DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Három év tevékenységéről szóló jelentést tárgyal jelen pillanatban az Országgyűlés, és úgy vélem, hogy ezekben az években a gazdasági folyamatokat pozitív és negatív tendenciák, jelenségek egyaránt jellemezték.

Hogy a pozitívumokkal kezdjem: 2003-tól egyértelmű a makrogazdasági fundamentumok javulása, a gazdaság dinamikus növekedése, az export- és beruházásvezérelt növekedési pályára való visszatérés a korábbi eltévedés után, a javuló versenyképesség. (Mádi László: Lassabban!) Ezek a változások… - ha Mádi képviselő úr nem bírja követni a gyorsaságát, akkor legyen szíves, majd olvassa el a jegyzőkönyvből, és ne mondja nekem azt, hogy lassabban. Köszönöm.

Ezek a változások különösen a megelőző két évhez képest jelentenek kedvező irányba való elmozdulást, hiszen akkor a belföldi kereslet emelkedése ellenére lassult a növekedés, külpiaci kapcsolataink dinamizmusa visszaesett, és fokozódó egyensúlytalanságok alakultak ki.

A Magyar Nemzeti Bank tevékenységét illetően az elmúlt évek nagy változásokat hoztak. Elnök úr erről beszélt, én ezt nem kívánom külön minősíteni. Az árfolyamrezsim-váltást követően azonban a gyorsan felértékelődő forint a külső tényezőkkel együtt hozzájárult a beragadni látszó infláció számottevő csökkenéséhez. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban súlyos mellékhatásokra is felhívták a figyelmet.

Fel kell tenni a kérdést valamennyiünknek - a jegybank vezetőinek, az országgyűlési képviselőknek és a kormány tagjainak is természetesen -, hogy kellően figyelembe voltak-e véve a következmények, az, hogy mekkora versenyképesség- és növekedési veszteség következhet be, s mik a hosszú távú hatások.

Úgy gondolom, hogy a túlzottan erős árfolyam által támasztott követelmények meghaladták a gazdaság alkalmazkodóképességét, kedvezőtlenül érintették a növekedési, foglakoztatási és egyensúlyi folyamatokat. Az elmúlt év három jelentős árfolyam-spekulációs támadást hozott, amelyek rontották a gazdaság alkalmazkodóképességét, jelentős költségekkel jártak, és számottevő reálgazdasági veszteségekhez vezettek.

Ebben a makrogazdasági folyamatokhoz nem mindig illeszkedő kamatpolitika mellett - és ezt őszintén el kell ismerni - szerepe volt a gazdaságpolitika jegybankon túli elemeinek is. A választási évben fellazuló fiskális politika, illetve a jövedelmek gazdasági teljesítményt messze meghaladó mértékű kiáramlása komoly korrekciót igényelt, igényel ma is, és ezt meg is tette a kormány.

Azt is meg kell azonban nézni, hogy mi a monetáris politika felelőssége a magyar gazdaságpolitikába vetett bizalom elmúlt év folyamán végbement gyengülésében. Az inflációs cél és célkitűzési rendszer, valamint az árfolyamrendszer közötti összhangot nem sikerült igazán jól megteremteni. A kívánatosnak tekintett belső árfolyamsáv nyilvános meghirdetése ráadásul ezt a feszültséget tovább élezte. A problémákat tovább súlyosbította az, hogy a Magyar Nemzeti Bank néha késlekedve, néha gyorsabban reagált a gazdaságban és a piacokon bekövetkezett változásokra. Ráadásul ez a késlekedő, illetve gyorsabb reagálás sajnálatos módon a 2002-es parlamenti választások előtti és utáni időszak szerint is differenciálódott.

2002 végén a Magyarországgal szembeni bizalom jelentősen javult, csökkent a befektetők által elvárt kamatprémium. Ennek fényében a monetáris tanács által foganatosított kamatcsökkenések megkésettek és elégtelen mértékűek voltak a 2002. év végén. Ennek következtében a monetáris politika orientációs szerepe nagymértékben csökkent, a piaci kamatok egyre nagyobb mértékben elszakadtak a jegybanki kamattól.

Amennyiben a monetáris politika a pénzügyi piacok jelzéseire gyorsabban reagál, kommunikációja világosabb, akkor talán a 2003. év elején nem alakult volna ki a forint felértékelését készpénznek vevő, a forintot erősítő spekuláció.

(10.20)

Majd az ellentmondásos üzenetek következtében meggyengült hitelesség pár hónapon belül a befektetők ellenkező irányú reakcióját váltotta ki. Ha a kamatpolitika körültekintőbb, akkor a piaci folyamatok talán más irányt vettek volna. Nagyobb árnyaltságra lett volna szükség a folyamatok megítélésénél, ezáltal elkerülhető lett volna a gazdaság számára egyértelműen káros hektikus kamat- és árfolyam-alakulás.

A magyar jegybanki alapkamat ma az Európai Unióban a legmagasabb. Azt gondolom, hogy a kialakult magas kamatszint a válságoknak és az azokra adott válaszoknak a következménye, és nem vezethető le a makrogazdaság jelenlegi helyzetéből. Ma erősebb a forint a tavaly júniusi sáváthelyezést megelőző szintjénél, miközben az irányadó kamat mértéke 4,5 százalékponttal magasabb az akkor érvényesülőnél.

Szemben az elhangzottakkal, szeretném cáfolni azt, amit Mádi képviselő úr mondott, nevezetesen, hogy az árfolyamsáv-eltolás ilyen módon történő megvalósítása a kormány kérése lett volna. A kormány nem ezt a javaslatot vitte a monetáris tanács ülésére. A monetáris feltételek ilyen szigorítása semmiképpen sem áll összhangban a költségvetés időközben megvalósult keresletmérséklő hatásával, a maginfláció viszonylag stabil alakulásával. Ennek kedvezőtlen következményeit abban látom, hogy a magas nominális és reálkamatszint negatív hatással van a vállalatok tőkeköltségére, mérsékli a beruházások növekedését, csökkenti a kibocsátás ütemét, aláássa a kibontakozó gyorsuló gazdasági növekedést, és veszélyeztetheti a fiskális politika célkitűzéseinek teljesülését is. A magas kamatok érdemben növelik a költségvetés kamatkiadásait - 2005-ben akár a GDP 0,5-0,6 százalékával, azaz több mint 100 milliárd forinttal magasabb lehet így a kamatkiadásunk -, és súlyosbítják a költségvetési kiigazítás terheit is.

Az elmúlt években kialakult helyzet mögött rejlő okok tehát szerteágazóak. A tanulságok egy részét már levontuk, ezekkel a tanulságokkal érdemes foglalkozni annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni azt a kedvező folyamatot, amely most már egyébként látszik. A dolgok jobban és eredményesebben mennek most, mint ahogy az elmúlt esztendőkben mentek. Annak érdekében, hogy a kedvező folyamatok kibontakozhassanak, állandósulhassanak, elengedhetetlennek látom, hogy a kormány és a jegybank között a koordináció és a kooperáció, a véleménycsere folyamatosan érvényesüljön, a gazdaságpolitikák konzisztenciája javuljon, a piacokkal való kommunikáció fejlődjön. Ezek ugyanis alapfeltételei annak, hogy a piacok ne alakítsanak ki félreértések, ellentmondásos üzenetek miatti túlreagálást. Fontos a kormány és a jegybank közötti koordináció, a kapcsolatok javítása. Mindemellett úgy ítélem meg, hogy a monetáris politika a jegybank felelőssége, és ennek megfelelően a monetáris politika lépéseinek értelmezését a jegybanknak kell megtennie. A monetáris politikát érő kritikák is a jegybankot illetik ebben az esetben.

A folyamatok kedvező alakításában a kormánynak és a jegybanknak is megvannak a feladatai. A kormány továbbra is elkötelezett a gazdasági folyamatok konszolidálásában, az államháztartási hiány fokozatos csökkentésében, a jövedelmi folyamatok termelékenységhez történő igazításában. Erre jó példa a 2004-es év, amely teljes mértékben az eredetileg tervezett számadatokat igazolja vissza az év eltelt időszakában, éppen ezért szeretném, ha ezt is figyelembe vennénk akkor, amikor a következő évi várható folyamatokról és mértékekről nyilatkozunk. A készülő költségvetés erre kellő bizonyságul szolgál. Ennek alapján az a következtetés adódik, hogy adott a lehetőség a monetáris politika szigorának a dezinfláció veszélyeztetése nélküli enyhítésére. Ezzel a lehetőséggel élni is szükséges. A kellő időben történő lépések a piacok bizalmát megőrzik, sőt kedvezően alakítják azt, egyúttal tovább javítják a fenntartható növekedés és a felzárkózás kilátásait.

A Magyar Nemzeti Bank gazdálkodását tekintve kétségtelenül megállapítható az, hogy olyan karcsúsítás valósult meg a költségeket és a létszámot tekintve, ami a modern jegybanki funkciókhoz jól közelítette a Magyar Nemzeti Bank szervezetét és apparátusának létszámát. Ezért felvetődik az a kérdés, hogy a létszám megvalósított csökkentése valóban indokol-e olyan nagy mértékű mobilitást, mint ami mellett végül is ez a létszámcsökkentés megvalósult. Sokan úgy vélekednek, hogy nem.

Egy másik aktuális kérdés a logisztikai központ beruházása, ha már szó volt erről a témáról is. Úgy gondolom, legalábbis alaposan megfontolandó, hogy a gazdaság jelenlegi helyzetében ilyen nagy volumenű beruházásba valóban indokolt volt-e belekezdeni. Mint ahogy az is megvizsgálandó, hogy ma Magyarországon nincs olyan szervezet, nincs olyan testület sem az államon belül, sem az államon kívül, amely ebben az esetben bármilyen módon kérdéseket is tehetne fel vagy ellenőrzést gyakorolhatna e beruházási döntés fölött. A felügyelőbizottság jelentése is kétségeket fogalmaz meg ezzel kapcsolatban. Nem kaptunk egyértelmű bizonyítékokat arra, hogy ez volt az egyetlen alternatíva, és nem lehetett volna a nemzetközi tapasztalatokat is felmérve és figyelembe véve költséghatékonyabb megoldást keresni.

A modern gazdaságokban a fiskális és monetáris politika összhangja elsőrendű fontosságú a kívánt célok minél kisebb áldozatok mellett történő elérésében. A jegybank felelőssége az infláció leszorítása, az árstabilitás elérése és fenntartása, ugyanakkor ez nem öncél, hanem végső soron a gazdaság fejlődését, a társadalom jólétének növekedését kell hogy szolgálja.

Szeretnék még egy dologra röviden reagálni. Ma elhangzott az, hogy az Európai Unió országai közül Magyarországon a legmagasabb az infláció. Ez bizonyosan tévedés volt, hiszen van az Európai Unió országai között a magyarországinál magasabb inflációjú ország is.

Köszönöm a figyelmüket. Végezetül vitára ajánlom a képviselőknek a jegybank jelentését, annak a három év gazdasági folyamataival történő értékelését és az azt követő döntéshozatalt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu