LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Négy olyan elutasított módosító javaslatomat szembesítem a 2003. évi költségvetés végrehajtásának tényadataival, amely javaslatok ma is időszerűek, és akár a holnapi programvitában, akár a költségvetési vitában sajnos újra hasznosíthatóak lesznek.

A 2003. évi költségvetés tervezetének első olvasatánál az érdekeltek és az érdekvédelmi szervezetek is azonnal jelezték, hogy ennek a költségvetésnek a nagy vesztesei a sérült emberek lesznek. Sejtették, tudták a bajt a kormánypárti képviselők is, csalódás volt a hangjukban, amikor e témakörről beszéltek, és becsültem azt is, megvallom őszintén, hogy óvatosan, visszafogottan fogalmaztak. Jól emlékszem Vojnik Mária képviselő asszony szavaira, aki nagyon visszafogottan és nagy empátiakészséggel fogalmazta meg, hogy megpróbáljuk majd módosító javaslatokkal segíteni a sérült emberek helyzetét. Köztudomású volt már akkor is, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény előírja, hogy a középületek, a közfeladatokat szolgáló intézmények és a tömegközlekedés járművei tíz éven belül a mozgássérültek számára legyenek elérhetőek és használhatóak.

A 2003. évi költségvetési tervezet miatt többször idézték azokat a számításokat, hogy hány évtized kell ahhoz, hogy elérjük az 1998-ban kitűzött célokat. Nemcsak az érintettek, családjuk, de minden jó érzésű ember joggal elégedetlen az akadálymentesítés meglehetősen lassú megvalósulásával. Sajnos, 2003-ban a tömegközlekedés területén alig több mint harmadannyi összeget szánt akadálymentesítésre a kormányzat, mint amennyit a polgári kormány ilyen célra 2002-re megszavazott. Míg például 2002-ben 284 millió forint jutott vasúti kocsik célorientált átalakítására, Volán-társaságok akadálymentes fel- és lejutást biztosító autóbuszainak a beszerzésére, addig 2003-ban csak 110 millió jutott ilyen célra.

Az MDF számára is elfogadhatatlan volt a legelesettebb, leginkább kiszolgáltatott honfitársainkon történő takarékoskodás, ezért módosító javaslatokat nyújtottunk be annak érdekében, hogy a 2002. évi szinten maradjanak meg a közlekedés területén az akadálymentesítésre fordított kiadások. Indítványomat elutasították, és az akadálymentesítésre fordított kiadások egyharmadára történő csökkentését a zárszámadás adatai szerint következetesen végre is hajtották.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A fogyatékossággal élők lelki állapotának az egyensúlyában, helyzetük kismértékű javulásában nagy szerepet játszik a fogyatékossággal élők, a sérült emberek sportélete. Ezek az események nyilván nem vonzanak tömegeket, bevételekre sem lehet számítani, és reálisan az sem várható el, hogy az anyagilag amúgy is nehéz helyzetben élő emberek helyzete javuljon, és ezek a hátrányos körülmények között élő emberek maguk tartsák fenn a sportlétesítményeket. Szükség van tehát mindenképpen az állami támogatásra.

Sajnos, a kormányváltást követően a fogyatékosokkal foglalkozó politika negatív irányba változott, és a 2003. évi költségvetés előirányzata csökkenteni kívánta sportéletük támogatását. Módosító javaslatunk mérsékelni kívánta ezen a területen a visszalépést. A fogyatékossággal élőkkel szembeni politika erősségét nem csupán indítványom elutasítása jelezte, hanem a zárszámadásban felszínre került tényadat is, miszerint még ebből a csökkentett előirányzatból is elcsípett 10 százalékot a kormányzat a fogyatékossággal élők elől.

És itt szabadjon megállnom egy pillanatra, és talán valamennyiünk nevében gratulálni azoknak a sportolóknak, akik az athéni paralimpián szerepeltek, sikeresen szerepeltek, s külön gratulálni az aranyéremhez, a nyolc ezüstéremhez és a nyolc bronzéremhez.

Tisztelt Ház! Hasonlóan vesztese volt a 2003. évi költségvetésnek a vagyonvédelem is. Egyetlen jellegzetes, talán apró, de mégis jellemző példát szeretnék kiemelni. Jól tudtuk akkor is, hogy a halőrök létszámának a növelése és felszerelésük javítása halaszthatatlan feladat az egyre terjedő orvhalászat meggátlása érdekében. A 2003. évi költségvetés visszafejlesztette volna ezt az állami ellenőrző tevékenységet. Módosító javaslatomban - amit szóban ugyan támogattak kormánypárti képviselők, de aztán szavazatukkal ellenálltak - fékezni kívántam a negatív folyamatot, a halgazdálkodás biztonsága és az állami vizekben levő halban megtestesülő vagyon értékének megóvása érdekében. Sajnos, az állami vagyon megőrzése iránti kormányzati érzéketlenséget vagy tehetetlenséget nem csupán indítványom elutasítása jelezte, hanem az a zárszámadásban szereplő tényadat is, miszerint még ebből a csökkentett előirányzatból is elspórolt 15 százalékot a kormányzat.

Egy másik példa: nem értettünk egyet az Országos Mentőszolgálat dologi kiadásaira fordítható összegek csökkentésével sem, és módosító indítványt nyújtottam be legalább a vásárlóérték megőrzése érdekében. A mentőszolgálat feladatait ismerve elfogadhatatlan volt számunkra a forrásszűkítés és a rossz emlékű mentőleállások időszakának a visszatérése. Sajnos, a balesetet szenvedettek, a betegek sorsa iránti kormányzati tehetetlenséget nem csupán az indítvány elutasítása jelezte, hanem az a zárszámadásban szereplő tényszám is, miszerint még ebből a csökkentett előirányzatból is elspórolt százmillió forintot a kormányzat.

Lehetne folytatni tovább a hasonló példákat, a hasonló jellegű módosító indítványokkal szembeni ellenállást, de összegezve talán ez is erősíti bennem azt, hogy a zárszámadás ilyen formában elfogadhatatlan.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu