SZIJJÁRTÓ PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem, hogy a rendelkezésemre álló időkeretet közel sem fogom kihasználni, hiszen egyrészt a költségvetési bizottságban a fideszes képviselők által elmondottak jól tükrözik a képviselőcsoport álláspontját, másrészt pedig Gazda képviselő úr a gazdasági bizottság tagjaként már szót ejtett arról, hogy ott a fideszes képviselők gyakorlatilag a kormánypárti képviselők véleményével megegyezően foglalták össze mondandójukat.

Ezt a kérdést elsősorban szakmai kérdésnek tartanám, tehát nem kívánnék belebocsátkozni politikai jellegű pengeváltásokba. Örömmel tapasztaltam, hogy szocialista párti képviselőtársam is az ebből a szempontból borúsan induló első néhány mondat után a szakmai kérdésekre helyezte a fő hangsúlyt.

Nyilvánvalóan nem lelkiismereti okból néz végig az ember egy számsort, nem lelkiismereti szempontok és elvek alapján elemzi azt, hanem próbál azokból a tényekre visszakövetkeztetni, márpedig szerintem, tisztelt képviselőtársaim, azok tények, hogy csökkenés állt be a közbeszerzések összértékét, a közbeszerzési eljárások számát illetően és más egyéb mutatókban is, míg a jogorvoslati eljárásokon belül a tárgyalásos eljárásokkal szemben indított vagy azok kapcsán felmerült viták száma növekedett.

(10.50)

Azt gondolom, ezt azért érdemes tényként és nem valamifajta hátsó szándéktól vezérelt véleményként kezelni. Nyilvánvalóan nem kívánnék abba a hibába esni, hogy a közbeszerzések összértéke és, mondjuk, a gazdaság dinamikája vagy fejlődése között párhuzamot vonjak, hiszen ez közgazdaságilag nonszensz volna, mindenesetre furcsa, hogy ha beszélünk egy növekvő, egy dinamikusan fejlődő gazdaságról, akkor talán nem teljesen egyértelmű, hogy azzal kell hogy párosuljon, hogy közben a közbeszerzések értéke és a lebonyolított közbeszerzési eljárások száma drasztikusan - ne minősítsük - csökkenjen.

Gyógyírt jelenthet, vagy hivatkozási alapot jelenthet az ezzel szemben érvelőknek az, hogy valóban tudomásunk van arról, hogy az idei évben a számok már megint kezdenek pozitívan alakulni. De mindez, azt gondolom, nem terelheti el arról, és nem is képezheti vita tárgyát, hiszen a jelentésben feketén-fehéren le van írva, hogy a '98-2002 közötti egyértelmű folyamatok 2003-ban megtörtek. Hiszen amíg emelkedett a közbeszerzések összértéke is 2002-ig, 2003-ban ez csökkent. Emelkedett a közbeszerzési eljárások száma, 2003-ra ez a mutató megint csak lecsökkent. De ezeket a számokat nem kívánnám elismételni, már csak azért sem, mert néhány perccel ezelőtt már ezekről beszélhettem, másrészt pedig a jelentésben megtalálhatók.

Természetesen azzal, hogy kisebbségi véleményt fogalmaztunk meg a költségvetési bizottságban, nem a jelentés nem elfogadását prejudikáltuk, hanem sokkal inkább ezekre a negatívumokra kívántuk volna - vagy ezekre a folyamatokra kívántuk volna - felhívni a figyelmet. Mi is köszönjük a Közbeszerzési Döntőbizottság tagjainak, munkatársainak azt a munkát, amit elvégeztek, és aminek eredményeként ez a jelentés itt lehet előttünk.

Kékesi képviselőtársam is beszélt már inkább a jövőt illető kérdésekről. Valóban, azt gondolom, egyet kell értetnünk abban, hogy a közbeszerzési törvénynek, a közbeszerzési szabályozásnak valóban meg kell felelni a rugalmasság, az átláthatóság, a hatékonyság és a tisztességesség elvárásainak. A tavalyi vitánkkor is mindenki felhívta arra a figyelmet, hogy egyfajta túlszabályozottság már kontraproduktív lehet. Ha túlságosan igyekszünk abba az irányba, hogy a tisztaságot, a becsületességet biztosítsuk, akkor lehet, hogy a rendszer vagy a szabályozás már nem a kívánt követelményeknek felel meg, hanem a nehezítéseivel és a túlbonyolultságával esetleg nemkívánatos folyamatokat tud elindítani. Nyilvánvalóan a további esetleges törvénymódosításoknál is ezt a szempontot figyelembe kell vennünk.

Amikor majd törvénymódosításról vagy szabályok módosításáról beszélünk, akkor egy-két olyan negatív folyamatot is figyelembe kell vennünk, ami a jelentésben is szerepel, és ezeket a negatív folyamatokat talán ha nem is lehet kiküszöbölni, de valamiféleképpen a rossz hatásukat csökkenteni kell. Ilyen negatív jelenség például, hogy változatlanul magas a központi költségvetési szervekkel szemben indult jogorvoslati eljárások száma egyrészt, másrészt pedig az önkormányzatokkal és intézményeikkel szemben is még mindig sokan indítanak jogorvoslati eljárást. Persze, az már megint egy másik kérdés, hogy ezeknek az eljárásoknak egy részéről kiderül, hogy alaptalanul vagy jogalap nélkül indították, de a szám magassága, márpedig a jogorvoslati eljárások egyhatoda a központi költségvetési szervek ellen indul, mindenképpen figyelmeztető jel lehet.

Nyilvánvalóan nem szabad elmennünk szó nélkül vagy a jövőbeli gondolkodás előtérbe helyezése nélkül azon megállapítások, azon kritikák mellett sem, amelyek arról szólnak, hogy a legtöbb esetben még mindig nem épültek ki belső ellenőrzési rendszerek a közpénzek elköltésének nyomon követésére, és még mindig nem vált általános gyakorlattá a közbeszerzés folyamatába épülő, annak minden mozzanatára kiterjedő belső ellenőrzési folyamat, illetve ezen folyamatok rendszere. Tehát amikor a szabályozás továbbfejlesztéséről, a tisztesség, az átláthatóság, a versenyképesség, a hatékonyság irányába való változtatásról gondolkodunk, akkor ezeket is mindenképpen figyelembe kell vennünk, és ezeket valamiféleképpen kezelni és orvosolni kell.

Beszéltünk már a tárgyalásos eljárások, nyílt eljárások egymáshoz való viszonyáról; mindenfajta felhang nélkül megemlíthető, azt gondolom, hogy amíg az eljárások számában összességében csökkenés van, addig a tárgyalásos eljárások száma nő. A számok azért nem érik el azt a mértéket, hogy ebből bármifajta nagy vitát indítsunk, hiszen 476-tal csökkent az eljárások száma összességében, és 96-tal nőtt a tárgyalásos eljárások száma. Nyilvánvalóan nem a volumenre, hanem a jelenségre hívtuk fel a figyelmet.

Képviselőtársam szólt a jogorvoslati eljárások számának csökkenéséről. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy amíg 2002-ben mintegy 310-311 millió forintnyi bírságot kellett kiszabni a döntőbizottságnak, addig 2003-ban ez a szám 260 millió volt. Majd kezelnünk kell azt a helyzetet, vagyis figyelembe kell vennünk azt, hogy amíg a Közbeszerzési Döntőbizottság a leggyakrabban alkalmazott jogkövetkezményként a jogsértés megállapítása mellett vagy bírságot szab ki, vagy megsemmisíti a döntést, addig továbbra sem jellemző magatartás az ajánlatkérők részéről, hogy egy folyamatban lévő jogorvoslati eljárásra tekintettel önként, saját hatáskörben elhalasztanának szerződésmegkötést, vagy szerződéskötési folyamatot felfüggesztenének.

Tehát összegzésként, tisztelt elnök asszony, tisztelt képviselőtársaim, köszönjük szépen a munkáját a Közbeszerzési Döntőbizottságnak. Azt gondolom, hogy a célokban a legmesszebbmenőkig egyetértünk, és azokat a negatív folyamatokat, jelenségeket, amelyeket itt kiemeltünk, majd érdemes lesz a következőkben is figyelembe venni. Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu