ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bármelyik év költségvetését vagy annak végrehajtását jelentő zárszámadást tárgyalta a tisztelt Ház, mindig különös figyelmet kapott néhány mutató. Ezek a gazdaság általános állapotáról adtak felvilágosítást. Erre szükség is van, már csak a gazdasági tisztánlátás miatt is, és azért is, hogy össze tudjuk vetni az elhangzott ígéreteket és a megcselekedett valóságot.

Most én magam is erre teszek néhány kísérletet. Ebben segítségemre volt az ÁSZ-jelentés, valamint a szocialista-szabad demokrata kormány programja, és még az “Egyetértésben a nemzettelö című nagy sikerű műalkotás is. Szerény elemzésemben abból a szemszögből próbálok tényeket sorba rakva következtetéseket levonni, ahogy azt egy átlagos nyugdíjas látta - mármint a 2003-as évet -, ahogy átélte a jóléti rendszerváltás sok-sok hullámverését.

Tisztelt Ház! “Elérjük, hogy senki ne betegedjen meg azért, mert szegény, és senki ne szegényedjen el azért, mert beteg. Megállítjuk a betegeket terhelő gyógyszerköltségek növekedését.ö - írja az “Egyetértésben a nemzettelö című ígérethalmazban a kormány jelöltje. A valóság ezzel szemben az, hogy a Medgyessy-kormány ígéretével szemben ma már ott tartunk, hogy aki beteg, az elszegényedik. 2003-ban összesen öt alkalommal emelkedtek a gyógyszerárak, és ha kis színesként hozzátesszük azt, hogy 2004 januárjában a KSH adatai szerint a lakossági gyógyszerterhek átlagosan 16 százalék növekedtek még plusz emellé, akkor elmondhatjuk, hogy nem erről szólt a dolog.

A következő ígéret: “Ingyenessé tesszük a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a csontritkulás kezelésére szolgáló gyógyszereket.ö - ugyancsak az “Egyetértésben a nemzettelö című írásban olvastam. Az ingyen gyógyszer ígérete a mai napig ígéret maradt. A következő: “Haladéktalanul hozzálátunk a kórházak és a többi egészségügyi intézmény rendbetételéhez.ö Ezzel szemben a valóság: a kórházak csődközelben vannak, működési költségeikre sem jut elegendő forrás, és elég, ha csak belenéznek a televízióba, láthatják, hogy a pincehelyiek éppen most útblokáddal próbálják megmenteni kórházukat.

“Négyévente minden ápolónak egyévi bérével egyenlő hűségjutalmat adunk.ö Nos, hölgyeim és uraim, aki ilyen ápolót tud mutatni, mutassa meg, mert azt valóban az egész országgal meg kell ismertetni, hiszen ilyen nincsen. “Korszerűsítjük és kiterjesztjük a megkezdett népegészségügyi programot, biztosítjuk a végrehajtásához szükséges pénzügyi fedezetet.ö Ezzel szemben a Medgyessy-kormány leállíttatta a népegészségügyi programot, a szükséges költségvetési forrásokat pedig folyamatosan elvonja onnan.

“Átfogó programot indítunk az allergiát okozó káros növények ellen. Megszervezzük, hogy négy év alatt negyedére csökkenjen a parlagfűvel borított terület.ö Csak a Draskovics-csomaggal 800 millió forintot vontak el ebből a programból, és ezzel elérték, hogy hazánk Európa legfertőzöttebb területévé váljon. Újabb idézet: “A többi ágazatot meghaladó mértékben növeljük az egészségügy költségvetési támogatását.ö - szintén az “Egyetértésben a nemzettelö című irományban olvastam. Hát 2003-ban és 2004-ben nem ez történt, meg se közelítette ezt az ígéretet a valóság.

Tisztelt Ház! Azért idéztem fel a csillogó választási ígéreteket az egészségügyből, hogy legyen módja mindenkinek megtapasztalni a szomorú valóságot a másik oldalon. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Göndör István: Hazament a Gógl...) A nyugdíjas lakosság az egészségügy szolgáltatásait sokkal nagyobb arányban veszi igénybe, így minden elpufogtatott ígéret bajt, csalódottságot és szenvedést okozott. Ugyancsak megviseli a nyugdíjasokat az infláció, a pénzromlás üteme is. Ma hazánkban 3-3,1 millió ember él nyugdíjasként. Közülük csak kevesen tudnak pluszforrásokat teremteni megélhetésüket segítendő. Minden olyan intézkedés tehát, amely az inflációt, a pénzromlást segíti, az ő életlehetőségeiket rontja.

Vizsgáljuk hát meg közelebbről a 2003-as folyamatokat! Az infláció csökkenő trendje 2003-ban megfordult, és a fogyasztói árszínvonal az év második felében, tíz év óta először ismét növekedésnek indult. Míg az infláció a 2001 májusában bekövetkező árfolyamrendszer-változással összefüggésben 2003 közepéig kedvezően alakult, a 2001. januári 10 százalékról 2003 májusára 3,6 százalékra mérséklődött, tavaly decemberben az infláció újra 5,7 százalékos magasságba szökött.

Hölgyeim és Uraim! Ezen belül érdemes megvizsgálni a nyugdíjasinflációt. Ha ezt megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy kedvezőtlen képet kapunk a nyugdíjasok által érzékelt többletinflációról. Ha a termékcsoportonkénti árszínvonal növekedését becsüljük meg, akkor láthatjuk, hogy bizonyos fogyasztási szokások mások, mint egy normál családban. Így az élelmiszerek 24,5-32 százalékát teszik ki annak a kosárnak a tartalmából, a háztartási energia 8,2-13,5-ig, a gyógyszerek 2,2-5 százalékig. Látható, hogy 2003-ban a villamos energia és a gáz árát kétszer is emelte a kormány oly módon, hogy az áremelkedések hatása az éves infláció három-négyszeresét is elérte; így 18,4 százalékot a villanyáram esetében, 12,1 százalékot a gázárak esetében, míg az éves infláció mindössze 4,7 százalék volt.

Az energiaárak hatósági árszabályozásának liberális megközelítési hatását tovább erősítette az a szocialista-szabad demokrata önkormányzati politika, amely a tömegközlekedés, a víz- és csatornadíjak és számos egyéb szolgáltatás árszínvonalának ugrásszerű emelkedését tette lehetővé. Hogy csak egyet mondjak, ennek következtében a tömegközlekedés 25 százalékkal többe kerül. De mondhatnék többet is, hiszen itt vannak a Statisztikai Hivatal kiadványai. Így abban az évben a gyógyszerek árai 36,4 százalékkal emelkedtek, az élelmiszerárak emelkedése is jelentős volt. Így a kenyér és más sütőipari termékek ára 15 százalékkal, a húsárak 10 százalékkal emelkedtek 2003-ban. A biztosítási díjak 10 százalékkal emelkedtek, termékdíjak rakódtak ezekre a szolgáltatásokra.

Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány röpke egy év alatt elveszítette a szavahihetőségét a gazdasági élet szereplői előtt is, és az ország állampolgárai előtt is. Az önök gazdaságpolitikájával kapcsolatban egy történetet szeretnék elmesélni, hogyan is értékelik ezt vidéken. A történet az egyszeri cigány és az állatorvos története. A cigánynak megbetegedett a lova, és elment az állatorvoshoz: “Doktor úr, javítsa meg, gyógyítsa meg!ö (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ne cigányozzál!) Na, mi történt? Adott neki gyógyszert. Beadta, látja, hogy nem gyógyul, elment másnap is. Adott a doktor másik gyógyszert, azt is beadta neki. Megint nem gyógyult meg a ló, megint elment az állatorvoshoz: “Doktor úr, nem gyógyul a ló! - Nem baj, adok egy harmadik fajta gyógyszert.ö Beadta, attól megdöglött a ló. Visszamegy a negyedik napon, és mondja: “Doktor úr, hát megdöglött a ló. - Kár, pedig még lett volna néhány jó ötletem.ö

Hát ilyen az önök gazdaságpolitikája, hölgyeim és uraim. Elutasítjuk ezt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu