DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásomban a zárszámadásnak kizárólag az önkormányzatokat érintő részével kívánok foglalkozni, és az önkormányzatokon belül is elsősorban a kistelepüléseket érintő kérdéseket hoznám szóba, ezért olyan jogintézményeket vizsgálok, elsősorban az Állami Számvevőszék jelentése alapján, amelyek ezt a településkategóriát jócskán érintik.

Veres János államtitkár úr az expozéjában azt mondta, hogy a 2003. év a pozitív trendváltás éve, ezzel adta meg az alaphangot. Ha a polgármesterek nézik és keresik a pozitív trendváltás irányait a 2003-as költségvetésben az önkormányzatok nézőpontjából, akkor az biztos, hogy ilyet találni nem fognak. Azt gondolom, hogy soha ilyen tragikus költségvetési zárszámadást még nem tárgyalt az Országgyűlés az önkormányzatok nézőpontjából, mint a 2003-as év.

Persze, a 2004. év derekán is túl, már szeptemberben vagyunk, az önkormányzatok a megélt háromnegyed éves tapasztalataik alapján 2004-ben már valamifajta nosztalgiával gondolhatnak vissza erre a 2003-as évre, és a polgármesterek azt is tudják, hogy a 2005. év még tragikusabb lesz, ha hinni lehet Draskovics miniszter úrnak, aki a mai Népszabadságban azt írta, hogy korlátaink vannak.

(19.00)

Ez a 2003-as gazdaságpolitika jócskán hozzásegítette ezt a kormányt ahhoz, hogy ma már csak a korlátokat lássa.

Az önkormányzatok egy nagy államháztartási alrendszer, hiszen a nekik szánt eredeti előirányzat a 726 milliárd forintot is meghaladta. Ez az év végére 765 milliárdra módosult, tehát év közben mintegy 38 milliárd forintos növekmény valósult meg a 2003-as évben, illetve majdnem megvalósult, mert a pénzügyi teljesítés a módosított előirányzatnak csak a 98 százalékáról tudósít.

Ha megnézzük, hogy ezt az irdatlan nagy pénzt, ami több mint 700 milliárd, hogyan használta és hogyan forgatta a költségvetés, és elsősorban azt vizsgáljuk, hogy ez hogyan érintette a kicsi önkormányzatokat, a kicsi településeket, akkor a következő jogintézményekre kell felhívnom a tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Elsősorban a helyi önkormányzatok működőképességének megőrzését szolgáló intézményt kellene vizsgálnunk, ezen belül is az önhikis intézményrendszert. Van egy másik kategória, a tartósan fizetésképtelen önkormányzatok adósságrendezéséről szóló intézményrendszer, és van egy harmadik, a működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása.

Ha a legjelentősebb kört, az önhikis rendszert megnézzük, akkor azt látjuk, hogy itt valamivel több mint 11 milliárdot kívánt a kormány szétosztani, és végül 15,5 milliárdot kellett erre a célra áldoznia. Az Állami Számvevőszék jelentéséből azt látjuk, hogy 1220 önkormányzat igényelt úgynevezett önhikis támogatást, ebből az 1220 önkormányzatból több mint 92 százalék - pontosan 92,5 százalék - a községi önkormányzat. A Számvevőszék azt is kiemeli a jelentésében, hogy ebben a nagyon nagy számban is leginkább az ezer fő alatti települések az érintettek. Tehát ebből máris leszűrhetjük azt a következtetést, hogy a költségvetés normatívnak gondolt elosztási rendje elsősorban ezeket a kicsi településeket hozza olyan helyzetbe, hogy nem tudják végigélni plusztámogatások nélkül a költségvetési évet, még a saját intézményrendszereik működtetéséhez is ezt az önhikis intézményrendszert kell igénybe venniük.

300 milliót szánt az Országgyűlés a tartósan fizetésképtelen önkormányzatok adósságrendezésére, de csak 3 millió forintot használt el ilyen címen a költségvetés. Ez is egy kicsi baranyai településnek, Gilvánfának jutott.

Az Állami Számvevőszék azt is megjegyzi - és bízom benne, hogy a jövő évi költségvetésben ezt a kormánypárti képviselők is észreveszik már -, hogy erre a jogintézményre gyakorlatilag nincsen szükség, mert egy olyan jogintézmény, ami pótolható a másik kettővel. Ezért azt gondolom, hogy ezt a jogintézményt ki lehetne venni a költségvetésből, meglátjuk, hogy a jövő évi költségvetési terv tartalmazza-e.

Ennél már izgalmasabb a működésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása című jogintézmény, amiről az Állami Számvevőszék azt mondja, hogy a törvényi célt csak nagyon ködösen és tágan határozta meg maga a költségvetési törvény, és ezt a hiányos célmegjelölést - mármint hogy mire lehet fordítani ezt a támogatási kategóriát - ezért egy BM-utasítás pótolja. Azt gondolom, azt is meg kellene vizsgálni, hogy ez a megoldás az alkotmánnyal minden szinten szinkronban van-e, mert a BM-utasítás nem egy jogszabály, mégis egy ilyen nem utasítás jellegű jogi dokumentum rendelkezik arról a költségvetési törvény helyett, mivel az csak nagyon tág kereteket ad, hogy egy 1,2 milliárdnyi forrást - ez volt az eredeti tervezet - hogyan osszon szét az állami költségvetés. 1,2 milliárd helyett egyébként 2,3 milliárd az, amit a költségvetés ezen a címen felhasznált.

Itt 710 önkormányzat 885 igényét fogalmazta meg valamifajta plusztámogatásként. 686 önkormányzat kapott 830 igényére támogatást. Biztos vagyok benne, hogy itt az igénylők között ugyanúgy és ugyanolyan nagy számmal a kicsi települések jelennek meg, mint ahogy az önhikis pályázatok során is elsősorban ők veszik igénybe ezt a kategóriát.

A Számvevőszék arra is kitér, hogy 2000-2003 között 25 százalékkal nőtt az igény erre a jogcímre, és a megítélt támogatások is körülbelül ilyen százalékkal növekedtek. Ugyanakkor az igényeknek csak a 6,1 százaléka alapult azon az igénylési címen, hogy valamifajta rendkívüli helyzet állt elő az adott önkormányzat területén, az adott településen, és ilyen címen kérik a támogatást. Ismételt kérelmet nyújtott be 175 önkormányzat; egy önkormányzatnak négyszer is sikerült igényt benyújtania. Az viszonylag pozitív hír, hogy vezetői döntésre - a vezető ebben az esetben a belügyminiszter - csak tizenháromszor került sor más döntésre, mint amit végül is a szakemberek javaslatként előterjesztettek.

Egy másik jogcímet is meg kell itt említeni, ez a területi kiegyenlítést szolgáló támogatások, a TERKI és a CÉDE, az a két kör, ami a kistelepüléseket is megérinti, a kistelepülések is hozzá tudnak jutni ezekhez a forrásokhoz. Ezzel a két jogcímmel - az Állami Számvevőszék jelentéséből kitetszik - többek között az a gond, hogy ezeknek az összegeknek egy részét az adott évben nem lehet felhasználni, és meggyőződésem, hogy nem elsősorban az önkormányzatok és a kicsi települések hibájából, hanem azért nem lehet felhasználni, mert egyszerűen az állam intézményei az önkormányzatokkal csak ősszel szerződnek az adott év beruházásaira. Ez most, 2004-ben is így van. Mire az önkormányzatok elindítják ezeket a fejlesztéseiket, vége az évnek, a fejlesztések egy jó része átcsúszik a következő évre.

Valószínű, most már több év tapasztalata alapján mondhatjuk azt, hogy itt tudatosan jár el így az állam az önkormányzatok érdekeivel szemben, mert év közben valahogy az államnak is gazdálkodnia kell a forrásaival, nem feltétlenül veszi az állami központ ilyen szempontból figyelembe az önkormányzatok érdekeit, mert az nem egy őszi szerződéskötést jelentene, hanem minimum egy tavaszi szerződéskötésre lenne sokkal inkább igény.

Egy utolsó ilyen jogcím, amire felhívnám a figyelmüket, a települési önkormányzatok jövedelemdifferenciálódásának mérséklésére vonatkozó jogcím. Ebbe 79 milliárdot forgatott a költségvetés. 3006 önkormányzatot, tehát majdnem az önkormányzatok teljességét érintette az a kör, akik valamilyenfajta kiegészítést kaptak. Az országban csak 88 olyan önkormányzat van, ahonnan valamilyenfajta elvonás érvényesült, 23 milliárd forint erejéig. Ezek azok a települések, ahol nagyon jó a személyi jövedelemadó-bevétel. A 23 milliárd forint 71 százalékát a Fővárosi Önkormányzattól vonták el. Tehát egész biztos, hogy Wintermantel Zsolt képviselő úrnak igaza van, amikor tragikusnak festi le a Fővárosi Önkormányzat költségvetési pozíciót, megjegyzem: Demszky Gáborral egyetértve, de ettől még igazán csak innen lehetett forrásokat elvonni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A befejező mondatom, mivel túlléptem a határidőt, az, hogy a bajom a 2003-as költségvetéssel az, amit elmondtam az önkormányzatok nézőpontjából; a “vigaszomö viszont annyi, hogy a 2004-es és a 2005-ös év ennél még sokkal mostohább.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu