DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! A zárszámadásból látható, hogy az egyik nagy vesztes a 2003. évben a felsőoktatás, a köz- és felsőoktatási fejlesztés és a tudományos kutatás volt számos egyéb szféra mellett. Minden számadat azt mutatja, hogy leértékelődött az egyéni szellemi teljesítmény. Engedjenek meg két példát:

A Széchenyi Professzori Ösztöndíj 2003. évi, már módosított 550 millió forintos előirányzatából a tényleges teljesítés 69,7 millió volt, ez 87 százalékos visszaesés. Szent-Györgyi Albert Ösztöndíj: 170 millió forintos előirányzat szerepelt még a költségvetésben, ehelyett nulla forint, az elvonás tehát 100 százalék.

Leértékelődött a kollektív szellemi tudományos teljesítmény is, jelentős forráselvonás történt a tudományos műhelyektől, a különböző pályázati forrásoktól. Itt is engedjenek meg néhány példát, hogy világosan lássuk, miről van szó, egyébként meg ezek a zárszámadásban benne vannak. A felsőoktatási fejlesztési program 9133,5 millió forint helyett csak 46,4 millió forint volt, több mint 9 milliárdot elvontak. Azért ez nem kis tétel! “Szakmai könyvek, folyóiratok beszerzése a felsőoktatásbanö címszó alatt 150 millió helyett 11,9 millió. Még az előirányzat 10 százalékát sem éri el a tényleges teljesülés. Műszaki fejlesztési célelőirányzatból 8960 millió helyett 6334,6 millió, itt is igen komoly elvonás van. Kutatás-fejlesztési támogatás esetében 7600 millió helyett lett 4309 millió. Felsőoktatási kutatási programnál 890 millió helyett lett 111,4 millió. Azt gondolom, a számadatok, azon túlmenően, hogy megdöbbentőek, nagyon is magukért beszélnek.

Leértékelődtek a bi- és multilaterális feladatok, a nemzetközi tudományos együttműködéshez kapcsolódó feladatok is. Multilaterális feladatokra előirányzatban 250 millió forint szerepelt, a tényleges teljesülés 73 millió. Azt gondolom, itt se kell különösebb kommentálás. A zárszámadás tehát ismét bizonyítja, hogy a “tudásalapú társadalomö, a “tudás értékö és a többi lózungok szó szerint csak lózungok önöknél, PR-szövegek, mert a kormányzat tényleges tettei már a 2003. évben teljesen mást mutatnak, mint amiről beszélnek. Sajnos, ez a tendencia egyébként azóta is koherensen folytatódik, és azt kell mondanom kerekperec, hogy ez bizony nagy-nagy hazugság volt. Ismerik a népi bölcsességet: aki egyszer hazudik, az továbbra sem fog erről leszokni.

A terv és a teljesítés nagyságrendekkel eltér egymástól, a zárszámadás egésze ezt mutatja. Ha az oktatási fejezetet nézzük, a pénzek jelentős részben máshová kerültek, nem oda, ahová eredetileg a költségvetés során tervezték, nem oda, ahová eredetileg a költségvetési törvény alapján a parlament azt jóváhagyta.

(17.40)

Ez tehát, tisztelt képviselőtársaim, nem jelent mást, mint hogy a parlamenti döntések és szavazások teljes mérvű semmibevétele következik be. Magának a kormánykoalíciónak, a kormánypárti képviselőknek a döntését is semmibe veszi a kormányzat akkor, amikor ilyen mérvű pénzügyi variálásokat, átalakításokat művel, ilyen mértékben eltér a költségvetésben rögzített számoktól. Ennyit a balliberális hatalom demokratikus elkötelezettségéről és törvénytiszteletéről.

Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert éppen a tegnapi nap folyamán Gyurcsány Ferenc pontosan az igazságosságról és a törvénytiszteletről beszélt. Ilyen előzmények után nehéz hitelt érdemlőnek elfogadni ezeket a szavakat. A kérdés persze nyilván ezek után az, hogy ki hiszi el ezeket.

Mindezek után egyáltalán nem meglepő, hogy az Állami Számvevőszék nem fogadta el az Oktatási Minisztérium két intézményének költségvetését. Itt az Oktatási Minisztérium alapkezelő igazgatóságáról van szó, illetve az Oktatási Minisztérium kutatás-fejlesztési és kutatáshasznosítási irodájáról.

Az ÁSZ másik fontos megállapítása - idézem - a felsőoktatás súlyos eladósodására vonatkozik. Ez az eladósodás a 2003. évben kezdődött, sajnos azóta is tart, és egyre súlyosabb helyzetbe sodorja a felsőoktatás egészét. A felsőoktatást egyébként nem pusztán a saját költségvetésének a megkurtítása sújtotta 2003-ban - egyébként ekkor is milliárdokat vontak el ettől a szférától -, hanem egyéb felsőoktatási forrásokhoz sem lehetett hozzáférni a korábbi mértékben. Itt csak utalnék mindazokra a példákra, amiket az előbbiekben elmondtam akár az ösztöndíjakra, akár pedig az egyéb pályázati pénzekre vonatkozóan.

Megdöbbentő egyébként, hogy az Oktatási Minisztérium azon két intézményénél, amelyek költségvetését az Állami Számvevőszék nem tudta elfogadni, a tárca vezetője, Magyar Bálint azóta sem állapított meg személyi felelősöket, de a maga politikai felelősségét sem.

Persze, a tények makacs dolgok, így lehet ugyan kozmetikázni, púderezni a különböző nem kedves számadatokat, de teljesen semmibe venni nem lehet. Idézek a zárszámadási indoklásból: “A 2003. évben az intézmények gazdálkodását területenként és időszakonként likviditási gondok kísérték.ö Ez egy igen cizellált, finom megfogalmazása annak a ténynek, hogy bizony, komoly bajok voltak és vannak mind a mai napig.

Ezzel párhuzamosan pedig, engedjék meg, tisztelt képviselőtársak, hogy felhívjam arra a figyelmet, a másik oldalon milyen felelőtlenül, pazarlóan kezelte az Oktatási Minisztérium az adófizetők pénzét. Csak néhány példát hozok fel ennek érzékeltetésére, egyébként a sor sajnos nagyon hosszú. Nemzeti emlékezet program keretében tanulmányi kirándulás Voronyezsbe; néhány diáknak, néhány kísérő tanárnak bizonyára nagyon hasznos volt, de hogy ez az oktatás egész rendszere szempontjából milyen komoly hozadékkal járt, bevallom őszintén, nem tudom. De ez még önmagában feledhető is lenne, mert relatíve kis tétel.

De maradjunk egy másiknál: a Sulinet Expressz. Tisztelt Ház! Szeretnék arra emlékeztetni, többször elmondtuk, hogy a Sulinet Expressz keretén belül - az adófizetők pénzén - luxuscikkek beszerzését finanszírozza a kormány felelőtlen politikával. Hogy, hogy nem ez hosszú időn keresztül süket fülekre talált, és amikor kiderült, hogy nagyon nagy bajok vannak pénzügyi szempontból, akkor egyik pillanatról a másikra önök, képviselőtársaim és a kormány is megvilágosodott, és Magyar Bálint nagy vívmányként bejelentette, hogy a jövőben nem fognak például digitális fényképezőgépekre támogatást adni. Kérdem én, miért kellett ehhez majd két esztendőnek eltelni, hogy ilyenek bekövetkezzenek. Ezek nagyon felelőtlen, pazarló lépések voltak.

Vagy mondok egy másik példát: a Habsburg-kori Kutatások Közalapítványa 2003-ban 230 milliós támogatást kapott. Most nem térek ki arra a kérdésre, hogy indokolt-e vagy nem indokolt, kell-e ehhez külön közalapítvány vagy nem kell, csak a számokat mondom: 230 millió forintos támogatás a zárszámadási adatok szerint. Ebből 106 milliót fordított pályázat útján odaítélhető ösztöndíjakra, kutatásra. Ez önmagában egy imponáló szám, érték lehet, de 13 fő részére fizettek 9 hónapos kutatási ösztöndíjat, 10 fő részére egyszeri egyösszegű kutatási ösztöndíjat. Összesen tehát 23 fő részesült 106 millió forintból. Alsó hangon számolva ez 4,6 millió forint/fő átlagosan. Csak megjegyzem, egy egyetemi tanár éves fizetése nincs ennyi.

A másik közel százmillió sorsával kapcsolatosan pedig, ha úgy tetszik, találgatnunk kell, mert a következő részletezésben szerepel csak, tételek nélkül: különböző kiadványok, életműdíjak, közös konferencia a Balassi Intézettel, közös konferencia a XX. Század Intézettel, és a tortán a hab, a New York-i tárgyalások majdani könyvkiadás ügyében - két darab könyv kiadásáról van szó. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen megjegyzésből az első gondolata mindenkinek, aki ezt elolvassa, nem más, mint jó néhány ember New York-i kirándulásának finanszírozása, és ehhez kellett valami ürügyet találni. És akkor még nem beszéltem az úgynevezett magántőkével vagy PPP-konstrukcióval megvalósuló beruházásokról. Ez gyakorlatilag tovább növeli 2003-tól kezdődően az egyetemek eladósodását és ezen keresztül az államadósságot is.

Ami még elszomorítóbb, hogy az itt megjelenő áraknál - itt elsősorban a magántőkével épülő kollégiumokra gondolok - a leszoríthatóság technikája nem más, mint hogy a lakhatási normatívát kívánják erre fordítani. Ez pedig azt jelenti, hogy három-négy hallgatótól kell elvonni a lakhatási támogatást ahhoz, hogy egy ember alacsonyabb árú, nem piaci árú kollégiumi elhelyezése biztosítva legyen. Hol van itt, kérem, az esélyegyenlőség, az igazságosság, a szociális érzékenység? - és lehetne szépen sorolni.

Mindezek alapján, azt gondolom, ezt a zárszámadást nyugodt lelkiismerettel elfogadni nem lehet.

Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Jó volt, Laci! - Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu