TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az idő pénz, vallja a közmondás, és vallják az önkormányzatok, amelyek bevételük növeléséhez mindennap megvívják harcukat az idővel, hisz ügyfeleik, akik többségében szorgalmas adófizető polgárok, nehezen viselik a várakozás üresjáratait, miközben pénzt kereshetnének, hogy fizethessenek. A legteljesebb mértékben közös tehát az igazgatás és az ügyfelek érdeke. Legalábbis az én olvasatomban közös nevezőre jut, juthat a két fél az előttünk lévő törvénytervezetben. Persze tudjuk, a feladat megoldásához korábban kellett hozzáfogni, és akik ezt tették, nem kis élvezettel ízlelgetik a tervezet új jogintézményeit, megerősítve azt a tényt, hogy ja kérem, tempora mutantur, változnak az idők, és változik a közigazgatás is.

Választókerületemben létezik olyan önkormányzati hivatal az újjászülető Dombóváron, ahol az ügyfél-hatóság szindróma, úgy tűnik, már a múlté. Ott már világos, hogy az ügyfél-elégedettség a társadalmi béke alapja. Az ott dolgozók szorgalmas mindennapjaikban gróf Széchenyi István szavaival azt vallják, hogy “a tökéletesség felé vezető út csak az lehet, amelyben az ember a közjóért munkálkodhatikö.

Mit láthatunk ezekben a hivatalokban? Átlagot meghaladó a nyitvatartási idő, mindössze heti négy óra az ügyfélmentes időszak. Az országban elsőként működik az ügyfélhívó, amellyel elkerülhető a hosszas várakozás, és az időpont-egyeztetés segíti az ügyfél időbeosztását is. Ügyfélportál tájékoztat az ügyfajták ügymenetéről, a beadványokhoz szükséges kellékekről. Nem titok az engedélyezés feltétele sem. Internetes elérés segíti a várakozó ügyfelet a személyes érdeklődésének megfelelő tudnivalókról. Közelebb az ügyfélhez címszóval a hivatal kihelyezett ügyfélfogadást tart a távoli városrészekben, keresetten és hatékonyan. Az ott dolgozók rég felismerték a gyorsaság kényszerítő erejét ahhoz, hogy a hatóság felszínen tudjon maradni az ügyek, ügyiratok tengerében. Mert hát milyen ez a tenger, tisztelt képviselőtársaim? Dombóvárnak, a 20 ezres városnak az éves ügyiratforgalma a múlt évben 57 285 darab volt, ebből hatósági ügy 21 636, s mondhatnám azt is, hogy a település valamennyi polgára felkereste a hatóságot. Ennek a térségközpontú hivatalnak a napi ügyfélforgalma 150-200 fő között van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Időszerű és időben való tehát a reform. A tervezett lépések mérföldnyiek, a lépéskényszer vitathatatlan, a végrehajtás sikere pénz- és emberfüggő.

Röviden, de szeretnék szólni néhány szabályozási elemről; elsőként az elektronikus ügyintézésről és hatósági szolgáltatásról, amelynek jelene már van, múltja nincs, tapasztalata kevés. Az előző adatok azt is érzékeltetik, hogy az állampolgárok ma még jobban bíznak a személyes ügyintézés sikerében. Ezt akár pozitív kritikának is felfoghatjuk.

(21.00)

Véleményem szerint tisztázandó, mennyi forrással, milyen személyi feltétellel lehet működőképes az ügyfélkapu. Jó lenne pontosan érteni a biztonságot és az adatvédelmet egyaránt segítő nyilvántartási rendszert.

Meg kell találni annak a módját is, hogy milyen tájékoztatási eszközzel lehet az elektronika csábításának megnyerni az ügyfeleket a csökkenő bürokratizmus érdekében.

A 162. § értelmében nem világos, hogy milyen feltétellel zárhatja ki önkormányzati rendelet egyes hatósági ügyek elektronikus formában történő ügyintézését.

Tisztázandó az is, hogy milyen költségvonzattal bír az ügyfél-tájékoztatás új kötelezettsége, vagy éppen a sikertelen elektronikus kapcsolatfelvételt követő postai kézbesítés. Ez utóbbi kapcsán jegyzem meg, helyénvaló volt a szerkesztők azon szándéka, hogy egyértelmű szabályozást adjanak a kézbesítés megtörténtének vélelméről, természetesen vita esetén.

Gyakran hallottam magam is ügyintézőktől, hogy vannak szívesen várt és fogadott levelek, és vannak látni sem kívánt értesítések, utólag sok vitára okot adva. Pontos és lényegre törő tehát a tervezet 79. §-a.

Az eljáró hatóság mellett a tervezet szerint sok közreműködő segíti majd az eljárás eredményességét, tolmács, jeltolmács, hatósági közvetítő, hatósági tanú, a hiteles magyar fordítást garantáló irodák is ebbe a körbe tartozhatnak. Uniós csatlakozásunk révén érthető a szándék - de mi lesz ennek az ára?

Csak üdvözölni lehet a jogkövető magatartás kikényszerítésére tervezett lépéseket, bár ez az az eset, amikor a gyakorlatban bevált módszert szentesíti a törvény, és követésre ajánlja. Ilyen a végrehajtó társulás. Eredményesen, szigorúan, de szimpatikusan működik térségünkben. Fontos lenne azonban tudni, hogy az erről szóló 131. § (1) és (2) bekezdése milyen viszonyban van egymással. Ha igaz, hogy a közigazgatási végrehajtó szolgálat a kistérség székhelytelepülésén működik, mi lesz az illetékessége? Ha a kistérségi lefedettség a cél, szóhoz juthat-e a társulásban működő végrehajtás?

A végrehajtási bírság drasztikus emelése célszerű figyelmeztető eszköz lehet, ha meg tudják fizetni.

Talán még nem késő odafigyelni a következőkre: sajnálom, hogy a hirdetmény útján történő kézbesítés ennek a korszerű tervezetnek még mindig sziklaszilárd jogintézménye. A tapasztalatok azt mutatják, hogy pontosan azok nem szereznek róla tudomást, akiket éppen érint. Szigorúbb lakcím-nyilvántartási szabályok hatékonyabban segíthetnék az érdekeltek felkutatását. Csak közbevetőleg jegyzem meg, tudomásom van arról, hogy ügyvédi irodák jelentkeznek a hirdetmény útján formailag lezárt ügyek érintettjeinek utólagos beadványaival. Ezt a szabályozást időszakosan kezelném, és további vizsgálatra ajánlom.

Javaslom továbbá a tervezet 174. § (2) bekezdésének bővítését a hatósági tanú kiegészítésével, a jogintézmény teljes felülvizsgálatával és újraszabályozásával. Az idő múlásával a korrekt szabályozás híján elveszítette tekintélyét a hatósági tanú intézménye. Biztonság híján nem szívesen vállalnak felelősséget, és nem ér fel azzal az a bizonyos jelképes díjazás sem.

Végezetül: az előttünk lévő tervezet igényes és súlyos munka, hiszen paragrafusainak száma több mint duplája az alapjogszabálynak. Várhatóan ez a módosításokkal még tovább növekszik. Éppen ezért a szakma és a polgárok érdekében időt kell hagyni az elsajátításra és a megismerésre. Én a korábbi gyakorlattól eltérően mindenképpen fontosnak tartanám, hogy ne csak a hatósági jogalkalmazók, de az ügyfelek is megismerjék az alapvetően érdekükben készült jogszabályt, mert a lehetőségek enélkül nyitva maradnak.

A tisztelt belügyminiszter asszony figyelmét felhívnám arra, hogy dolgoztassa ki a megismerést szolgáló lakossági fórumok rendjét, hogy a jó értelemben vett ügyfélképzés nélkül ez ne léphessen hatályba. Így talán Seneca állítása a törvény célba juttatásának is mottója lehet, mert “a bölcs emberrel szemben nem lehet jogtalanságot elkövetniö, de mondhatnám azt is, hogy a jogait ismerő emberrel sem.

Hatálybalépését illetően én türelmesebb lennék a tervezetnél.

Megtisztelő figyelmüket köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu