TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon megtisztelő dolog, hogy 9 órás várakozás után elmondhatom az előre elkészített, majd vagy háromszor átírt hozzászólásomat. (Derültség.) Úgy gondolom, hogy nagyon elgondolkodtató ennek a napirendnek a tárgyalása, hiszen egy olyan költségvetés zárszámadását tárgyaljuk, amelyet, amikor benyújtották... - nyilván még a pénzügyminiszter, az államtitkár és a miniszterelnök, a kormányfő, tehát László Csaba, Burány Sándor és Medgyessy Péter nyújtotta be, és ma már tudjuk, hogy lényegében egyikőjük sem tagja a kormánynak. Úgy gondolom, ha ez a minősítés elhangzana a 2003. évi zárszámadásról, már az elég lenne annak megítélésére, hogy mi is történt az országban 2003-ban.

De azért sokkal fontosabb dologról van szó. Szerintem, ha egy zárszámadás jó, és az abban megvalósult célok a lakosságot, az embereket, a családokat, a vállalkozásokat szolgálják, akkor a kormányzó többségnek semmiképpen nem kellene attól félnie, hogy ez a zárszámadási vita a televízió nyilvánossága előtt folyna. Ugyanis emlékezzünk egy tegnapi szavazásra, amikor a Fidesz-frakció kezdeményezte, hogy reggel 9-kor a napirend előtti felszólalások után kezdjük ezzel a zárszámadási törvénnyel, mert mégiscsak egy fajsúlyos törvényről van szó, hogy a Medgyessy-kormány az első teljes évében mit is valósított meg az elképzeléseiből. Sajnos, a kormányzó többség ezt leszavazta. Most már tudjuk, hogy miért szavazta le. Azért szavazta le, mert fontosabbnak tartotta, hogy az MNB hároméves beszámolója történjen a televízió nyilvánossága előtt, ahol jól meg lehet kritizálni a Magyar Nemzeti Bank elnökét, a zárszámadási vita pedig késő éjszakába nyúlóan történjen, ne a televízió nyilvánossága előtt; olyannyira, hogy még a vezérszónoki felszólalások sem hangozhattak el a nyilvánosság előtt. Ez a második, amiből véleményem szerint komoly következtetéseket lehet levonni, hogy mi is történt 2003-ban a költségvetés kapcsán. (Gőgös Zoltán: Kossuth rádió! - Göndör István: Mi a lényeg?)

Egyébként a 2003. év kulcsfontosságú éve lenne a Medgyessy-kormánynak, a szocialista és szabad demokrata többségű Országgyűlésnek azért, mert 2003 az az év, amikor már teljes egészében ők terveznek, de ők felelnek a folyamatokért, ami a gazdaságban és ami a költségvetésben történik. Ebből az évből lehetne lemérni azt, hogy valójában egy kormány mit is akar, merre akar haladni, hogy mit tud kezdeni a költségvetéssel, hogyan tudja betartani a megszavazott törvényeket, hogy mi van a gazdaságban, hogy kiket helyez előtérbe, hogy kik, mely társadalmi rétegek az adott kormánynál a prioritások. Azt kell látnunk, hogy nem tulajdonít annak jelentőséget a kormányzó többség, hogy hogyan sikeredett a 2003. év, pedig nagyon sok tanulságot le lehetne belőle vonni.

Szerintünk - ahogy ez ma már elhangzott -, bizony nem jól sikerült. A 2003. év zárszámadási és költségvetési szempontból nem más, mint a bukások és a deficitek éve. Ez azért szomorú, mert nem arról van szó, hogy kiemelünk egy évet, mint a mezőgazdaságban, hogy azt mondjuk, nagy volt az aszály vagy a belvíz, vagy éppen viharkárok voltak és rosszul sikerült ez az év, hanem ezek folyamatok. Hiszen olyan időpontban tárgyaljuk a zárszámadást, hogy most már látjuk a 2004. évit is, azt is látjuk, hogy 2003 után a 2004. év sem lesz jobb a költségvetési politikában. Tehát itt folyamatokról van szó, azért kell ezt nagyon kielemezni és a tanulságokat összegyűjteni, már persze azoknak, akik erre egyáltalán fogékonyak és képesek.

Ha összehasonlítjuk ezt egy családdal, egy bizonyítvánnyal: mondjuk, ha egy diák hazaviszi a bizonyítványt, akkor bizony azt kell megállapítanunk, hogy a Medgyessy-kormány a 2003. évben három elégtelent visz haza a költségvetési politikában. Az egyiket az árfolyam-politikában, a másikat az államháztartási hiányért kapta, a harmadikat pedig az államadósságért kapta. (Mádi László: Így van.)

Kezdjük az árfolyam-politikával! Az árfolyam-politika egy kormánynak egy önként vállalt tantárgya. Általában, ha az ember beiratkozik főiskolára, egyetemre, és fölvesz magától egy tárgyat, akkor olyat vesz föl, amit szeret és tud is csinálni. A Medgyessy-kormány azt csinálta, hogy fölvette magához az árfolyam-politikát önként, mert az egyébként nem az ő dolga, hanem a Magyar Nemzeti Bank dolga törvényi előírás szerint, és ez abban nyilvánult meg, hogy 2003 júniusában kezdeményezte is a sáveltolást, aminek a következményeiről a mai napon nagyon sokat beszélt már a parlament. Azt kell látnunk, hogy önmaga is beismerte, hogy nem kellett volna ezt a tantárgyat, az árfolyam-politikát magához vennie és kezdeményező szerepet játszania, hagyni kellett volna ezt a Magyar Nemzeti Bankra.

Igen ám, csak ennek az a következménye, hogy a forint árfolyama még a Bokros-csomagot is meghaladóan, mintegy 10 százalékkal gyengült, aminek a következményét mindenki tudja, növekszik az adósságállomány, növekednek a kamatterhek. Tehát az a prioritás, amit megcélzott ezzel a Medgyessy-kormány, hogy azokon segítünk, akik exportálnak, igazából azoknak a többletnyereségét a magyar állam, a magyar költségvetés nem 2003-ra, 2003-ra is kismértékben, de leginkább az azt követő években meg kellett hogy fizesse.

Tehát az árfolyam-politikába való beleszólás egyértelmű csődje lett a Medgyessy-kormánynak. Egyébként ma reggel ezt Draskovics Tibor a Nap-kelte című adásban el is ismerte, azt mondta: ma már tudja, hogy egy pénzügyminiszter akkor hibázik a legnagyobbat, amikor véleményt alkot az árfolyam- és a kamatpolitikáról.

(18.30)

Na, ez egy elégtelen. Nézzük tovább az államháztartás helyzetét!

Az államháztartás helyzete viszont kötelező tárgy, tehát egy kormánynak ezt jól kell tudnia csinálni. Akkor tudja jól csinálni, ha szigorú, következetes, felkészült, hozzáértő költségvetést tud megtervezni, és ezt végre is tudja hajtani. Úgy vélem, ebben a kérdésben is csődöt mondott a Medgyessy-kormány, hiszen láthatjuk, az elmúlt évben a 4,5 százalékra taksált GDP-arányos hiányt előbb 4,8 százalékra, azután 4,9 százalékra, azután 5 százalékra, majd 5,2 százalékra módosította a pénzügyminiszter, majd azt követően a tényleges költségvetési hiány pedig 6,1 százalék lett. Ebbe nyilván belebukott a pénzügyminiszter.

Ma már láthatjuk, nem ilyen egyszerű a dolog, hogy megkapjuk a jelentést, kirúgjuk a pénzügyminisztert, holnap minden rendben van, mert ez egyenes következménye annak, hogy a Medgyessy-kormány felelőtlen volt a költségvetési politikájában, egyenes következménye annak, hogy megbukott maga a kormányfő, és megbukott maga a kormány. Ha ezt tudta volna tartani és odafigyelt volna, akkor a Medgyessy-kormányt nem tudták volna így bírálni a gazdaságpolitikája miatt. Igazából egy családhoz hasonlítva a dolgot: az történt, hogy teljesen rosszul mérte fel a hatásokat a társadalomra, illetve, ha egy rosszul gazdálkodó családfő rosszul számítja ki a család költségvetését, bizony annak egyenes következménye az eladósodás.

Az utolsó jó egy percben a harmadik tantárgyról, az államadósságról is beszéljünk. Ez valójában már egy szigorlat, az előző két rossz vizsga következménye az, hogy ha a Medgyessy-kormány a költségvetés kezelésének nem tud megfelelni, akkor nyilvánvaló, hogy az államadósság terén is teljes egészében csődöt fog tudni mondani. A mai napon erről szintén szót váltottunk.

Örülök annak, hogy az MSZP vezérszónoka is elismerte, hogy ma a GDP-arányos államadósság mértéke 59,1 százalék volt, helyesebben, ez volt 2003. december 31-én. Ma már be nem jelentett módon, de valószínűleg nem tudja tartani a Medgyessy-kormány - illetve nem is tudom, most milyen kormány van - azt az elvárást, hogy megfeleljen annak, hogy 60 százalék alatt legyen az államháztartás hiánya.

Összességében tehát a bukások és a deficit éve volt a 2003. év. Úgy látom, az ésszerűtlen, felelőtlen döntések, a sodródás, a kilátástalanság, a problémák nem kezelése nem vezethetett máshová, mint ahhoz, hogy megbukott a pénzügyminiszter, megbukott a miniszterelnök, megbukott a kormány. Az a baj, hogy ennek az árát, ami lecsapódik a magyar társadalomban, majd mi, a magyar családok, a magyar vállalkozások fogjuk megfizetni, és nagyon félő, hogy ezt az adósságot, ezeket a hibákat, kudarcokat, csődöket, ezt a deficitet a magyar társadalom hosszú évekig és nagyon nagy áron fogja majd megfizetni.

Ez a véleményem az önök kiváló és nagyszerű 2003. évi zárszámadásáról. Azt kívánom önöknek, hogy ettől valóban csak jobbat csináljanak, tisztelt kormánypárti képviselők. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu