veszünk lélegzetet, hanem úgy próbálunk privatizálni, hogy a költségvetési lyukakat kívánjuk betömni, és semmiféle olyan stratégiai hosszú távú cél sajnos a kormányzati oldalról nem fogalmazódik meg, amely világossá tenné azt, hogy ez az ország mely irányba kíván haladni, és adott esetben az elvesztett kardinális stratégiai ágazaton kívül milyen stratégiai ágazatokat kíván megteremteni hosszú távon, amely Magyarország túlélési és gazdasági létezési lehetőségét tudja biztosítani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu