SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Erről a programról - ezt olvasva - az embernek egy történet jut eszébe, amely arról szól, hogy egy eléggé kezdő és eléggé magabiztos pilóta leszáll, a repülőgép majdnem összetörik, csörögve-csattogva ér földet, aztán kimegy a folyosóra és fogadja az utasokat leszállás előtt.

Egy öreg mama megkérdezi tőle, hogy tessék már megmondani, kedves uram, mi leszálltunk vagy lelőtték a gépet. Körülbelül hasonló trauma ért, amikor elolvastam a programot, hiszen nem tudtam eldönteni, hogy önök ezt a programot írták vagy találták valahol. (Dr. Géczi József Alajos: Végre egy szellemes mondat. - Taps a Fidesz padsoraiban.)

Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt Ház! Ön bátor kormányzásról beszél. Ha ön valóban bátor lenne, akkor kimondaná azt, ami a programból látszik, hogy önnek nem fontos az ifjúság, tehát önnek nem fontos a jövő. Azonban nincs mit ezen csodálkozni, hiszen közel másfél éves minisztersége pont erről szól: ön nem foglalkozott a gyermekek, az ifjúság, a sport és a drogprevenció ügyével. Persze, ön ezt cáfolhatná, de mindennél beszédesebb az, hogy a korábbi tárcájához kapcsolódó területek és az, hogy ön most elmegy - 15 sort leszámítva -, nem jelennek meg az ön kormányprogramjában.

Nagy bátorság kell valóban ahhoz, hogy bevallja: kedves ifjúság, azért nem szerepel az ifjúság szó egyetlenegyszer sem a programomban, mert nem vagytok fontosak a számomra. S ahhoz is nagy bátorság kell, hogy ne foglalkozzon ez a kormányprogram a fogyatékosok sportjával, a drog elleni küzdelemmel. S nagy bátorság kell ahhoz is, hogy még csak ne is említse a 2002-es program azon ígéreteit, melyeket most már csak reményvesztetten várnak szülők, gyermekek, fiatalok, sportolók és sportvezetők.

Nem beszélve arról, hogy a fiatalok ingyen szerezhetnének jogosítványt, szó sincs arról, hogy a tanulók ingyen utazhatnának, szó sincs már 300 új házi gyermekorvosi körzet kialakításáról, szó sincs már a diákhitel-törlesztés átvállalásáról. Hol van már a 10 ezer új kollégiumi férőhely, s hová tűnt az albérlők háza program, a vidéken letelepedő fiataloknak ígért kölcsön és támogatás?

A program nem tartalmazza a sportlétesítmények akadálymentesítését, amiről pedig ön sport címszó alatt beszél, az nem több, mint a Medgyessy-kormány egyik határozata, de az is olyan, amelyre forrást csak 2006-tól terveznek. S nincsen Bozsik-program, nemzeti atlétikai program, létesítményfejlesztési program, sportiskolák és az utánpótlás-nevelési műhelyek támogatási programja, és nincsen a mindennapos testnevelés az iskolákban. Sajnos, hosszú még a sor. Önnek nem fontos sem a jövő, sem az egészséges nemzet, sem gyermekeink, sem a magyar ifjúság.

Hogy lehet az, hogy önök nem látják: a nemzet jövőjét egy testileg és szellemileg egyaránt egészséges fiatal nemzeték tudja csak biztosítani. A program arról szól, hogy az ifjúság és a sport ügye az önök számára egy felesleges kolonc, mellyel nem tudnak igazából mit kezdeni. Hogy lehet, hogy önök nem látják például azt, hogy a magyar emberek várható élettartamának növelése - ez szerepel a programban - egy következetesen végrehajtott ifjúsági és sportstratégiával sokkal olcsóbban és könnyebben, hatékonyabban lenne elérhető.

(18.20)

Ön azt mondja, cselekvő kormányzásra készül, és ön nem fog hezitálni. Talán a jelen lévő képviselők nem tudják, ezért megemlítem, hogy a 2003-as évben több ezer iskola, ifjúsági szervezet csak a tél beállta után kapta meg a nyári táborozáshoz beígért támogatásokat, mert ön több mint két-három hónapig hezitált a kifizetések aláírása előtt. Most pedig ugyanez a helyzet a műfüves labdarúgópályák építésének finanszírozásával.

Persze, van olyan terület, ahol ön nem hezitált. Amikor a sporttörvényt módosították, és ön össze akarta ugrasztani a MOB-ot a Nemzeti Sportszövetséggel, megnyirbálva a MOB hatásköreit, azonnal tudott dönteni; és akkor sem hezitált, amikor a magyar demokrácia történetében egyedülálló módon, közpénzből közel 800 ezer forintért miniszteri bemutatkozó koktélpartit tartott. Ön cselekvő kormányzásra készül, de az elmúlt másfél évben ifjúsági és sportminiszterként nem tett semmit, pedig ha valami beépülhetett volna ebbe a programba, az nem más, mint az ön eddigi teljesítménye.

Miniszter Úr! Ön a következő, a ciklus negyedik (Sic!) gyermek-, ifjúsági és sportminiszterét hihetetlenül nehéz helyzetbe hozza, ugyanis úgy kell miniszterének tizennyolc hónapot a kormányban tölteni, ha egyáltalán lesz még minisztérium, hogy nem fogja tudni, miért is ül ott.

És végezetül, miniszter úr, ön az olimpia előtt egy héttel lemondott, cserbenhagyta a magyar sportélet legjobbjait, a magyar sportolókat. Vajon ezek után miniszterelnökként mit várhat öntől az ország?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu