LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttem felszólalók részleteiben is elemezték már a választási ígéretektől történő visszatáncolást, akár a nyugdíjasok, akár a gyermeknevelő családok, akár a fogyatékossággal élők, akár a családalapító és munkát kereső fiatalok tekintetében. Hadd tekintsem át ennek a visszatáncolási folyamatnak a koreográfiáját a kistelepülési önkormányzatok, az óvodák, a kisiskolák szemszögéből.

Még sokan emlékezhetünk a kormányzó pártok ama választási szlogenjére, miszerint: “Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!ö Ez a választási ígéret már csak nagyon gyengécskén jelent meg az előző kormány programjában, amely több pénzt ugyan nem helyezett kilátásba, de legalább védelmet ígért az önkormányzatoknak és a kisiskoláknak, óvodáknak, és papíron garantálta az addigi anyagi helyzetük fenntartását. Előirányozta: “A jövőben új vagy többletfeladat előírásakor a teljes fedezetet biztosítani fogjuk az önkormányzatok részére.ö

Nos, ez a korábbiaknál soványabb ígéret is csak az önkormányzati választásokig tartott, mert ezt követően olyan nagyságú béremelési fedezetet vontak el az önkormányzatoktól, amekkorát azok a saját csekélyke forrásaikból még azóta sem tudtak előteremteni. A “Több pénzt az önkormányzatoknak!ö című választási jelszót tehát két hónap múlva már csak a korábbi pénz meghagyásának az ígérete váltotta fel, további fél év múlva viszont azzal a ténnyel szembesültek az önkormányzatok, és ezzel együtt a kisiskolák, az óvodák, hogy ez a lecsökkentett ígéret is szertefoszlott, és az egyre növekvő állami feladatok ellátása fejében egyre kevesebb állami támogatást kapnak. Ezt a kialakult forráselvonó helyzetet szentesíti most a “Lendületben az országö című kormányprogram, amelyik már szót sem ejt az önkormányzatok feladatokkal arányos forrásainak a rendezéséről.

Nem véletlenül történt a közelmúltban, hogy Alkotmánybírósághoz fordultak a költségvetési válságba sodródott települések polgármesterei azzal az igényükkel, amely szerint források nélkül ne terhelhesse őket kötelező feladatokkal vagy kötelező illetményemelésekkel sem a kormányzat, sem a parlament. Ezek a polgármesterek nem tettek mást, csak követelték az Országgyűlés irományai között a H/19. sorszám alatt megjelent, majd elfogadott szocialista-szabad demokrata kormányprogram betartását. A jövőben már nem követelhetik meg a pluszfeladatokhoz pluszforrások rendelését, mert az előttünk fekvő új kormányprogram ettől a korábbi kormányígérettől is visszatáncolt.

Az előző kormányprogram célul tűzte ki a vidéken élők hátrányainak a csökkentését, és az ott élők társadalmi esélyegyenlőségének a javítását. A korábbi kormányprogram legalább feladatának tekintette a falvak életképességének a megőrzését, az óvodák, iskolák megtartását. A jelenlegi kormányprogramban már nem kerültek bele ezek az amúgy is megvalósulatlan, esélykiegyenlítő célok, ehelyett esélyegyenlőtlenséget növelő kormányzati döntésekre kell számítanunk.

A falvak mostoha sorsát, a hetvenes években már megélt szerep nélküli besorolást tükrözi a kormányprogramnak az a része, amely szerint csak a városi tömegközlekedés számíthat költségvetési támogatásra, a falusi nem. Ez azt jelenti tehát, hogy kormányzati rangra emelkedik most a területi esélyegyenlőtlenség növelése, azaz az anyagi gondokkal vegetáló kistelepülések adóforintjainak a tehetősebb városok javára történő átcsoportosítása.

Tisztelt Ház! A választások idején a mostani kormánypártok az önkormányzatok védnökeinek tüntették fel magukat és erős önkormányzati függetlenséget ígértek. A “Cselekedni most...!ö című kormányprogram már sokat elfelejt ezekből az ígéretekből, de legalább célnak tekinti “a községi és városi, azaz a lakossághoz legközelebb álló önkormányzatok autonómiájának a megerősítésétö. Nos, ennek a papíron megfogalmazott célnak az elérése érdekében semmit nem tett az előző kormány, sőt az Alkotmánybíróság törvényt megsemmisítő határozata mentette meg az önkormányzatokat korábbi autonómiájuk lényeges csorbításától.

A jelenlegi kormányprogram elkerüli az önkormányzati autonómiára vonatkozó, amúgy sem betartott ígéretének a megismétlését, ehelyett csak egy ködös utalás történik arra, miszerint a kormány “törekszik arra, hogy a döntések az emberekhez közelebb szülessenek meg. Ezzel erősítjük az önkormányzatiságot.ö Ezzel az ígérettel szemben éppen az önkormányzati munka feltételeinek romlásától félnek a polgármesterek, és attól tartanak, hogy a rájuk kényszerített létszámleépítések és átgondolatlan kényszertársulások miatt elveszíthetik az óvodát, az iskolát.

Igen tisztelt Ház! Az önkormányzatok növekvő anyagi gondjai miatt nagyon sok településen szűntek meg vagy vegetálnak a korábbi művelődési házak, és egyre több helyen zárnak be óvodákat és iskolákat. Az óvoda- és iskolabezárások okaival foglalkozó parlamenti bizottság még joggal kérhette számon a korábbi, “Cselekedjünk most...!ö című kormányprogram céljainak csorbulását, mert olvashattunk az akkori kormányprogramban a kisiskolák megmentését szolgáló feladatokról. Idézhetem azt például, hogy “felemeljük a kistelepüléseken élő kisiskolások oktatását, nevelését szolgáló finanszírozási normákatö. Hasonló kormányzati feladatvállalás volt az is, amely célul tűzte ki, hogy az óvodából ne azok maradjanak ki - például a kistelepüléseken élők, a halmozottan hátrányos helyzetben élők -, akiknek a legnagyobb szükségük lenne az óvodai ellátásra.

Nos, a jelenlegi kormányprogram nem ismétli meg ezeket a korábban kormányszinten vállalt feladatokat, gyaníthatóan azért, mert már nem azonosul ezekkel a célokkal. A baj az, hogy szót sem ejt a több mint 1500 óvoda és iskola fenyegetett állapotáról. Van ugyan egy rövid, a tanulókra vonatkozó mondatocska a programban, amely szerint “csökkentjük a gyermekek túlterheltségétö, de ennek a célnak a valótlanságtartalmáról azok a szülők beszélhetnének sokat, akiknek gyermekei a bezárt óvoda és iskola miatt naponta akár többórás várakozásra és utazásra kényszerülnek.

(12.30)

Tisztelt Ház! Összegezve, ez a program a hetvenes évekhez hasonlóan újra szerep nélküli sorsra ítéli a kistelepüléseket. Pedig ideje lenne már megfogadni Klebelsberg tanácsát, többször elhangzott ebben a Házban is: az iskola akkor van jó helyen, ha a gyerek gyalog is el tud menni az iskolájába.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu