DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter: Képviselő Úr! Házelnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez a privatizációról kibontakozó vita több tekintetben is jelképes: 15 éve kezdődött a rendszerváltás, és 15 éve teljes volt az egyetértés abban, hogy magángazdaságot kell teremteni. Nem igazán érthető, miért van megbomlóban ez az egyetértés. Jelképes azért is, mert éppen a napokban, talán három napja fejeződött be a szocializmus egyik jelképének számító Dunai Vasmű, a Dunaferr privatizációja. És talán jelképes az is, mi volt az elképzelése az előző kormánynak a Dunaferről, és hogyan gondolta a Dunaferr sorsát elrendezni a mostani kormány.

Én ott voltam néhány hónapja Dunaújvárosban, és örömmel tudtam elmondani az ott dolgozóknak, hogy az új tulajdonos 17 milliárd forintnyi tőkét emel a cégbe - ezt azóta megtette. Örömmel tudtam elmondani a dolgozóknak, hogy a következő három esztendőben 70 milliárd forintnyi fejlesztés valósul meg a Dunaferrben. Meg fog valósulni! És örömmel tudtam elmondani a dolgozóknak, hogy nyolcezer embernek, nyolcezer családnak, lényegében Dunaújvárosnak biztosított a jövője. (Gyurcsány Ferenc visszatér az ülésterembe.)

Ha most egy pillanatra elgondolkozunk: Magyarországnak állami Dunaferr kell, mert ha jól értem, ez az ellenzék javaslata, akkor ezzel azt mondjuk, hogy adófizetők, most azonnal tegyetek 17 milliárd forintot a Dunaferrbe, mert adósságai vannak; adófizetők, azonnal tegyetek 70 milliárdot a Dunaferrbe, mert ott fejleszteni szükséges. Ez 87 milliárd, ez lényegében annyi, mint a kormány által előterjesztett adótörvények nyomán bekövetkező adócsökkentés a személyi jövedelemadóban. Tehát, magyar polgárok, havi 5 ezer forintot a Dunaferrért! Ezt lehet.

Sokszor elmondják: a privatizációval meg kell védeni a munkahelyeket, meg kell védeni magyar érdekeket. Mit is akarunk megvédeni a privatizációval akkor, amikor versenyszférában működő cégekről van szó? Az alacsony hatékonyságot? A rossz vezetést? Azt, hogy embereknek ugyan van munkája, de ezt a piac nem hajlandó megfizetni? Vagy azt akarjuk megvédeni, hogy egy vállalat nem tudja piaci áron értékesíteni a termékeit? Esetleg azt akarjuk megvédeni, hogy az állam közvetlenül szólhasson bele bizonyos vállalatok tevékenységébe? Mit is akarunk megvédeni?

Mi van egyébként hátra, mi az, ami olyan fontos a versenyszférában működő cégek közül? A MOL-ban meglévő állami részesedés? Amikor az előző kormány eladott tizenvalahány százalékot a MOL-ból, az jó volt? Ami most hátravan, azt mindenképpen meg kell védeni? 1999-ben 75 milliárd forintos bevétele származott a kormánynak MOL-részvények értékesítéséből - csak emlékeztetőül.

Vajon a Malév állami tulajdonban maradása azért fontos, mert az előző kormánynak nem sikerült eladnia? A Postabankot azért kellene állami tulajdonban tartani, mert több mint háromszor annyiért sikerült eladni, mint az előző kormánynak nem?

(15.10)

Nem világos az érvelés. Abban szerintem nincs vita, hogy vannak olyan tevékenységek, vannak olyan cégek, amelyek esetében különös figyelemmel kell eljárni. Például a magyar energiarendszer meghatározó jelentőségű eleme, a Mavir esetében persze, hogy nagy figyelemmel kell lenni, és valószínűleg nem a privatizációban kell gondolkodni, hanem ennek a fejlesztésében. De ha azt mondjuk, hogy ne legyen privatizáció, ezzel azt mondjuk, hogy az állam ne akarja az eszközeit máshol - ott, ahol a magántőke nem lenne hajlandó befektetni - felhasználni, hanem hagyja ott, vállalja az alacsony hatékonyságot, vállalja a tőke elértéktelenedését.

Szerintem a magyar polgárok nem ezt akarják, ők azt szeretnék, hogy legyen adócsökkentés, legyen fejlődő Dunaferr, ennek megfelelően lesz privatizáció, mert ennek a kormánynak is ez a programja, ahogy az előző kormánynak is ez volt a programja, mint ahogy az előbb hallhattuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu