DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő téma alapos vizsgálódás tárgya, és eddig több oldalról hallottunk jóváhagyó és kritizáló szavakat. Arra nem vállalkozhatom, hogy az egész témát akárcsak összefoglaljam vagy összefüggéseiben elemezzem, hanem inkább arra vállalkozom, tisztelt Országgyűlés, hogy a téma egy-két olyan elemét kiemelem, amit különösen fontosnak tartok, és aminek a távollétét hiányolom. Nevezetesen arra szeretném a hangsúlyt tenni és arra ráirányítani a reflektorokat, hogy a Nemzeti Bank körüli probléma, a monetáris politika körüli kérdések honnan erednek, lássuk ezt meg valójában, hogy aztán olyan diagnózist állítsunk fel és olyan orvosságokat tudjunk ajánlani, amit jó, ha a jegybank megfigyel, és ami előrevezethet.

Mi is itt a fő kérdés? Azt halljuk, hogy a gazdasági fegyelem lazulása következtében jutottunk el oda, ahol vagyunk. Aztán olyan kifejezést is hallottunk, hogy a magas kamat ugyancsak az egyensúly hiányának a következménye. Aztán olyasmit is hallottunk, hogy politikai megrendelésre cselekedett volna a jegybank; emögött kérdőjel is érezhető volt. Nem folytatom az idézeteket, képviselőtársaim itt voltak, hallották azokat, inkább összefoglalnám a dolgot. Én úgy értékelem, hogy a monetáris politika vezetett el az igen magas kamathoz. Nagyon magas Magyarországon a pénz ára - s többet szólnék arról, hogy ennek mi a következménye -, de ezt nem azért találta ki a monetáris tanács, a Magyar Nemzeti Bank, mert úgy gondolta, hogy ez az egyedül üdvözítő vagy ez valami különleges elméletnek a következménye, hanem az én olvasatomban a monetáris tanács ezt a kormánypolitikával összefüggésben cselekedte. Észrevette a monetáris tanács, hogy olyan deficit keletkezik az államkincstárban, olyan kötelezettségeket vállalt a kormány, ami aztán a gazdasági élet különböző vetületeit megterheli.

(11.50)

Hogy ezt a gondot, hogy ezt a problémát valahogyan orvosolni próbálja, mit tehet a jegybank? Neki egyetlenegy instrumentuma van, nem egy olyan zenekar, ahol van zongora is, meg hegedű, meg trombita, meg furulya is, a jegybanknak csak zongorája van. Egyetlenegy instrumentuma van, nevezetesen a monetáris politika. És a monetáris politika megjelenése a pénz ára, a kamatláb. Tehát ehhez nyúlt a monetáris tanács. Jól emlékszem arra a reggelre, úgy emlékszem, péntek reggel volt, kinyitottam a rádiót az autóban, és 9 óra, fél 10 körül mondja a hírt, hogy a Magyar Nemzeti Bank felemelte a kamatlábat 6,5-ről 9,5-re, vagy 6-ról 9 százalékra. Nem mentem neki a villanypóznának az autóval, de az lett volna a logikus vagy magyarázható. Menthető lett volna, ha azt tettem volna.

Nyomban hívtam is az elnök urat, nem tudtam elérni Járai elnök urat, a titkárának hagytam az üzenetet, hogy “Egek, egek!ö - körülbelül ennyit mondtam. Aztán ugyancsak felhívtam a Magyar Országgyűlés költségvetési bizottságának elnökét, Varga Mihály képviselő urat: Képviselő úr, hallottad? Én, Horváth János országgyűlési képviselő és közgazdász jobb szeretném, ha ezt nem hallottam volna. De hát ez történt. Értem azt, hogy miért cselekedte ezt a jegybank; mert úgy gondolta, hogy a gazdasági egyensúly hiányára, ami a kormányzás akkori állapota következtében bekövetkezett, ez volt a jegybank eszköze. Azt az egyetlen eszközt használta, ami van neki. És úgy érezte, hogy valamit tenni kell - hát azt a valamit tette.

Én nem voltam tagja akkor a jegybanktanácsnak, ha lettem volna, lehet, hogy akkor is leszavaztak volna, de én más álláspontot képviseltem volna. De hogy továbbmenjek, tisztelt Országgyűlés, körülbelül három hónap múlva a jegybank még másik 3 százalékkal emelte a kamatlábat, ugyanezzel a rációval. Az a diagnózis, ami rendelkezésükre állt, és ahogyan használták, hogy olyan jelentős volt az Államkincstár egyensúlyi hiánya, hogy valamit tenni kellett - és valamit tett. Ismétlem, én az én diagnózisom szerint másként tettem volna, de engedtessék meg, és ne tessék félreérteni, tisztelt Országgyűlés, ezt szakmai analízis alapján mondom - mint egy közgazdász, pénzügyi dolgokkal foglalkozó ember -, nem arról van szó, hogy jobboldal és baloldal, nem a polgári vagy a konzervatív oldal analízisét, vagy valaki másnak az analízisét mondom.

Azt a közgazdasági elméletet, azt a közgazdasági egyensúlyt próbálom fölidézni, ami mondatja velem, hogy a magas kamat nem jó. Miért nem jó? Mert az a pénz ára. És a pénz az az instrumentum, amit a gazdasági élet használ, és ha annak magasabb az ára, akkor magasabbak a költségek, kevésbé vagyunk versenyképesek. Értem azt, hogy a jegybank úgy ítélte meg, hogy a likviditás érdekében ezt tenni kellett volna, és a jegybanké minden szimpátiám és egyetértésem, mert most már harmadszor mondom, az Államkincstár egyensúlyának megbomlását próbálta ilyen módon javítani vagy kevésbé súlyossá tenni. Hogy mi a távlat? Az, tisztelt Országgyűlés, azt szeretném, ha az Országgyűlés úgy regisztrálná a jegybank jelentését és azt, hogy a jegybankban mi történhet, és mi várható, hogy olyan gazdaságpolitikát sugallunk, és olyan törvényeket hozunk, hogy kevesebb legyen az egyensúlyi hiány.

Lehetséges ez? Igen, az ország, a nemzetgazdaság kinőhet a bajaiból. A gazdasági növekedés, ami emeli az összkínálatot, ennek következtében az ár csökken, az árcsökkentést tehát ha ebben az összefüggésben látjuk, az infláció elleni harcot ebben az összefüggésben látjuk, úgy, hogy a gazdasági növekedés a kínálati oldalt emeli. Sajnos, a magas kamat a keresleti oldalt próbálja megregulázni, azt gondolva, hogy majd a fogyasztók kevesebbet fogyasztanak, mert magas a kamat, és akkor az egyensúlyhoz közelebb jutunk. Jó volna rámutatni arra, hogy a gazdasági növekedés úgy is ösztönözhető, hogy alacsonyabb energiaárakkal, alacsonyabb kamattal alacsonyabb lesz a termelési költség, és akkor a kínálat emelkedik.

A kinövekedés lehet annak a gazdasági problémának is az orvossága, amit a Magyar Nemzeti Bank oldaláról látunk. A monetáris politika nem egy öncélú valami, része a nemzetgazdaság, a gazdaságpolitika egészének, és akkor a monetáris tanács és az az intézmény, amire ez rá van bízva, fogja végezni, és jelenti nekünk, a Magyar Országgyűlésnek igenis megvan az a dolga, szerepe, hogy ezt kommentálja és ezt véleményezze. Köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu