ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Választókerületemben élő polgárok keresek meg és kértek arra, hogy problémáikat mondjam el az Országgyűlésben és szólaljak meg. Amikor 2003-ról beszélünk, akkor szót kell ejteni a korábbi ígéretekről, és beszélhetnénk Bács-Kiskun megyéről, a Bács-Kiskun megyei utak helyzetéről, a homokhátság problémáiról, az emberek mindennapi ügyeiről, úgy is, mint munkahelyteremtés, a fiatal családok életkezdésének problémáiról.

Ami engem mégis szólásra indít, az az, hogy a környezetemben élő fiatal emberek arról tájékoztatnak, hogy a legdrámaibban az otthonteremtés problémáival szembesülnek, úgy látják, hogy a 2002-es kormányváltás óta eltelt időszakban ez az a legnagyobb probléma, amely az ő életüket megnehezíti. Holott az MSZP a választási kampányában, majd kormányra kerülése után többször is ígéretet tett arra, hogy nem szigorítja az otthonteremtési támogatás rendszerét, sőt bővíti is azt.

Kérem, engedjék meg, hogy néhány idézettel emlékeztessem önöket erre.

Medgyessy Péter így nyilatkozott: “Az egyik a fiataloknak a lakáshitel. Ez egy jó dolog. Mi tovább fogjuk csinálni. És amit még szeretnék, az az, hogy egy szélesebb kör számára tudjuk biztosítani azt, hogy hozzá tudjanak jutni, mert ez egy viszonylag szűk kör.ö Ez 2002. április 5-én, a Közgazdaság-tudományi Egyetemen hangzott el.

Medgyessy Péter 2002. május 27-én, parlamenti felszólalásában a következőt mondja: “Ezért kívánjuk segíteni az otthonteremtést, a fiatalok számára a szociális bérlakások építésének a növelésével, általában a bérlakások számának a növelésével, kedvezőbb hitelfeltételekkel, az elfogadott hitelfelvételi feltételek megtartásával, egyidejűleg olyan szocpol-kedvezményi rendszer kialakításával, amely könnyíti a fiatalok lehetőségét, hogy hozzá tudjanak jutni a lakásokhoz.ö

Szili Katalin 2002. április 10-én a Kossuth rádió Reggeli krónika című műsorában azt mondta: “Nem szüntetjük meg a kedvezményes lakáshitelt, sőt kiterjesztjük a bérlakásokra is.ö

2002. március 22-én, Kecskeméten Horn Gyula a következőképpen szólt: “Az otthonteremtő programon úgy kívánunk változtatni, hogy az a lakosság széles köre számára elérhető legyen.ö

Nos, a hangzatos ígéretekkel ellentétben az otthonteremtés nem vált kiszámíthatóvá vagy tervezhetővé. A kormány intézkedéseinek köszönhetően még tovább nőtt a bizonytalanság ezen a téren, és láthatjuk, hogy ez mind a mai napig tart is. A szocialista kormány, ha szabad így fogalmazni, hét csapást mért az otthonteremtésre:

1. A hitelek kamatplafonját eltörölte a kormány, és a felvehető összeget csökkentette; a használt lakásoknál 30 millió forintról 15 millió forintra csökkentették az igénybe vehető hitel mértékét. A bankoknak nyújtott állami támogatás mértékét a jelenlegi 10 százalékos maximális mértékről használt lakásnál 6 százalékra, új lakásnál pedig 7 százalékra csökkentették. A kabinet a támogatott hitelek kamat- és egyéb költségeinek mértékét új lakásoknál 5 százalékban, használtaknál pedig 7 százalékban maximálta.

2. Az adókedvezményt a felére csökkentette: 240 ezer forintról 120 ezer forintra.

3. Az adókedvezmény igénybevételét jövedelemhatárhoz kötötte.

4. Az adókedvezmény igénybevételét öt évben korlátozta.

5. Drasztikusan csökkentette a bérlakásépítésre szánt keretet; 2002-ben a bérlakás-építési program finanszírozására még 20 milliárd forint jutott, 2003-ban azonban már csak mindössze 10 milliárd forint jutott erre a célra, és az ígért 8 ezer új bérlakás helyett csupán 731 épült meg. Többek között az én választókörzetemben, Kiskunfélegyházán is éppen Szekeres Imre államtitkár úr adta át az egyik úgynevezett fecskeházat, amelynek megvalósulása még az előző évi kormány munkáját dicséri, amennyiben a Széchenyi-tervből részesült támogatásból építette meg a kiskunfélegyházi önkormányzat.

(19.50)

6. Hosszú távú lakásprogram meghiúsulása.

7. Drasztikusan csökkentette a lakásfelújításra szánt pályázati pénzek összegét.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy amikor a 2003-as év teljesüléséről beszélünk, akkor fontos a tanulságokat levonni, hiszen a fiatalok, egyáltalán a magyar lakosság lakáshoz jutásának helyzetét tudjuk elemezni.

Felszólalásom elején szót ejtettem az utak helyzetéről. Sajnos ez az a másik terület, amivel a választókörzetemben élő polgárok megkeresnek. Elsősorban is az elkerülő utak ügye szenvedett csorbát. A mindenféle ígéret ellenére 2003-ban, sőt 2004-ben sem teljesült ebből semmi sem.

S ha már itt tartunk, akkor essék szó a homokhátság kérdéséről is. A Szocialista Párt a választási kampányában nem mást ígért és írt le mindenféle szórólapon és az újságokban, mint hogy 20 ezer új munkahely jön létre a megyében. Ennek a munkahelyteremtésnek része az, hogy a térséget - nemcsak Bács-Kiskun megyét, hanem az egész homokhátságot, tehát Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád és Pest megyét is - érintő homokhátsági elsivatagosodási probléma szociológiai hatásaira valamilyen választ tudjunk adni. 2003-ban a Magyar Országgyűlés az egyes területi folyamatok hatásairól szóló határozatát elfogadta, négypárti egyetértéssel került az Országgyűlés elé ez a határozattervezet, amelyben az Országgyűlés felkérte a kormányt, hogy tekintse át a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásáról szóló 1995. évi országgyűlési határozat végrehajtását és az elkövetkezendő időszakban teljesítendő feladatokat. Nos, ez elmaradt.

A határozat a későbbiekben megszabja azt is, hogy erről 2003. december 31-ig az Országgyűlésnek tájékoztatást kellene adni. Ez mind a mai napig elmaradt, holott most már 2004. szeptember végén tartunk. S ha azt látjuk, hogy az időközben kormányrendelettel Bács-Kiskun megyéhez gesztorált pénzösszegek, majd' 400 millió forint felhasználása is sajnálatosan csorbát szenvedett, amennyiben a SAPARD-pályázatokra ezek nem voltak befogadhatók, akkor azt látjuk, hogy 2003-ból tendenciózusan levezethető és 2004-ben tettenérhetően látható, hogy a homokhátságon élő emberek a problémáikkal magukra maradtak. Felvetődik a politikai kérdés, ez azért van-e, mert Bács-Kiskun megyében minden egyéni választókörzetben a konzervatív oldal, a Fidesz és az MDF közös jelöltjei nyertek, és ezért a kormányzat folyamatosan bünteti Bács-Kiskun megyét, vagy valamilyen más oka van. Bízom benne, hogy a dolog megfejtése nem ilyen egyszerű és nem ilyen vulgárpolitikai válasszal kínálkozik. Mindenesetre a Duna-Tisza közén élő emberek igénylik és várják azt a segítséget a Magyar Országgyűléstől, ami ha kell - ha lehet így fogalmazni -, úgy tűnik, csak összefogással oldható meg.

Tisztelt Országgyűlés! A kiragadott példák alapján a magam részéről ezt az előterjesztést nem fogom támogatni.

Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu