DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A lakásszövetkezetekről folyó tárgyalásunk megvilágításához hozzájárulhat, ha úgy gondolkodunk róla, hogy az intézményrendszer megvilágítása segíthet itt. Az intézményrendszer: lévén a szövetkezet egy intézmény és más intézményes megoldások arra az eszközre, ami a lakás, hogy az emberek feje fölött legyen valami. Ez a vagyontárgy, ez az eszköz aztán intézményesítődik, a szövetkezet egy institúció, egy intézmény. Hasonlóképpen persze másképpen is lehet ez, a társasház, amiről beszéltünk, vagy a bérlakás, vagy az egyéni tulajdon, vagy más megoldások léteznek. Most a mi választott témánk itt a szövetkezeti intézményrendszer megvilágítása.

Azért vannak itt viták, vagy azért vitázunk többet erről, mint talán szükséges, mert az intézménykoncepció ködös, homályos, néha ellentétekkel terhelt. A szövetkezet szó Magyarországon nem fed egy fogalmat, ami alatt ugyanazt érti mindenki a jelenben és tegnap, és Budapesten és Vásárosnaményban, és tíz évvel ezelőtt és ötven évvel ezelőtt. Tehát helyileg is és az idődimenzióban is ez a szó, hogy szövetkezet, különböző dolgokat jelent különböző embereknek. Ez ártalmas!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt a témát így nézzük, az intézményi fogalmat kívánjuk tisztázni, akkor közelebb jutunk, hiszen - hallottuk itt többen is, képviselőtársaim - a különbségek olyan kevesek néha, hogy csak hajszálnyi, és még azok a viták is inkább arról a hajszálról szóltak, mint a lényegről.

Minthogy a “szövetkezetö szó, ami leírja vagy meghatározza ezt az intézményt, töltsünk két percet a szövetkezet megvilágításával. Az, hogy ez ködös, ellentétes fogalom ma Magyarországon, azt megöröklöttük az elmúlt fél évszázadból vagy hosszabb időből, majdnem, mondhatnám, megöröklöttük, mint szamár a fülét - hát van. A szövetkezet fogalma a múlt évszázad első felében még világos volt; beszámolhatok, tisztelt Országgyűlés, arról, hogy 1946-ban a Magyar Országgyűlés törvényt hozott a szövetkezetekről; éppen én voltam a szövetkezeti törvény előadója, és itt heteken át mondtam és rendeztük, és az intézmény világosan kifejeződött. Az egy kódex jellegű törvény volt, 160 oldal, aminek része volt fogyasztás, hitel, termelés és a lakásszövetkezetek is. Nem volt konfliktus a szövetkezetek különböző megjelenései között, illetve a különbségek meghatározhatók és megvilágíthatók voltak.

Akkor éppen azért hozott a Magyar Országgyűlés, hoztunk itt szövetkezeti törvényt, hogy a fogalmak tovább tisztázódjanak és az intézmény erősödjön. Az intézményre nagy szükség volt, akkor úgy látszott, 1945-46-ban, a polgári társadalomban, elsősorban a mezőgazdaságban, de fontos a fogyasztói oldalon is: önálló egyének szövetkezetbe tömörülnek azért, hogy gazdasági boldogulásukat elősegítsék.

(11.50)

Egyének önállóan - a csatlakozás önálló volt. Azt gondoltuk, és azóta is az a szövetkezeti princípium, hogy az önálló egyének szövetkezése az, ami az erejét adja ennek az intézménynek - nem társulása. Nincs semmi rossz a társulás szóval, de az egy másfajta négylábú állat. Amikor emberek összefognak, társulnak, lehet például részvénytársaság, amikor a behozott apportok, tőke arányában vesznek részt a döntésben, a szavazásban, de lehet más megoldás is. A szövetkezetben egy személy-egy szavazat elve azért kívánatos, mert bizonyos dolgokat határozottan kimond. Ha nem ez a céljuk a tagoknak, akkor ne szövetkezetet alapítsanak, akkor jöjjön létre társulás, társaság vagy valami más.

Mivel a szövetkezetnél vagyunk, tegyük még hozzá azt, hogy az előnyei rendkívüliek. A sikertörténeteket most nem mondom el, legyen szabad inkább arra figyelmeztetni magunkat, amit Devánszkiné dr. Molnár Katalin képviselőtársunk olyan ékesen mondott, hogy igen, fából vaskarikának látszik, amiről beszélünk, de ez a fából vaskarika onnan keletkezik - ahogy már én magam is utaltam rá -, hogy megörököltük a konfúziót. Odáig jutott az ország, hogy a szövetkezetet használta a kormányzat az erőszak intézményeként: a kolhozrendszer, a kollektyivnoje hozjajsztvo - és azt szövetkezetnek nevezték. Hát, egek ura, most nem beszélek a politikai és az etikai vetületéről, de az egy pontatlan meghatározás! Rossz szót alkalmaztak arra, illetve valamire alkalmazták a jó szót, a szövetkezetet, ami nem szövetkezet volt. Ennek a megjelenése annyiféle volt! Emlékszem, a ’70-es, '80-as években, amikor sokat éltem a világ másik részén, Magyarországra jövet látom Budapesten a házakat - lakószövetkezetekről van szó -: omladozó, füstös falak, még a világháború vagy a forradalom lövései is látszottak a falakon, szóval, rossz kinézésű, omladozó házak. S amikor az ember vendégként bement valakinek a lakásába, az polgári, kedves, meleg és - mondhatnám - elegáns lakás volt: parkett, jó bútorok, még néha zongora is a lakásban. Nagy ellentét a külső és a belső között: a ház külseje közös volt, a belseje magán volt; tehát a magánszektor és a közszektor. A szövetkezeti megoldás itt nem jelentetett tisztázást, hanem csak perpetuálta, folytatta ezt az ellentétet. Így volt az agrárszövetkezetnél is, nagyon jól tudjuk, hogy milyen volt a közös agrárium, és milyen volt a háztáji.

A lakásszövetkezeti törvény, ami előttünk van, akkor lesz előrelépés, ha az a polgári gondolat kifejeződik benne, hogy emberek a maguk jószántából, jól felfogott érdekükből csatlakoznak. És itt jön a próbája, a próbája, harmadszor mondom, a próbája az egésznek, az, hogy kiléphetnek, ha jónak látják. Nincs kötelező befagyasztás oda, hanem, ha az érdekük változik, kiléphet valaki, vagy ha úgy gondolja, hogy ez az intézmény nem olyan, amilyet ő gondolt - anyám, én nem ilyen lovat akartam -, akkor elmegy, és más lovon fog lovagolni vagy más szekérben kocsikázni, vagy egyáltalán nem fog kocsikázni, szóval nem szövetkezeti módon gondolkodik a lakásszükségletének megoldásáról.

Ezért volt hasznos az a vita, ami itt elhangzott, még akkor is, ha néha vélt ellentétek vannak. Én azt hiszem, hogy a vélt véleménykülönbségek valóban inkább véltek, mint valóságosak. Tehát a benyújtott módosító javaslatok, igen, fogadtassanak figyelemmel! Lehet ebből olyan törvény, amit nem kell aztán megint hamarosan módosítani.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu