PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A belügyminiszter asszony felszólalásának első nyolc percében azt hittem, hogy egy lakáspolitikai vitanapon vagy a holnapi kormányprogram vitáján vagyunk jelen a tisztelt Házban, esetleg egy választási nagygyűlés tudósítását látjuk. Jó lett volna, szükség lett volna egy ilyen vitanap megtartására az elmúlt két évben a tisztelt Házban, akkor tételesen lehetett volna cáfolni a belügyminiszter asszony által elmondottakat. Ebbe a vitába most nem mennék bele, az én hozzászólásom a napirenden lévő lakásszövetkezeti törvényről és annak jó és rossz pontjairól fog szólni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 2004. évi jogalkotási programjában a lakáspolitikai témák sorában a társasházakról szóló törvény megalkotása után a most tárgyalt lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat a második, amelyet remélhetőleg hamarosan követni fog a lakbértámogatásról szóló javaslat. Sajnálatosnak tartom, hogy koncepciótlanul, nem egyszerre terjesztette a tisztelt Ház elé a kormány ezen javaslatokat, mert szükséges lenne ezeket egységesen, jogi alapokra helyezve, egy csomagban tárgyalni, így egyértelműbbek lennének az átfedések, a párhuzamok és az ellentétek is a társasházi és a lakásszövetkezeti rendszer jogi szabályozásában. A koncepciótlanság azonban már abból is látszik, hogy a lakáspolitika kérdésével nem egy tárca foglalkozik. Remélhetőleg a Medgyessy-kormány hibáiból okulva az utód másképp fog cselekedni.

A lakáspolitika nagyon fontos kérdés, hiszen nem egy ciklusra szól, pláne nem két évre, hatása évtizedekre meghatározó jelentőségű. A tervezhetőség, sőt a jogbiztonság is alapjaiban sérül, ha időről időre változik a koncepció és annak prioritásai is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig alakultak lakásszövetkezetek, a számuk 250-300 ezerre tehető napjainkban, működésüket és gazdálkodásukat az 1977. évi 12. törvényerejű rendelet szabályozta, melyet az 1992. évi I. törvény hatályon kívül helyezett. Ezek után az eredeti törvény néhány rendelkezése beolvadt a többi szövetkezetre vonatkozó törvényi keretbe.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A nyugat-európai országok már szinte mind végigjárták azt az utat, aminek véleményem szerint hazánk még az elején jár. Míg Magyarországon a lakásszövetkezeti tagság többnyire tulajdonjogon alapul, addig Nyugat-Európában használati jogon. Ez lényegi különbség, vagyonalapú gazdálkodást tesz lehetővé, és minőségileg más viszonyokat teremt. A hazai lakásszövetkezeti tulajdonviszonyok sajátos és eltérő összetételt mutatnak. A törvény megalkotásakor figyelemmel kell lennünk a reális magyarországi helyzetre is. Nem egy kerettörvényre van szükség, hanem részletes szabályozást tartalmazóra.

Az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat ennek az elképzelésnek sok esetben megfelel, de rengeteg hiányossága van. Mint ahogyan a bevezetőmben is említettem, világos, hosszú távú elképzelésekre van szükség a magyarországi lakáspolitikában; többek között arra, hogy mindenki számára világossá váljék, mit jelent a bérlakás, a szociális bérlakás fogalma, hogyan lehet lakásszövetkezeteket, társasházakat alapítani, működtetni, hogy lehet és mi a következménye annak, ha például egy társasház át akar alakulni szövetkezeti házzá vagy szövetkezeti házból társasházzá.

A lakosság egy része a közvetlen és távolabbi jövőjében sem látja annak lehetőségét, hogy megfizesse lakhatása költségeit, ezért az államtól, az önkormányzatoktól várja lakásproblémájának megoldását. Olyan lakáspolitikára van szükség, hogy az önálló lakás megszerzése és fenntartása megfizethető legyen a társadalom különböző jövedelmű csoportjai számára. A támogatásnak kiszámíthatónak kell lennie, és fontos, hogy csak a rászorultság idejéig és mértékében járjon. Nem feltétlenül a készpénztámogatás a megfelelő megoldás, hanem véleményem szerint inkább konkrét átvállalásokra van szükség.

Ma Magyarországon körülbelül kétmillióan élnek társasházi formában működő lakásban, ennek kevesebb mint a fele, körülbelül 885 ezren élnek lakásszövetkezetekben. Újpesten, választókörzetemben három nagy szövetkezeti tömb is található. Úgy gondolom, hogy 280 ezer szövetkezeti lakás jövőjének záloga, hogy sikerül-e kialakítani a vagyonalapú gazdálkodást, így például lehetőséget kell teremteni arra, hogy aki a közösköltség-fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, annak lakását a hátralék arányában megválthassa a szövetkezet. Ez Nyugat-Európában működő modell. Az állam a kamattámogatással ösztönözhetné őket, hogy gyakorolják elővásárlási jogukat, és vegyék meg a házban az eladó lakásokat, esetleg forgótőkealapot lehetne képezni, amelynek feltöltése a lakások után befizetett kauciókból képzelhető el.

A törvényjavaslatban több pontatlan megfogalmazás és ellentmondás található. Nagyon sajnálom, és a javaslat hibájának tartom, hogy az előterjesztő nem készített a törvényjavaslat mellékleteként egy alapszabálymintát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük kissé részletesebben is az Országgyűlés elé terjesztett, lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslatot. A preambuluma a rendszerváltozás utáni időkről szól. Mindannyian jól tudjuk, előtte nem volt sok választási lehetőség. Azt a javaslatot, hogy minden lakásszövetkezetnek a része a lakásszövetkezeti érdekképviselet, nem tartom támogatandó elképzelésnek. A közgyűlés majd eldönti, hogy akar-e valamely érdekképviselettel együttműködni, és ha igen, akkor melyikkel és mennyivel.

Lényeges kérdésnek tartom a javaslat közgyűlésre vonatkozó szabályozásainak módosítását, mint például, hogy ne lehessen határozatképtelenség esetén a megismételt közgyűlést ugyanarra a napra összehívni. Ebben az esetben ugyanis, mint ahogy az eddigi gyakorlat is mutatja, a néhány megjelent tag hozott döntést, akár fontos kérdésekben is, a szövetkezet életére vonatkozóan.

A közgyűlés határozatainak és azok végrehajtásának nyomon követését segíthetné a határozatok könyve, amelyet valamely tisztségviselőnek kellene vezetni. A törvényben kötelezni kellene a szövetkezeteket, hogy az alapszabályt elfogadáskor, módosításkor 15 munkanapon belül minden tulajdonosnak át kell adni. Fontosnak tartom, hogy részközgyűlések megtartása után azok döntéséről is tájékoztassák a teljes tagságot. A lakásszövetkezet folyamatban lévő ügyeinek gördülékeny haladását biztosítaná, ha a tisztségviselők személyének változása esetén azok a különböző okiratokat leltár szerint lennének kötelesek átadni.

A törvényjavaslatból hiányzik, pedig fontos részét kellene hogy alkossa a konkrétan megjelölt karbantartási, felújítási feladatok és azok elvégzésének kötelező gyakorisága. Ennek a részletekbe menő szabályozásnak az előnye, hogy a házkezelési feladatokat ütemezni lehet, sőt kell.

A lakásszövetkezetekből való kiválás lehetőségét fontos javaslatnak tartom, de nem biztos, hogy a javaslat által tartalmazott egyhangú kiválás megvalósítható. A törvényjavaslat több helyütt rendelkezik a lakásszövetkezetben betölthető tisztségekről és azok összeférhetetlenségi szabályairól. Lényegesnek tartom, hogy minden tisztséget olyan természetes személy töltsön be, aki maga is tagja a lakásszövetkezetnek. Nem tartom szerencsés szabályozásnak, hogy a szövetkezet felügyelőbizottsága mint testület helyett bizonyos esetekben, még ha kellő felhatalmazással is, de egy személy járjon el.

Összegzésképpen úgy látom, hogy a lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat megszavazása csak lényeges módosítások elfogadása esetén lehetséges. Ennek érdekében a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja számos módosító javaslatot fog benyújtani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu