DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt előtt Horváth képviselőtársamnak mondom, hogy amit mondtam, nem neki címeztem, és a világért sem kívántam volna őt megbántani, ellenkezőleg. Én egyetértettem vele abban, hogy ez a helyzet abszurd, amiben vagyunk, csak azt mondtam, hogy de bizony ez a helyzet. És azt sem mondtam, hogy az Alkotmánybíróság ezt helyben hagyta volna; azt mondtam, hogy nem járt ez a kérdés az Alkotmánybíróság előtt, így aztán alkotmányellenessé sem tudta nyilvánítani.

Domokos képviselőtársamtól persze nem várom el, hogy ha itt Brechtet idézek, akkor ebből valami mélyebbre is következtessen. Ha a német szerzők nem mennek, akkor próbálkozzunk egy franciával: Jean Anouilh-nek a Becket című drámájában mondja a bíboros a pápának, hogy “nekünk, szentatyám, nagy erőnk az, hogy nem tudjuk pontosan, mit akarunk; a szándékok mély bizonytalanságából bámulatos manőverezési lehetőségek adódnakö. Tisztelt Képviselőtársaim! Jó lenne, ha eldöntenék azt, hogy pontosan mit akarnak, mert bár a szándékok mély bizonytalanságából adódó manőverezési lehetőségeket önök maradéktalanul kihasználják, de nem biztos, hogy ez feltétlenül jó. Tehát el kellene dönteni, hogy önök magas támogatást kívánnak-e adni a Magyar Távirati Irodának, hogy az magas szinten láthassa el a feladatát, vagy azt várják el tőle, hogy nagy nyereséggel működjék; azt várják-e el tőle, hogy a nagy nyereség érdekében a fölösleges létszámot építse le, vagy azt várják el tőle, hogy a létszámot tartsa meg annak érdekében, hogy magas színvonalon működhessék, például vidéki hírekkel is elláthassa a magyar tömegtájékoztatási eszközöket.

(14.50)

Mindezt egyszerre persze lehet akarni, csak attól tartok, hogy ez bizony a szándékok mély bizonytalansága.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu