KÉKESI TIBOR, a bizottságok összefoglalt véleményének előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2003. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat az adott évről kettős arcot mutat. A kettősség jellemezte az esztendőt abban a tekintetben, hogy míg az első félév a 2001-ben a belső fogyasztásra alapozó, lassan kifulladó gazdaságpolitika jellemzőit hordozta magán, addig a második félév a gazdaságpolitikai fordulat, az export és beruházás vezérelte gazdaságpolitikai jellemzők arculatát, jegyeit hordozta magán.

Ezeket a különbségeket a makrogazdasági adatok tekintetében is fellelhetjük. A gazdasági növekedés, a GDP üteme az első félévben csökkenő tendenciát mutatott, a második negyedévben 2,5 százalékra csökkent, míg a második félévben növekvő tendenciát mutatva, az utolsó negyedévben elérve a 3,6 százalékot, az egész év tekintetében 2,9 százalékot ért el. Azonban lényeges szempont, hogy az egész év során, 2-2,5 százalékkal meghaladta az európai uniós átlagot, tehát ahhoz képest még mindig jó teljesítménynek nevezhetnénk, hogy az elvárásaink esetleg ennél magasabb számban realizálódtak volna.

Az ipari termelés hasonlóformán alakult: az első félév gyengébb ütemét az utolsó negyedév 10 százalékos növekedése 6,4 százalékra emelte. Az export és az import viszonya szintén viszonylag javuló képet mutat már a második félévben, 9,1 százalékra emelkedett az export, 1 százalékra megközelítette az importot, de az utolsó hónapokban már a növekedés üteme gyorsabb volt, és mint látjuk, a következő esztendőben a növekedés már meg is haladta a behozatal növekedését. 3,1 százalékon teljesültek a beruházások, az év első hónapjában, első negyedévében még negatív mértékük volt a beruházásoknak, azaz csökkentek, az év utolsó részében, szintén javuló tendencia eredményeképpen alakult ki a 3,1 százalékos növekedés.

(15.10)

A többi makrogazdasági mutató terén is változatos a kép. A foglalkoztatás tekintetében egy 5,8 százalékos mértékről tudunk beszélni. A három nagy csoport - az aktívan foglalkoztatottak; az inaktívak, tehát akik nem dolgoznak, de nem is keresnek munkát; és a munkanélküliek, akik nem dolgoznak, de keresnek munkát - adja a munkaerőbázist. Mint ebből látható, a foglalkoztatottság 1,3 százalékkal emelkedett. Az emelkedés az inaktívak csökkenésével és a munkanélküliség hibahatáron belüli, de egytized százalékpontos növekedésével írható le. Ily módon úgy gondolom, hogy a foglalkoztatási piac, a munkaerőpiac is erősödött 2003-ban.

Az infláció mértéke 4,7 százalék az egész évben. Egy kezdetben csökkenő, május hónapban 3,6 százalékos lokális minimumon záró, innen enyhén emelkedő, az év egésze szempontjából az említett 4,7 százalékon záró inflációs értéket nyerünk, ami 0,6 százalékkal alacsonyabb az előző évi, 5 százalékot meghaladó inflációs értéknél.

Nem minden szám ilyen jó; természetesen említést érdemel, hogy az államháztartás egyik legfontosabb mutatószáma, a hiány mértéke hogyan alakult. A 2002. évi, 10 százalékot közelítő, elérő államháztartási hiány kétségkívül csökkent. Mintegy 3,5 százalékkal alacsonyabb szinten alakult, a hagyományos pénzforgalmi szemléletben 5,9, az uniós normának megfelelő eredményszemléletben 6,1 százalékot ért el a költségvetés hiánya. Ilyen módon mintegy 1,5 százalékkal haladta meg a 4,5 százalékos eredeti hiánycélt, amit semmiképpen nem tudunk sikerként elkönyvelni, még ha jelentős is a hiány csökkenése.

Növekedett a folyó fizetési mérleg hiánya is, és a jövedelemcentralizáció lényegében változatlanul maradása mellett az újraelosztás 4 százalékkal csökkent. Ennek hatására az állam adósságállománya 59,1 százalékra emelkedett, mintegy 2 százalékkal, ez azonban még mindig a maastrichti 60 százalékos kritérium alatt van, és mint látjuk, csökkenő a tendenciája, tehát nem állt elő az a veszély, hogy túllépjük, átlépjük ezt a határt, bár erre utaló jóslatok megfogalmazódtak, ezek nem váltak valóra.

A költségvetés tervezettől eltérő hiányát részben a központi költségvetésben egy 160 milliárdos nagyságrendű, részben az elkülönített társadalombiztosítási alapok tekintetében egy 70 milliárdos nagyságrendű, illetve a helyi önkormányzatoknál egy 30 milliárdos nagyságrendű többlethiány jellemezte. Nézzük meg, hogy mi alapján alakult ki ez a mérték!

A bevételek tulajdonképpen jól alakultak. Egy-egy adónem tekintetében, mint például a személyi jövedelemadó, ahol 61 milliárdos elmaradás keletkezett, nem teljesítette a kitűzött célokat, azonban ezt más adóbevételek, más jövedelmek, más források pótolták: így az áfabevételek 112 milliárdos teljesítménye ezt önmagában teljesíti; de már az expozéban hallottuk az egyszerűsített vállalkozói adót, ami bár méretére nézve még nem egy nagy adónem, azonban a kitűzött cél 194 százalékos túlteljesítése mindenképpen az adónem bevezetésének sikerességét prezentálja. 21 százalékkal, 21 milliárddal túlteljesültek az illetékbevételek, és a pénzintézetek társasági nyereségadója is 38 százalékos többlettel zárt 44 milliárdon. Tehát úgy gondolom, hogy a bevételek jól kerültek megtervezésre, azonban a kiadási oldalon jelentkeztek problémák.

A kiadási oldalon többletráfordításokat kellett eszközölni a kormányzatnak. A többletráfordítások jelentős mértékben determinációk, tehát külső hatások kapcsán álltak elő. Mindenképpen említést érdemel a kismamák jövedelempótlékának a Legfelsőbb Bíróság által megítélt - és ebben a kormányzati ciklusban kellett kifizetni ezeket az összegeket - 34 milliárdos többlete, de idetartozik a lakástámogatásoknak az előző évet 21 százalékkal meghaladó mértéke. A lakástámogatások ebben az esztendőben, 2003-ban az eredetileg tervezett 80 milliárdos nagyságrendet több mint 50 milliárddal meghaladó módon 137 milliárdra teljesültek, 168 százalékkal haladták meg az előirányzatot. Ez a bizonyítéka annak, hogy ez a kormány igenis költ a lakástámogatási rendszerre, erőn fölül támogatja a lakáshoz jutni kívánók kamat- és más terheit.

Voltak azonban más kiadások is, így például 8 százalékkal emelkedtek az adósságterhek, a kamatterhek. Ez mintegy 85,6 milliárdos kiadást eredményezett, és ennek a részleteit tekintve világosan látható, hogy a kamatpolitika, a magasan tartott kamatlábak mintegy 23 milliárddal, az előző évben kényszerűen, de az uniós normák miatt kötelezően a költségvetésbe akkor beemelt közel 1000 milliárdos hiány további 36 milliárddal, illetve 20 milliárddal, és a különféle hitelátvállalások, amelyek szintén ebbe a részbe tartoznak bele, 36 milliárddal növelték meg az adósságszolgálat tárgyévi kötelezettségét, és - visszautalnék a központi költségvetés 160 milliárdos többlethiányára - látjuk, hogy ez közel a felét eredményezte ennek. Ugyanakkor az állam takarékosabban gazdálkodott, összehúzta magát, hiszen 6 százalékkal csökkentek a működési, a saját magára fordított kiadások. Ugyanakkor a jóléti funkciókban pedig látjuk, hogy többet költött az állam, az oktatás területén látványos ez a többlet, az alapfokú, középfokú és a felsőfokú oktatásra 30, 26, illetve 15 százalék többlet keletkezett; az egészségügyben pedig 19 százalékkal haladta meg az előző évi mértéket a felhasznált források mértéke.

Úgy gondolom, hogy az Állami Számvevőszék jelentésével kapcsolatban, kifejezve ez évre vonatkozóan is a számvevőség alapos munkáját, deklarálható, hogy a Számvevőszék szavaival éljek: nem romlott, nem javult, tehát lényegében változatlan maradt a költségvetés, a költségvetés gazdálkodási fegyelme. A különféle területeken megmutatkozott, hogy a költségvetés készítése, számos törvényjavaslatnak egy törvényben, salátatörvényként történő tálalása nem jó megoldás, ezért dicséretet is kapott a jelenlegi zárszámadási törvény, amely most már csupán csak két törvényt érintve, áttekinthetővé, könnyen olvashatóvá és így a vitát is viszonylag szűkebb mederben tartva teszi számunkra lehetővé a 2003. év értékelését. Ugyanakkor személy szerint is, de a bizottság többsége is egyetért azzal a számvevőszéki javaslattal, ami az Áht.-ban, az államháztartási törvényben meghatározott hiány túllépésének mértékét egy 2,5 százalékos, mondjuk, hogy relatív mértékű határral lefedné mint pótköltségvetési kényszert.

A központi költségvetésben a Számvevőszék által jelzett problémák nagy része a fejezeti kezelésű előirányzatok területén jelentkezik. Részben átcsoportosítások, részben a céltól eltérő felhasználásuk miatt ezeknek az előirányzatoknak mintegy 43 százalékát kifogásolta a Számvevőszék.

(15.20)

Úgy gondolom, itt a fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának vagy egyáltalán tervezésének újragondolása szükséges. Talán ez így is fog történni a 2005. évi tervezésnél. Ugyanakkor elmondható, hogy az önkormányzatok 23 százaléka is csak korlátozó záradékot kapott az elszámolásaira, mert azokban a lényegességi határt meghaladó hiba keletkezett, ámbátor az összönkormányzati szegmensben ez a lényegességi hibahatár nem került elérésre, 0,92 százalék a mértéke, az elnök úr által jelzett ez évi 2 százalékos, általuk szabott határral szemben.

A központi költségvetés kapcsán felhívja a Számvevőszék a figyelmet arra, hogy a diákhitelezés területén a kezességvállalások tekintetében kétszeresére nőtt ezek mértéke, és a köztisztviselői lakástámogatások esetében is háromszorosára nőtt a kezességvállalás. Úgy gondolom, persze itt is megmutatkozik a kormánynak a lakástámogatást igenis, akár ezen az úton is támogató szerepvállalása, azonban kétségkívül fontos, hogy a kezességvállalások kézben tarthatók legyenek.

A bizottság is megállapította, hogy továbbra is fennáll az egységes vagyonkataszter hiánya. Ennek a vagyonnyilvántartásnak az elkészítése ugyanakkor önkormányzati tapasztalatok alapján közel nyolc év küzdelme volt, és a nyilvántartás, a napra készen tartás sem egy egyszerű, könnyen megoldható probléma, úgyhogy a bizottság kielégítőnek tartotta azt a kormányzati szerepvállalást és vállalást, miszerint a 2003. év után a költségvetési beszámolóban már követhetőbb módon, de rövidesen egységesen tudja prezentálni ezt a kimutatást.

A számvevőszéki jelentésben szintén megjelenik egy olyan problémafelvetés, hogy rendkívül hosszú távon, évekre visszanyúlóan tetten érhető, hogy a felhalmozási kiadások maradványként benne maradnak a költségvetésben. Én most ennek csak egy szeletét a címzett és céltámogatások tekintetében említem meg: mintegy 50 milliárdos nagyságrendet képvisel ez a szám, 46 és 50 között hullámzik az évek során. Úgy gondolom, így viszonylag nehéz elérni azt a célt, amely a beruházások és majd különösen az európai uniós pénzek felhasználása terén jelentkezik mint elvárás, hogy hatékonyan, gyorsan, nem “spájzolvaö kerüljenek a pénzek felhasználásra, így javítsák a gazdaság és a közszféra hatékonyságát, színvonalát is.

A bizottsági többségi vélemény mellett feladatom, hogy összefoglaljam a többi bizottságban elhangzott többségi álláspontot is, így egy-egy lényegi észrevétellel megpróbálom leírni azokat a bizottsági álláspontokat, amelyeket a költségvetési bizottságon kívüli állandó bizottságok megfogalmaztak.

Az alkotmányügyi bizottság deklarálta, hogy a közszférának nem a kormányzati részéhez tartozó területein jelentős költségemelkedések, illetve éppen ebből adódóan jelentős támogatások valósultak meg, melyekből jelentős költségemelkedések valósulhattak meg. A köztársasági elnöki területen 60 százalékos, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hivatalánál 46 százalékos, az Állami Számvevőszéknél 34 százalékos, az ügyészségnél 20 százalékos, az Országos Igazságügyi Tanácsnál pedig 38 százalékos emelkedés valósult meg a támogatások terén. Itt még külön kiemelném, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács önállóan első alkalommal a 2003. évben készíthette el a költségvetését, melyet a kormányzat nem, csak a parlament befolyásolhatott, és ezt meg is tette bizonyos mértékben.

Az egészségügyi bizottságban nagy hangsúlyt fektettek a gyógyszer-megállapodás létrejöttére, amely véleményük szerint a betegellátás területén nagyobb biztonságot teremtett.

Az emberi jogi bizottság az egyházi, a nemzetiségi és etnikai területen állapította meg, hogy a költségvetés támogatása emelkedett. Ez mind a működés, mind a fejlesztés, beruházás területén jelentkezik. Különösen kiemelték a humánnormatívák, az oktatás és a szociális támogatások emelkedését.

A foglalkoztatási bizottság a Munkaerő-piaci Alap majd 4 milliárdos többletét tartotta fontos és kiemelendő tényezőnek. Ezzel a többlettel tudtak gazdálkodni, ezzel a többlettel tudták az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket a 2003. esztendőben növelni, javítani.

A gazdasági bizottság a bevételek teljesülésére - mint ahogyan korábban említettem -, kis mértékű szja-kiesésre és áfakompenzációra terelte a figyelmünket, a vártnál nagyobb kiadásoknál pedig ők is felsorolták a családi támogatások, a lakáshitelezés és -támogatás, a gyógyszertámogatások - amint ez közismert - és a nyugdíjak megjelenését is. Egyébként itt a nyugdíjaknál mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a kétszeri emelés - egyszer 8,4 százalékos, egyszer pedig 2,2 százalékos nyugdíjemelés, ez a második az egyheti nyugdíjnak felel meg - mechanikusan 10,6 százalékos emelkedés, és erre jön rá részben az özvegyi nyugdíjak 25 százalékos további emelkedése azoknak, akik ezt élvezik, akiket ez érint, illetve a méltányossági nyugdíjemelkedés hatása is.

Az idegenforgalmi bizottság a kormányprogram időarányos teljesítését deklarálta a többségi álláspontjában.

Az ifjúsági és sportbizottság szerint a sporttárcához tartozó területeken, illetve a sporttárca is ebbe a körbe tartozik, javuló gazdálkodási fegyelmet észlelt, ugyanakkor megállapította, hogy az átcsoportosításból és a felhasználásból származó problémák nagyrészt a korábbi ciklusból itt maradt döntések következményei, ezek hatnak tovább.

A külügyi bizottság a külügyi területen megnyilvánuló takarékos, fegyelmezett gazdálkodást és korrekt elszámolást fogadta el. A fejezeti kezelésű előirányzatok torzító hatására azonban felhívta a figyelmet, hiszen a Külügyminisztériumnál kerülnek vagy kerültek 2003-ban legalábbis megtervezésre a különféle nemzetközi tagdíjak - ENSZ-tagdíj és a többi -, valamint a különféle protokollkiadások, amelyek a Köztársasági Elnöki Hivatalt, illetve a kormányfői protokollkiadásokat jelentik. Ezek tehát részben torzítják a külügyi terület tevékenységét.

Itt még mindenképpen meg kell említeni a vízumbevételeket. A vízumbevételek - mint saját bevételei a Külügyminisztériumnak - elmaradtak, méghozzá jelentős mértékben elmaradtak, sőt ennek továbbhatása, hogy ez majd 2004-ben, sőt valószínűleg 2005-ben is így lesz. Ugyanakkor fontos, hogy ennek az alultervezésével vagy éppen a felültervezésével ne jussunk téves következtetésre, mert a szomszédságpolitika keretében könnyen döntünk arról, hogy csökkentünk a terheken, van vízumkényszer, de nincs költsége, ugyanakkor a minisztériumnál nem vesszük figyelembe az így kieső bevételeket.

(15.30)

A mezőgazdaság területén a külső, az objektív feltételeket hangsúlyozta a bizottság: a szokatlanul magas aszálykárokat, az állattenyésztés európai túltermelési válságát, illetve 2003-ban a még az uniós csatlakozás miatt előttük álló feladatokat. Ugyanakkor pozitív, hogy szemben a korábbi időszakkal, érdemi működési, elszámolási kifogás az FVM területén nem jelentkezett.

Sikerült az EU-támogatások fogadására felállítandó, kötelező és akkreditálandó intézményrendszerben az ott mutatkozó lemaradást behozni és ezt az intézményrendszert felállítani. Érdekes megállapítás, hogy a mezőgazdasági termelők hitelgarancia-igénybevétele minimális, tehát jó adósok a mezőgazdasági termelők.

Az oktatási bizottság területén, mint már más vonatkozásban említettem, 20 százalékos a növekedés. Az önkormányzati intézmények közalkalmazotti béremelése, mint felülről nyitott előirányzat, 7 milliárdos túllépést mutat, tehát itt sem valósultak meg azok a 100-150 milliárdra valószínűsített túllépések, amiket korábban hallottunk.

Az önkormányzati szegmens takarékosan, jól gazdálkodott, kevesebb kiegészítő támogatást vett igénybe, megalapozott tervezés történt, és így 12 százalékkal több volt a forrásuk. A feladat-forrás összhang azonban 2003-ban sem teremtődött meg. A finanszírozás korrekciója bizonyos pozitív hatásokat eredményezett, igazságosabb és működőképesebb lett a rendszer.

A számvevőszéki bizottság a törvényjavaslat folyamatosan fejlődő tendenciájára hívta fel a figyelmet. Áttekinthetőbb új táblázatok - mint hallottuk - jelentek meg, nincs tömeges törvénymódosítás a zárszámadásban.

A szociális bizottság azt mondta, hogy az államháztartás legjelentősebb kiadásai továbbra is a jóléti kiadások: a GDP 0,8 százalékával nőttek az erre fordított kiadások.

A területfejlesztési bizottság a területi egyenlőtlenségek kiküszöbölésére már észlelte az első kedvező jeleket. A források jelentősen bővültek, mint mondják.

Tisztelt Országgyűlés! Valamennyi bizottság a többségi álláspontjával általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést. Egy bizottság - a honvédelmi - egyhangú szavazattal; két bizottság - az emberi jogi és a társadalmi szervezetek bizottsága, ahol nem alakult ki kisebbségi álláspont - tartózkodással javasolja általános vitára alkalmasnak a zárszámadási törvényjavaslatot.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu