HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a Magyar Köztársaság 2003. esztendei költségvetésének a végrehajtásáról szól, és tulajdonképpen ez az első teljes olyan esztendő, ami a kormányzat munkáját górcső alá veszi. Ha cinikus kívánnék lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy tulajdonképpen egy kétkötetes vádirat készült a kormányzat munkájával kapcsolatban vagy azzal szemben, hiszen ha valaki elolvassa ezt a törvényjavaslatot, akkor teljesen világossá válik számára, hogy miért bukott meg a Medgyessy-kormány. A kérdés csak az, hogy miért várt ez a bukás egészen ez év augusztusáig, hiszen a pénzügyi-gazdasági folyamatok ezt már hamarabb indokolhatták volna.

Örömmel hallottam államtitkár úr expozéjából, hogy az egyik legfontosabb, számunkra legfontosabb problémára megoldást igyekszik találni maga a kormányzat is, hiszen ami az elmúlt két esztendőben történt, nem más, mint a parlament hatáskörének, jogkörének a kurtítása, csonkítása és a kormányzati mozgástér kibővítése. 2001 óta az államháztartási törvényt 24 esetben módosították, 2003-ban 12 módosításra került sor, és ez a 12 módosítás mind azt célozta, hogy a kormány mozgástere költségvetési vonatkozásban egyre nőjön. Ha jól emlékszem, az Antall-kormány idején és az azt követő időszakokban sokkal kisebb volt a sarokszámoktól való eltérések lehetősége, sokkal kisebb eltérések esetén már rá volt kényszerítve a kormány arra, hogy pótköltségvetést terjesszen be, és a parlament hatáskörét meghagyva a parlamentre bízta ezeket a döntéseket. Ha a kormány valóban komolyan gondolja azt a szándékát, hogy az eredeti állapotokat legalábbis megpróbálja visszaállítani, akkor ezt a Magyar Demokrata Fórum feltétlenül támogatni fogja.

Nagyon fontos egy költségvetés elkészítésénél az átgondolt tervezés, a gazdasági folyamatok és az összefüggések figyelembevétele és hogy érvényesül-e a becsléseknél az óvatosság elve. Ennek hiányát az Állami Számvevőszék elnöke rendszeresen kiemeli a költségvetési törvényjavaslatok véleményezése során, mondván, hogy nem szabad ilyenkor a várható legjobb lehetőségekre építeni, figyelmen kívül hagyva a rosszabb szcenáriók lehetőségét, és tapasztalataink szerint az elmúlt három évben, így 2003-ban is mindig a lényegesen rosszabb változatok következtek be.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a kormány a költségvetési sarokszámok meghatározásánál, az egyes bevételi számok túlbecslésénél, a kiadási előirányzatok alultervezésénél nem óvatlan, hanem populista. Ezeket a költségvetési terveket nem a reális jövő megalapozásának dokumentálására használják fel, hanem propaganda- vagy divatos “hánglisö kifejezéssel PR-célokat követ, kihasználva ezzel az őszi parlamenti ülésszakban a költségvetési időszakot körülvevő nagy nyilvánosságot. A 2002-es, a 2003-as és a folyó év tapasztalatai azt mutatják, hogy a kormány Magyarország lehetőségeit és gazdasági összefüggéseit konzekvensen nem veszi figyelembe. A bajok gyökere tehát a tervezés hiányosságaiban keresendő, a realitásokra épülő aktív gazdaságpolitika elhanyagolása mellett.

Nem működik megfelelően az államháztartás információs rendszere. Ez különösen problematikus az APEH-nél, a vámhatóságnál, és gondok vannak ezzel különböző fejezeteknél is. Ennek hiánya nehezíti az államháztartás területén folyó munkát, tervezést és értékelést. Problémát okoz, hogy az államháztartás szabályozásában az ÁSZ rendszeres figyelemfelhívása ellenére továbbra is hézagok vannak, komoly gondok találhatók a meglévő szabályok betartása terén, és a belső pénzügyi ellenőrző rendszer sem működik az elvárható színvonalon, ennek kiépítettsége nem kielégítő. A vezetői felkészületlenség mellett ez utóbbi vezet arra, hogy jogszabályt sértő gazdálkodási megoldások alakulhattak ki és működhettek az államháztartás viszonylag sok területén.

Mindezek előrebocsátása után tekintsük át, hogyan is jellemezhető az MSZP-SZDSZ-kormány gazdaságpolitikája a 2003. esztendőben, melyek ennek következményei az országra, a makrogazdaságra nézve. Az eredendő bűnt a kormány 2002 nyarán követte el, amikor az önkormányzati választások megnyerése érdekében fedezet nélküli, úgynevezett száznapos programot szavaztatott meg. Megszavazta annak ellenére, hogy nyilvánvalóan kiigazításra lett volna szükség, mert az azt megelőző év anticiklusos, belső fogyasztás által vezérelt gazdaságpolitikája kisebb egyensúlyi zavarokra vezetett. Nem tekintette át a nemzetgazdaság tényleges helyzetét és az ebből levezethető lehetőségeket, magyarán szólva, elmulasztotta a pótköltségvetés beterjesztését a Háznak, ami talán kijózanodáshoz vezetett volna.

A jóléti programcsomag egyetlen elemét sem kifogásolta a Magyar Demokrata Fórum, de látva ennek számos negatív következményét a jövőre nézve, nem szavazta meg. Elvszerűen cselekedett, leküzdötte a populizmus kísértését, ami ilyen törvényjavaslatok elfogadása idején mindig fennáll. Figyelmeztette a kormányt, hogy ez a megalapozatlan költekezés évekre beszűkíti a kormány gazdaságpolitikai mozgásterét, sodródó gazdaságpolitikát, sodródó kormányzást eredményez. Ez a megállapítás igaznak bizonyult, hiszen ugyanezt a sodródást tapasztaljuk még most, a 2005. évi költségvetés készítése során is. Meglepődtünk és meglepve tapasztaltuk, hogy a rossz költségvetési változást a Fidesz is megszavazta, és így felelősséget vállalt a jelenlegi rossz makrogazdasági helyzet kialakulásában.

A 2003. évi költségvetés irreális sarokszámokból indult ki: 4,5 százalékos növekedésen kívül 4,5 százalékos hiányt és 4,5 százalékos inflációt tervezett, feszített bevételi és irreális kiadási adatokra támaszkodott. Jobb lett volna, ha a kormány a számok harmóniája helyett a tartalmi harmóniára helyezte volna a hangsúlyt. A 2003. esztendei államháztartási hiány 6,1 százalék lett, szemben a 2002. évi 9,9 százalékkal szemben. Ez nem jelent lényeges csökkenést 2002-höz képest, hiszen akkor a szokásos hiány 6,4 százalék volt, és további 3,5 százalék a korábban hibásan lekönyvelt tételek, például az autópálya-építés rendezéséből eredt, egyszeri kiadást jelentett.

A fizetési mérleg hiánya 2003-ban 25 százalékkal emelkedett, az ikerdeficit is azóta a magyar gazdaság természetes elemévé vált. Az év során a legtöbb makromutató romlott. A magyar gazdaság a hazai és nemzetközi elemzők szerint letért a fenntartható növekedési pályáról, a gazdaságban komoly negatív folyamatok indultak el, és ezek folytatódnak napjainkban is. A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint 2003 tekinthető a kormányzati ciklus mélypontjának, igaz, a 2004. évi számokat még pontosan nem ismerjük. A hiányprognózist, ami tulajdonképpen nyilvánvalóvá vált, a kormány húzódozva közelítette a valós számokhoz. A költségvetési törvény 4,5 százalékból indult, ezt októberben 4,9 százalékra, decemberben 5,2-re, majd 5,6-ra emelték.

(17.00)

2004 elején 5,9 százalékos tényleges hiányt publikált a kormány, majd szeptemberre kiderült, hogy ez valójában 6,1 százalék. Közben a szeptemberi irreális számok alapján elkészült az ugyancsak irreális 2004. évi költségvetés.

Csak hogy világos legyen, mennyire megalapozott a kormány költségvetés-tervezési gyakorlata, emlékeztetek rá, hogy a 2004. év januárban már másodszor megbukott költségvetési törvény 3,8 százalék hiányt prognosztizált. Ezt januárban 4,6 százalékra - 185 milliárd forint kiadáscsökkentés mellett -, most szeptemberben pedig 5,3 százalékra módosították, 43 milliárd forint kiadáscsökkentés mellett. Mi, magyar demokraták úgy véljük, még ez a szám is indokolatlanul optimista.

Nem nehéz felfedezni, hogy a jóváhagyott 2004. évi költségvetésnek semmi köze a jelenlegi államháztartási helyzetképhez, ez ma mintegy 700-800 milliárd eltérést mutat a jóváhagyott számokhoz képest. Mindez nagyon rossz minősítést ad a kormánynak, bizalomvesztést okoz idehaza és külföldön is.

A nemzetközi bizalomvesztést 2003-ban nagyban erősítette az ellentmondásos és zavaros monetáris politika, amelyet a kormány és a Magyar Nemzeti Bank rossz együttműködésére és a két év alatt körülbelül 2500 milliárd forint körüli hatalmas hiányra lehet visszavezetni.

A másik nagy monetáris sokk 2003 decemberében következett be, amikor a rossz gazdasági mutatók és a kialakult bizalmi válság következtében Magyarország finanszírozhatósága forgott veszélyben. A Nemzeti Bank ekkor a kormánnyal egyeztetve 3 százalékkal, 13,5 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, hogy egy beláthatatlan következményű adósságspirált elkerüljön az ország. Ez apropót adott a kormánynak arra, hogy a 2004. évi költségvetést, amelynek sarokszámait a Ház már elfogadta, menet közben módosítsa, elindítsa a mindig kéznél lévő fűnyírógépet, tovább módosítsa a lakástámogatások rendszerét, vagyis a helyzet ismét kaotikussá, az államháztartás a kormányzati rögtönzések területévé vált.

2002 után, 2003-ban is jelentősen növekedtek a reálkeresetek. 2002-ben a GDP 3,5 százalékkal, a reálkeresetek 13,6 százalékkal, 2003-ban a GDP 2,9 százalékkal, a reálkeresetek 9,2 százalékkal nőttek. A termelékenység növekedése a 2002. évi 3,4 százalékról 1,9 százalékra csökkent. A reálkeresetek növekedése önmagában örvendetes lenne, de a GDP növekedésével, illetve a termelékenység alakulásával együtt vizsgálva a dolgot már korántsem az, és a forint erősödésével együtt komoly versenyképesség-romláshoz vezetett.

Hallom a választ: az MDF miért nem akarja elismerni, hogy ezen a téren történt előrelépés? De erre azt kérdezem a tisztelt kormánypárti képviselőktől: ha ez így jó, 2004-ben miért fogták vissza a jövedelemkiáramlást, miért vonták el a jövedelmeket a lakosságtól az elmúlt 15 év legnagyobb adóemelésével, és miért csak 0,3 százalékkal emelkedtek a reáljövedelmek 2004-ben? Most melyik a jó politika? Számunkra nyilvánvaló, hogy a 2003. évi jövedelempolitika megalapozatlan és elhibázott volt.

Az előterjesztésből megállapítható, hogy az önkormányzatok sem kaptak elegendő támogatást a bérintézkedések megvalósításához, a megfelelő források hiányában a fennmaradásukért küzdöttek. A forráshiány a tervezett fejlesztések, beruházások elhalasztásához, visszafogásához vezetett. A felhalmozási és tőke jellegű kiadások 427,1 milliárd forintot tettek ki, 53,9 milliárd forinttal kevesebbet, mint 2002-ben.

Most vizsgáljuk meg, mit mutat a zárszámadás, az ÁSZ-jelentés a költségvetési fegyelemről, a prezentáció hitelességéről, az államháztartási törvény érvényesüléséről, a szabályozottságban, pontosabban a szabályozatlanságban rejlő problémákról. Az ÁSZ megállapítása szerint a költségvetési fegyelem nem javult, ami magyarul azt jelenti, hogy romlott, illetve az ÁSZ elnöke a bizottság előtt úgy fogalmazott, hogy az ellenőrzés új rendszerének hatékonysága következtében a kép riasztónak tűnik. Azzal vigasztalt minket, hogy a gyakorlat eddig is ilyen volt, csak a korábbi kevéssé zárt vizsgálati módszerek mellett ez nem tűnt ki ennyire világosan. Örülünk, ha a vizsgálati módszerek javulnak, de nem megnyugtató, hogy a tárcák vezetőitől, a különböző intézmények irányítóitól nem várható el, hogy a törvényeket, szabályokat ismerjék és betartsák. A köz szolgáit nem az ellenőrzéstől való félelem kell hogy motiválja, hanem a tisztesség, az ezzel fennálló szakértelem és felkészültség.

A fejezeti előirányzatoknál 43 százalékot tesz ki az az arány, ahol nem valós a vagyoni helyzet bemutatása vagy eltérő a célok felhasználásától. 2002-ben ez csak 36 százalék volt, és amelyeket az ÁSZ korlátozó záradékkal látott el, vagy még súlyosabb minősítést adott. A megbízható és valós képet adó 57 százalék fele szintén nincsen egészen rendben. Ezeknél az ÁSZ figyelemfelhívó észrevételeket tett.

Az önkormányzatoknál a reprezentatív minta alapján a hibaarány 23 százalék. A központi költségvetési szervek és a fejezeti kezelésű előirányzatok vagyonkimutatásának megbízhatósága terén az elmúlt három évben előrelépés nem történt. Mintha a költségvetésben nem ismernék a leltár fogalmát, a leltározás ugyanis rendre elmarad, a kimutatások nem teljes körűek. Mindez nagy lehetőséget ad a vagyon elszivárogtatására.

Az ellenőrzés összegezéseként az ÁSZ számos általános megállapítást fogalmazott meg, és 70 javaslatot tett a kormánynak, amelyből 64 gazdálkodás jellegű. Most nyilván óriási kormányzati fogadkozást hallunk, hogy ezeket mind elfogadják, végrehajtják, örvendeznek a segítségnek, de ez így van minden évben, és vélhető, hogy a 70 javaslat pusztába kiáltott szó marad.

Néhány példa, hiszen tavaly és tavalyelőtt a hibák számosát az ÁSZ már jelezte, engedjék meg, hogy ezekből néhányat idézzek: változatlanul a felhasználás ellenőrzése nélkül kerülnek ki jelentős pénzek a minisztériumok által alapított társaságokhoz, és azok bankszámláin pihennek. Ez tavaly is probléma volt, de ezek gazdálkodását, szükségességét nem vizsgálta senki. Ez költségvetési tékozlást jelent, és valószínűleg a korrupció melegágya, a K&H-botrány pedig már tavaly napvilágra került.

Az állami vagyon felmérése és egységes nyilvántartása még tizenöt évvel a rendszerváltozás után sem történt meg, holott az állami vagyon pontos bemutatása a zárszámadásban az államháztartási törvény 116. § (8) bekezdése szerint előírt és logikus kötelezettség. Itt a legnagyobb felelősség szintén a PM-et, illetve ezen belül a KVI-t terheli.

A költségvetés jóváhagyott finanszírozási terve egy napot sem ért meg, mivel 2002 novemberében a prognosztizálthoz képest lényegesen eltértek a 2002. évi tényadatok. A kiindulást így a januári finanszírozási terv jelentette, ami a költségvetés folyamatosan romló pozíciói miatt 2003-ban a pénzügyminiszter jóváhagyásával módosult. A közpénzekkel való gazdálkodás lazaságát mutatja, hogy a finanszírozási tervet a miniszter egy esetben öt hónappal a módosítás után hagyta jóvá, vagyis ez idő alatt a finanszírozás exlex alapon folyt, személyes felelősségre vonásról azóta sem tudunk.

Számos minisztériumot is érdemes megvizsgálni, csak egyet emelnék ki. Létezése óta örökzöld téma a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium fejezetszintű feladatainak ellátásában, illetve a fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásában meghatározó jelentőségű Sportfólió Kht. parttalan működése. A társaság működésének négy éve alatt 2,9 milliárd forint veszteséget halmozott fel, ebből 1,9 milliárdot 2003-ban, és komoly tőkehiány keletkezett. A kht. 2002-es számláin sok milliárdos tételek fordultak meg, a lekötött pénzeszközök után 2003-ban 350 millió forint kamatjövedelemhez jutott.

A törvényjavaslatból és az ÁSZ jelentéséből most is kitűnik, hogy az önkormányzatok normatív támogatása is rosszul működik, átalakításra szorul. Lehetetlen, hogy 1220 önhikis önkormányzat van és él évek óta az országban bizonytalan feltételek mellett. Rövid időre megjelent a bérhiki, vannak más hiki típusú támogatások is, de ez a támogatási rendszer, amely túlnyomó részben a községeket érinti, nem elfogadható megoldás, nem méltó az önkormányzati gondolkodáshoz.

(17.10)

Közigazgatási reformot és finanszírozási reformot ígért a kormány, de eddig - a kényszertársulás idétlen gondolatán kívül - nem készült érdemi javaslat erre a problémára sem.

A hibák, hiányosságok, szabadosságok, tévedések, szakmai hibák, törvénybe ütköző jelenségek felsorolását, amelyeket a kormány az államháztartás területén folytatott a 2003. év folyamán, még sokáig folytathatnám. Az elmondottak természetesen egyben javaslatok is az elvégzendő teendőkre, de nyilvánvalóan ennyi is elég annak indoklására, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem tudja és nem fogja elfogadni a 2003. évi zárszámadásként beterjesztett törvényjavaslatot.

Nehogy azt higgye bármelyik kormánypárti képviselőtársam, hogy az MDF érdekelt abban, hogy ebben az országban minden rosszabbul menjen. Elvárható lenne a kormányoldaltól, hogy az ellenzéki javaslatokat, akár az adóviták során, amikor az adótörvényekről van szó, akár a költségvetési törvény vitája során az eddigieknél nagyobb mértékben fogadja be, és akkor talán elkerüljük azokat a lehetetlen helyzeteket, mint amilyen a mostani törvényjavaslat tárgyalásakor került felszínre, ami a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) 2003. évi gazdálkodást jelentette.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu