KELLER LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nincs és nem volt korrupció a közpénzügyi államtitkárságon. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.)

Érdemes tárgyszerűen megközelíteni a kérdést. 2004. szeptember 21-én a Legfőbb Ügyészség kiadott egy közleményt. Egy meg nem nevezett személyt meggyanúsítottak, ő részletes vallomást tett, a gyanúsítással szemben ellenvetéssel élt, azaz nem ismerte el a terhére felrótt cselekedetet. A közlemény nem tért ki arra, hogy mikor történt a vesztegetés, nem mondta meg, hogy konkrétan mely dokumentum a cselekmény tárgya, és az ominózus dokumentum egyáltalán hol keletkezett. A közlemény ugyanakkor kiemelte a meggyanúsított életútjából azt, hogy a közpénzügyi államtitkárságon dolgozott 2003 májusában.

Nem sorolta azt fel, hogy még hol dolgozott, és amikor az ügyészség szerint elkövette a cselekményt, amelynek elkövetési időpontját sem tartalmazta a közlemény, akkor mi volt a munkahelye. A tárgyszerű megközelítéshez tartozik: az ügyészség által körülírt személy 2003 májusában lemondott köztisztviselői státusáról, ezt követően a köztisztviselőkre vonatkozó törvény szerinti felmondási idejét töltötte.

A Legfőbb Ügyészség közvetlen tájékoztatása híján magam is a sajtóból szereztem tudomást a kihallgatás tényéről. (Font Sándor: Az elég nagy baj!) Ennek folytán nem rendelkezem információval arról, hogy a meggyanúsított személyt konkrétan mivel vádolják, illetve a gyanút mire alapozzák. Mindezekre tekintettel most is csak azt tudom elmondani, amit egy közleményben már tudattam a közvéleménnyel.

Amennyiben a nevezett személy elkövette a terhére rótt cselekedetet, akkor azt határozottan elítélem. Teljes mértékben elhatárolódom attól, aki hivatali hatáskörével visszaélve vesztegetést követ el, még ha ezt a személy egykori munkatársam is lenne, egyébként akit közel másfél évvel ezelőtt, a most megismert ügytől függetlenül felkértem a távozásra az államtitkárságról. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Mikor?)

Az ügyészség közleményében megjelenített ügyről sem nekem, sem az államtitkárság többi munkatársának nem volt tudomása. Remélem, ha beigazolódik az ügyészségi közleményben megjelenített gyanú, akkor gyorsan és határozottan megtörténik a vétkes megbüntetése. Ugyanakkor a legfőbb ügyésznek vállalnia kell azért a felelősséget, hogy a bizonyítékok nélküli ügyészségi közlemény rossz hírbe hozza az államtitkárság tisztességes munkatársainak személyét.

Felháborítónak tartom a Legfőbb Ügyészség magatartását, melynek során egy kihallgatott személy volt munkahelyét próbálják az érintett üggyel összefüggésbe hozni, politikai felhangot adva annak. (Egy hang a Fidesz soraiból: Mit csináltok másfél éve?)

Ha jól emlékszem, ez a fajta hírközlés az ügyészség részéről nem mindig zajlott így. Az ügyészség most megjelent nyilatkozatával ellentétben a legfőbb ügyész eddig számos konkrét ügyben megtagadta a tájékoztatást, arra hivatkozva, hogy folyamatban lévő ügyben nem adhatja azt meg. Azonban az elmúlt napok eseményeit nyomon követve - amikor is egy gazdasági bűncselekményben elhíresült személy és vele együtt a tanúvallomás kiszivárogtatását végző személy vagy intézmény minden napra szolgáltatott a média irányába egy-egy frappáns álleleplezést - joggal merülhet fel a kérdés, hogy mennyire hitelt érdemlőek a brókerbotrány főszereplőjének a szavai.

Kérdésére válaszolva: azt, hogy mi történt, az ügyészségnek kell tisztáznia. Az ügyészség van abban a helyzetben, hogy feltárja a történéseket. Addig is, amíg ez megtörténik, az ügyészségnek tartózkodnia kell a bizonyítékok és konkrétumok nélküli közleményektől, melyek találgatásra adnak okot, és melyekből színes újságcikkek, majd interpellációk születhetnek.

És arra a kérdésre - hiszen a miniszter úrhoz címezte a kérdését -, hogy most mit kíván tenni Kiss Péter miniszter úr: dolgozik tovább, mint ahogy 2001-ben tette az akkori miniszterelnök és miniszter, miután nem egy eltávolított főtanácsadót, hanem államtitkárukat meggyanúsították.

És ha, tisztelt képviselő úr, ön egyformán mér, akkor most elfogadja a válaszomat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu