GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök-jelölt: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Vendégeink!

Kimerítő és tanulságos vitán vagyunk túl. (Egy hang a Fidesz soraiból: Itt sem voltál.) Köszönöm önöknek. Eltelt tíz óra, de engem ez a tíz óra nem tántorított el. (Moraj.) Sőt, megerősített hitemben. Abban a hitemben, hogy ezt a programot, a szabad és igazságos Magyarország programját végrehajtjuk. Megtesszük. Sőt, meg kell mondjam, megerősített hitemben az a támadás is, amit önök meg-megújuló lelkesedéssel személyem ellen indítanak. Megerősít. Köszönöm szépen önöknek. Ha kérhetem, támadjanak tovább is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Addig jó, amíg személyemet és nem politikámat támadják. (Szórványos derültség.)

De beszéljünk most a lényegről! Arról, hogy vajon választ ad-e az új kormányprogram az embereket leginkább érdeklő kérdésekre, az embereket érintő valódi kérdésekre választ ad-e. Öt ilyen alapkérdést fogok feltenni. Öt olyan kérdést, amely a vitában, így vagy úgy, de felmerült.

Az első alapkérdés, hogy milyen helyzetben van ma Magyarország. Milyen helyzetben van az ország az új kormány megalakulásakor? Magyarország, hölgyeim és uraim, ma szabad, de igazságtalan. Így van ez akkor is, ha az elmúlt két évben a koalíció pártjainak kormánya, Medgyessy Péter kormánya sok igazságtalanságot enyhített, egyeseket megszüntetett. Igazságtalan, mert túl sokan érzik úgy, hogy többre lennének képesek és érdemesek, de nem jutnak egyről a kettőre, mert túl sok az akadály, és túl kevés a lehetőség. Tudom, hogy mi a dolgom: változtatni azon, hogy ma még sokan, bántóan sokan élnek úgy, hogy sorsuk születésük pillanatától kényszerpályán mozog, hogy szüleiktől nem tudnak más örökölni, csak a kilátástalanságot és az egy helyben toporgást. Nekünk, az új kormánynak, ezt kell leküzdenünk. Nem az ellenzéket, kedves barátaim, hanem a kilátástalanságot és az esélytelenséget! Ezek a mi igazi ellenfeleink. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Nézzük a második kérdést! Mire van szükségünk ahhoz, hogy a kilátástalan helyzetben lévőknek végre legyenek kilátásaik és legyen vonzó jövőjük. A program, amellyel a koalíciós pártok támogatásával és megbízásából önök elé álltam, erre is megadja a választ. Mégpedig a magunk korszerű, baloldali, szabadelvű válaszát. A segítséghez szükség van az esélyteremtő államra, és ebben az államban a cselekvő kormányra. Cselekvő kormányra, mely nem érzi feladatának, hogy mindenkinek egyformán segítsen. De segít azokon, akiknek a támogatásra valóban szükségük van. A cselekvő kormány egyéni felelősségre és társadalmi közösségvállalásra épít. Az emberek és nem az állam igényéből indul ki. Ez a kormány kezdeményező és együttműködő. Aktív ott, ahol a gyengék oldalán szükséges beavatkozni. Aktív szerepet vállal az idősek, a nők, a gyermekek, a munkavállalók, a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozók érdekeinek érvényesítésében. Kezdeményező éppen azokon a területeken, amelyek meghatározzák Magyarország jövőjét és sikerét. De ez a kormány nem telepszik rá a mindennapokra, nem tolakszik be a magánszférába, nem erőltet senkire sem hitet, világnézetet, és nem akar az emberek helyett döntéseket hozni.

A harmadik kérdés: mit is jelent a számunkra legfontosabb eszmény, az igazságosság? Nos, az igazságosság ott érvényesül, ahol a lehetőségek és a felelősségek összeadásából minden polgár számára ugyanaz az eredmény jön ki: az érvényesülés lehetősége. Az igazságos köztársaság alapképlete egyszerű. Ez pedig nem más, mint több lehetőség a nélkülözőknek és több felelősség a tehetőseknek.

A negyedik kérdés: mit jelent a felelősségek és a lehetőségek egyensúlya a gyakorlatban? Elsősorban is egyenlőbb viszonyt a társadalompolitika és a gazdaságpolitika céljai között. E kettő között a jövőben - és remélem, hogy soha többé - nem lehet hierarchikus viszonyt tenni.

(19.40)

Nem rendeljük a társadalompolitikánkat a gazdaságpolitika alá, mert az igazságtalansághoz, a lehetőségek beszűküléséhez vezet. De nem tesszük meg fordítva sem: a gazdaságpolitikát sem rendeljük a társadalompolitika alá, mert az meg felelőtlenséghez, az pedig a jövő feléléséhez vezet.

A következő két évben több és jobb munkahelyek létrehozásában kívánunk közreműködni, többet fogunk áldozni az otthonteremtésre, az igazságos családtámogatásra, és arra törekszünk, hogy mindezekhez a pénzt, a forrást, a közös javakat egy igazságosabb közteherviselésben rakjuk össze. Azaz azoknak az adóit csökkentjük, akiknek erre a legnagyobb szüksége volt, ezek pedig az átlagos jövedelműek és az az alattiak.

Igazságosabbá tesszük tehát a lakástámogatást, hogy az ne ingatlanbefektetésről, hanem otthonteremtésről szóljon, ne pénzről, hanem emberekről. És méltányosabbá tesszük a gyermektámogatást is, hogy azokhoz jusson el, azokhoz a családokhoz, akiknek ez a pénz a gyermekek nemcsak jövőjének, hanem jelenének biztosításához okvetlenül szükséges. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Terveinkhez persze fedezet kell, a fedezetet pedig a magyar gazdaság növekedése teremti meg, szilárd egyensúlyra, egészséges szerkezetű, fenntartható növekedésre alapozott gazdasági teljesítmény.

Az ötödik kérdés: mi kell ahhoz, hogy a magyar gazdaság erősödjön, azaz tovább növelje a cselekvő kormányzás és egész Magyarország mozgásterét? Elsősorban - mit is mondhatnék baloldaliként? - a munka biztonsága és a biztonságot adó munkahely. Igen, több munkára van szükség. De nem azoktól, akik már ma is reggeltől késő estig dolgoznak, hanem azoknak van szüksége több munkára, akik ha még szeretnének is, nem találnak munkát, vagy ha igen, akkor csak olyan bérért, amely bérért ma tisztességes magyar ember méltóságát megőrizve nem tud - és lássuk be, helyenként nem akar - dolgozni.

Tudom, mi kell ahhoz, hogy az embereknek legyen munkája és biztos munkahelye. Ezernél több embernek, sok száz családnak adtam munkát magam is, nagy felelősséggel, és tudom, hogy ez a jövőben az ország szolgálatában hasonló vagy talán még nagyobb felelősséget kíván. Munkahelyet teremteni, ez igen, ez igazi baloldali teljesítmény - megtartani azokat, az pedig igazi kihívás. Mi pedig készek vagyunk erre a teljesítményre is, és készek vagyunk megfelelni ennek a kihívásnak is. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Házelnök Asszony! Kedves Vendégeink! Köszönöm hát a hozzászólásokat, mindegyiket. Hogy is szólt a személyeskedőnek szánt kritika? Hogy jó időben, jó helyen vagyunk?

Jó időben? Én azt mondanám, hogy reményt keltő időben, olyan időben, amikor Magyarország egy új világ határán belülre került, önmagához képest talán egy új világ határához érkezett, ahol egy gyarapodó, igazságos országot teremthet meg, az emberek, a jóakaratú, dolgozni tudó és szerető emberek közös szándékával, tehetségével, amit megteszünk, családokkal, falvakkal, városokkal, egy emelkedő országgal. Igen, jó időben, reményt keltő időben.

Hogy jó helyen-e? Hát hol máshol? A Vigadóban? Nem, az Országgyűlésben, hölgyeim és uraim! (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) Demokratákhoz ez a hely illik - mifelénk. (Moraj a Fidesz soraiban. - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.) Igen, önök előtt, politikustársak előtt, akiknek lehetősége van tisztességes és helyenként talán a tisztesség hiányában szenvedő kritikát is gyakorolni. De ez nem baj, lelke rajta, aki teszi, viselje ő ennek következményeit.

Nos, tisztelt Ház, baloldali kormányra van szükség (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jézusom! - Derültség a Fidesz soraiban.), baloldali kormányfővel. Én baloldali vagyok, büszke baloldali. Büszke baloldali, mert merem és teszem, hogy legyen egy jobb, egy igazságosabb Magyarország. Nem beszélek róla, hanem csinálom, Magyarországért, közös jövőnkért. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Jókor, jó helyen - mondják. Igen, egy változásra váró országban, változtatásra alkalmas időben. Már ma nekiállunk, a köztársaságért, Magyarországért.

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, ütemes taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu