DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, feltétlenül szükséges néhány szót ejteni arról az egészen speciális helyzetről, amelyben a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság van és arról a speciális viszonyról, amely a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaságot a Magyar Országgyűléshez fűzi. Azt gondolom ugyanis, hogy ebben a helyzetben és ebben a viszonyban rejlik a magyarázata annak a hallatlanul képmutató kettős beszédnek, amely ellenzéki képviselőtársaink részéről a bizottsági ülésen is és itt a plenáris ülésen is tapasztalható volt.

A Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság a törvény értelmében... - bizony, Halász képviselő úr, ez így van, lehetséges egyébként, hogy alkotmányellenes, tudomásom szerint még senki nem fordult Alkotmánybírósághoz ennek megállapítása érdekében, lehetséges, hogy ez alkotmányellenes, de bizony a törvény azt mondja ki, hogy a tulajdonosa az Országgyűlés, és az Országgyűlés látja el a közgyűlési teendőket.

(14.30)

Akármennyire abszurd is - és ebben teljesen egyetértek önnel, hogy ez abszurd -, mi most itt egy részvénytársaság közgyűlése vagyunk. Ebből a helyzetből az adódik, hogy egy részvénytársaság közgyűlésén a közgyűlés része, a részvényesek, miegyébről vitatkozzanak, mint a társaság eredményéről. Erről lehet vitatkozni, erről azt lehet mondani, hogy a társaságot jól vezetik, mert nyereséges, vagy rosszul vezetik, mert veszteséges, vagy veszteséges ugyan, de jól vezetik, és úgy látjuk, hogy a jövő évben már nyereséges lesz. Körülbelül ilyeneket lehet mondani.

No, erről szól az az adófizetők pénze iránti hihetetlen mértékű aggodalom, amelyet ellenzéki képviselőtársaim részéről itt tapasztalhattunk, hogy tudniillik a Magyar Távirati Iroda a tavalyi évben 138 millió forint veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Sok ez, tisztelt képviselőtársaim? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sok!) Sok. Én is azt mondom, hogy sok, 138 millió forint nagyon sok pénz.

Ugyanakkor azonban - és ebben Pető Ivánnal vagyok kénytelen egyetérteni - az ember részvénytársaságot rendszerint azért tart fenn, mert keresni akar rajta, rendszerint, de nem kizárólag. Előfordul, hogy részvénytársaságot azért tartanak fenn, mert bár veszteséges, még mindig így a legcélszerűbb és legésszerűbb ellátni azt a tevékenységet, amelyet ebben a gazdálkodási formában választottak ellátni. Ebben az esetben előfordul bizony, hogy a részvénytársaságot a veszteségei ellenére fenntartják, és nem azt mérik, hogy vajon nyereséges-e vagy veszteséges, hanem azt mérik, hogy ahhoz a célhoz képest, amelynek érdekében fenntartom, elfogadható mértékű-e a veszteség, indokolható mértékű-e a veszteség e cél elérése érdekében vagy nem indokolható.

A Magyar Országgyűlés a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaságot nem haszonszerzés céljából tartja fenn, erre nézve lényegesen jövedelmezőbb vállalkozási formák is vannak, mondjuk, bankot is alapíthatnánk. Tudjuk Brechttől, hogy mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest, hát most, ha bankot alapítanánk, valószínűleg jobban járna a tisztelt Ház. A Távirati Irodát mint nemzeti hírügynökséget abból a célból tartjuk fenn, hogy ellássa hírekkel az országot, az ország hírközlő eszközeit, megtegye mindazt, amit egy nemzeti hírügynökségtől joggal vár el az ember.

Ebben a helyzetben jogos kérdés, és ezt valóban lehet is vizsgálni, hogy 138 millió forint veszteség ezért a tevékenységért sok-e vagy kevés. Ugyanakkor azonban, ha csak ez volna a kérdés, ha csak az volna a kérdés, hogy túl sok pénz folyik-e el ennek a tevékenységnek a végzése érdekében, akkor nem volnának indokolhatóak és nem volnának érthetőek azok a megjegyzések, amelyek a bizottsági ülésen is és itt is, tisztelt képviselőtársaim, oly messzire kalandoznak a jövedelmezőségtől, a nyereségességtől, a veszteségességtől, az adózás előtti eredménytől és hasonló, részvénytársasági közgyűléseken szokásos fogalmaktól.

Akkor nem volna például érthető, hogy miért firtatják egy 1945-47 között a Magyar Távirati Iroda által készített fényképeket felvonultató könyvről a tisztelt képviselőtársak annak politikai irányultságát, hiszen ennek a könyvnek világos módon semmilyen politikai irányultsága nincsen, 1945-47 között ilyen fényképek készültek a Magyar Távirati Irodában. Nem feltétlenül kell erre büszkének lenni, de történetesen ebben a korban ez így működött; '47-56 között kicsit még úgyabbul működött - ha abból az időszakból készültek volna összeállítások, akkor valószínűleg még sokkal inkább felhorkantak volna a tisztelt képviselőtársaim.

Azt meg végképp nem értem, amit Kiss Attila képviselő úr mondott, hogy nem voltak azok olyan vidám idők, mondta, különösen, ami utánuk következett. Ebben egyetértünk, de ha egy korszakot arról ítélünk meg, hogy mi az, ami utána következett, akkor Mátyás királyról sem kellene beszélnünk, hiszen utána nem sokkal a török hódoltság következett 150 évig. A szabadságharcról sem kellene beszélnünk, hiszen tudjuk, hogy utána Világos következett, majd a Haynau- és Bach-korszak következett, egészen a kiegyezésig, és 1956-ról sem kellene beszélnünk, mert tudjuk, hogy utána sajnos a Kádár-féle diktatúra következett. Úgyhogy, ha mindent aszerint ítélünk meg, hogy mennyire vidám dolgok következtek utána, akkor azt hiszem, tévútra kerülünk.

Nem volna érthető, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért kell immár nemcsak a bizottsági ülésen, hanem a plenáris ülésen is azt firtatni, hogy ki mindenki járt vagy nem járt a Magyar Távirati Iroda elnökénél. (Moraj. - Közbeszólások.) Annál is kevésbé, hogy a Magyar Távirati Iroda elnöke világosan kijelentette a bizottság ülésén, ha nem is olyan módon, ahogy Balogh képviselő úr mondta, hogy aki akar, mindenki bejöhet az utcáról, feltéve, hogy kopog és köszön, de hogy a parlamenti pártok sajtósai és kampányfőnökei előtt mindig nyitva van az ajtaja, azt elnök úr kifejtette a bizottság ülésén.

Azt gondolom, hogy nem volna érthető ez a megjegyzés, hogyha nem látnók, hogy itt igazából a 138 millió forintos veszteség csak ürügy, itt valójában politikai kérdéseket tetszenek feszegetni. Végképp nem volna érthető az a magyar parlamentarizmus egyik mélypontját jelentő megjegyzés, amit szerencsére a bizottsági jegyzőkönyv nem rögzít, de a jelenvoltak emlékezete igen, amit Balogh László képviselő úr tett azon a bizonyos bizottsági ülésen, hogy vajon milyen nyelven beszélt egymással Ron Werber és Vince Mátyás elnök úr. Azt gondolom, hogy amikor a diskurzus ilyen szintre száll le, akkor azért érdemes megkérdezni, hogy vajon mi van mögötte.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az van mögötte, hogy önök megelégelték, hogy volt egy intézmény, amelynek a falain belül még nem folyt az a pártháború, amelyet önök két és fél esztendeje folyamatosan szítanak. Az van mögötte, hogy önök úgy gondolták, legfőbb ideje, hogy a Tulajdonosi Tanácsadó Testület kisebbségének aktív közreműködésével a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaságot is harci tereppé változtassuk. Ha a Fidesznek az a fő mondandója immár egy fél esztendeje, hogy Magyarországon válság van, mély válság van, hallatlanul mély válság van, rettenetesen sötét idők következnek, még sokkal sötétebbek, mint amik eddig voltak, akkor ebbe a sorba szépen beleillik az, hogy a válságban lévő szervezetek, intézmények sorába beillesszük a Magyar Távirati Irodát is, vagyis azt az egyébként valóban általam is soknak tartott 138 millió forintos veszteséget, amelyről a bizottság és a tisztelt Ház pontosan tudhatja, hogy éppúgy veszteség, mint ahogy veszteség volt egy évvel korábban, amikor még nem a jelenlegi vezetése volt a Távirati Irodának, amelyről intézkedési terv és kilábalási terv készült a Magyar Távirati Irodánál, amely kilábalási terv tehát azzal biztat, hogy ebben az esztendőben lényegesen mérséklődik, ha ugyan el nem tűnik a veszteség. Mindezeket figyelmen kívül hagyva azt kell kommunikálni, hogy a Magyar Távirati Iroda szépen beleilleszkedik a válságban lévő intézmények sorába, a magyar gazdasági válság immár olyan mély, hogy elérte a Magyar Távirati Irodát is, és egyébként a dolog mögött természetesen nem politikai szándékok vannak, hanem az van, hogy egy olyan politikai vezetés nevezte ki az igazgatót, amellyel önök nem tudnak egyetérteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Annak az egész cirkusznak és tohuvabohunak, amit önök előadtak a Magyar Távirati Iroda kapcsán, ez a megfejtése.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu