KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A hatályban lévő törvény esetében a folton is folt van, hiszen nyolc év alatt a jelenlegivel együtt már a tizenötödik módosítás általános vitája folyik, ami annyit jelent, hogy évente átlagosan két módosításra került sor.

Az erdőkről és vadgazdálkodásról szóló, 1996-ig hatályban lévő törvény 1961-ben lépett életbe. A törvény célja többek között az volt: “A vadgazdálkodás és a vadászat minél jobban megfeleljen népgazdasági rendeltetésének, illetve elősegítse vadgazdálkodási kultúránk továbbfejlesztését.ö Már ez a kitétel is szükségszerűvé tette egy új törvény megalkotását, amire, mint már említettem, 1996-ban sor került. Ennek a preambulumában ez olvasható: “Az Országgyűlés, felismerve azt, hogy valamennyi vadon élő állatfaj a Föld megújuló természeti erőforrásainak, valamint biológiai életközösségének pótolthatatlan része, tudatában annak, hogy a vadon élő állat esztétikai, tudományos, kulturális, gazdasági és genetikai értékek hordozója, ezért mint az egész emberiség és nemzetünk kincsét természetes állapotban a jövő nemzedékek számára is meg kell őrizni, a természet védelme, a vadállomány ésszerű hasznosítása érdekében a következő törvényt alkotja.ö

Ennek a törvénynek a preambuluma már kifogástalan, viszont magával a törvénnyel valami nem stimmel, ha ennyiszer módosítani kellett. Ennek egyik oka az lehet, hogy a törvény szinte betarthatatlan, nem szolgálja a vadállomány védelmét, szó sincs hatékony, eredményes, korszerű vadgazdálkodásról, emiatt a magyar vadállomány világhíre mára már - legyünk őszinték - igencsak megkopott. Jelenlegi formájában a törvény a hatalmukat átmentő új burzsoázia vadászati érdekeit védi csupán. A vadászterületeken élő erdő- és mezőgazdálkodók fizetik meg ennek az árát. Álságos is a törvény, mert a kisemberek, egyszerű mezei vadászok érdekeit egyáltalán nem védi senki és semmi, az ő vadászati lehetőségeik évről évre szűkülnek, és elkeseredésük egyre nő.

Ez az 1996-ban is kényszer szülte korszerűtlen törvény megbénítja a vadászat egészséges fejlődési lehetőségét. Szükséges egy teljesen új törvény, amely határozottan kettéválasztja a vadászat gazdálkodási és élményt adó szórakozást szolgáló részét, szakemberek kezébe téve a szakmai irányítást és ellenőrzést. A területen a vadállomány biológiai érdekeit figyelembe véve valós, hatékony élőhelyfejlesztések megvalósításával, a vadkárok mérséklése mellett kiváló minőségű, ismét világhírű vadállomány létrehozása és fenntartása a cél.

A vadgazdálkodásban rejlő lehetőségek kapcsán meg kell említeni, hogy az Európai Unióban 7 millió polgárnak van vadászati engedélye. Ha ebből a csoportból csupán 1 százalék jönne hazánkba minden évben vadászni, az 70 ezer vadászt jelentene. Jelenleg az évente hazánkban vadászó külföldiek száma - az Európai Unión kívülről érkezőket is beleértve - a húszezret is alig éri el. Jól látható mindebből, hogy nagyon időszerű lenne egy használható, korszerű törvény megalkotása, melynek hatékony alkalmazásával a vadgazdálkodás a vidékfejlesztés legmeghatározóbb ágazata lehet, munkahelyet teremtve sok, vidéken élő vadász és nem vadász honfitársunk részére.

A jelenlegi törvényjavaslat kapcsán két témakörrel szeretnék részletesebben foglalkozni, amelyekhez módosító javaslatot is benyújtok. A törvényjavaslat 2. §-ának (2) bekezdése így szól: “Amennyiben a földtulajdonosok a magyar állam kivételével a vadászterületen külön-külön 30 hektárt el nem érő földtulajdonnal rendelkeznek, és e tulajdonosok a határozathozatal időpontjáig közös képviseletükről másként nem gondoskodnak, a 12. § szerinti kérdésekkel kapcsolatos jognyilatkozatokat a tulajdonos törvényes képviselőjeként az érintett föld fekvésének helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője teszi megö.

Meg kell jegyeznem, hogy már ez is előrelépés a korábbi változathoz képest, de mégsem kellően védi a földtulajdonosok érdekeit. Ezért azt javaslom, hogy az érintett föld határozathozatalakor jelen lévő regisztrált tulajdontársai tehessék meg ezeket a jognyilatkozatokat tulajdoni hányaduk arányában.

A jegyzőkre a törvény 1996. évi bevezetését követően feleslegesen jelentős mennyiségű feladat hárult. Emellett felszínre kerültek a fennálló szabályozás további hibái is. Például a jegyzők döntő többsége a vadgazdálkodás szakmai kérdésekben járatlan, objektív döntés meghozatalára nem igazán alkalmas. Fennáll a befolyásolás lehetősége is, például ha egy polgármester érdekelt a vadászatban, mivel főnöke a jegyzőnek, egzisztenciális úton befolyást gyakorolhat rá. Előfordulhat az is, hogy a jegyző néha döntő szavazatával a földtulajdonosok számára kedvezőtlen hátrányos döntéseket hozhat. A tulajdonostársaknak rövid és hosszú távú érdekeik is közösek. Ezért a határozathozatalkor jelen lévő tulajdonosok képviselik legjobban társaik érdekét.

A törvényjavaslatnak a Vtv. 71. § (1) bekezdését módosító 15. §-a (2) bekezdésében szereplő a) és d) pontok módosításával egyetértek, azonban az e) pont elhagyását javaslom. Ez lehetőséget ad arra, hogy a vhr. 47. § (4), (5) bekezdése úgy módosuljon, hogy a (4) bekezdésben szereplő terelővadászat szűnjön meg. Helyette csak hajtóvadászat legyen, minimum három fő részvételével rendezett olyan vadászat, amely során vadászati idényben a nagyvadfajok közül az őzbak kivételével minden egyéb nagyvadfaj egyede nemre való tekintet nélkül lőhető, de a vaddisznót kivéve a többi nagyvadfajok egyedeire lövést csak a vad álló helyzetében lehet leadni.

Javaslom továbbá, hogy hajtóvadászaton legyen szabad hajtókutyákat használni. Ezekkel a módosításokkal a törvényjavaslat vadásztechnikailag ugyanis szakszerű végrehajtás esetén végrehajthatóbb és etikailag is elfogadhatóbb.

(21.00)

Gazdasági oldalról megközelítve a kérdést: a módosított törvényjavaslat életbe lépését követően több olyan, elsősorban külföldi vadászvendég jönne hazánkba vadászni, aki eddig azért nem jött Magyarországra, mert a hazai hajtóvadászat jogi szabályozása eltért az általuk megszokottaktól.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu